Már nem számozom… J és a mondat nem hangzott el, de a sorba tartozik.
Ennek a bejegyzésnek lehetne más is a címe. Mondjuk: Aki egyszer megnyerte magának, vagy ez: Ismét megtanítottak valamire.
Nos, az előző bejegyzésben írtam a fűkaszáról, most is ennek kapcsán ragadtam billentyűzetet. Szombaton a 30 fokban kaszáltam. Én kaszálásnak hívom, Gyula inkább azt mondja: lerágták a nyulak a füvet. Szerintem minkét állítás sántít egy csöppet, és mindkettőben van igazság. A nagy kaszálásban arra lettem figyelmes, hogy Öcsi jön az úton. Ez nekem furcsa volt, mert ő lent lakik a faluban, tőlünk egy jó kilométerre. Örültem a látogatásának. Elkezdtünk beszélgetni. A téma a kaszálás volt. Öcsi kérdezett, én válaszoltam. Aztán lassan megvilágosodtam. Öcsi nem véletlenül került a tanyánkra, és nem véletlenül kérdezett a kaszáról, kaszálásról.
A szomszédban volt és hallotta a gépet, ahogy nyüglődöm vele. Nem tetszett neki a hangja. Ez volt az elsődleges ok. Aztán ahogy bejött a tanyára több okot is talált. Szakértő szemével gyorsan felmérte a művemet, és a kaszát. Mindenen volt mit igazítani, és az igazat megvallva okítani való is akadt bőven. Türelmes és kedves leckét kaptam kaszálásból: ilyen füvet nem ilyen fejjel kaszálunk, hogyan kell a damil hosszát állítani, hogyan kell a damilt levágatni a géppel, hogyan, és mivel tisztítja az ember a légszűrőt, hogyan tartjuk a kaszát, stb. Mikor átszerelte a kaszát, jött a próba, és utána a verdikt: nem jó az alapjárat. Ez így nem pörög, ha sok a gáz lefullad. Nem lehet vele dolgozni. Be kell állítani. Öcsi addig állítgatta, és próbálgatta a kaszát a derékig érő fűben, amíg nem találta tökéletesnek. A kasza projekt után beszélgettünk egy jót, megmutattuk a házat, kertet, megvitattunk pár dolgot.
