Nem csináltunk semmit…
Igaz is a cím, meg nem is. A tanyán valóban nem csináltunk semmit, kivéve pár dolgot: jó szokásunkhoz híven idén is kiástunk pár virághagymát, hogy budapesti teraszunkat egy kis felsőszölnöki természettel frissítsük. Hétfőn reggel pedig jókat mulattunk egy egéren, ahogy a szoba – kert – kamra között, igen kitartóan szaladgál.
Szombaton gyönyörű napsütésben érkeztünk meg. Házunk tetejének gerince mintha két világot választott volna el. Vicces volt, hogy a tető déli oldalán a tavasz, északi oldalán pedig a tél uralkodott a tanyán. Most éreztük csak igazán mekkora áldás belsőudvarunk. Amíg én kipakoltam, addig a lányok napfürdőztek az épületek között megrekedt melegben. Kegyes volt hozzánk az időjárás. (Sokan nem indulhattak útnak, mert az egész hétvégén az volt az érzésem, hogy üres, üresebb a vidék, mint általában egy hosszúhétvégén szokott lenni.) Szarvasnak köszönhetően a házban is jó meleg fogadott minket.
A kipakolás után Gábrissal, Mariborba kirándultunk sétálni, ebédelni, kávézgatni. Eddig is az volt a véleményem, hogy a szlovének valamit nagyon jól csinálnak, és ebben most is megerősítést nyertem. Az étterem tömve volt, elsőre nem kaptunk asztalt, türelmünket 
kérték. A helyzetet gyorsan és jól kezelték. Alig kaptuk meg a földszinten lévő bárban italainkat, már érkezett is a pincér egy tálcával, hogy visszakísérjen minket egy felszabadult asztalhoz. Kiválóan elkészített, friss, bőséges fogásokat tálaltak fel. Gábris arra a kérdésemre, hogy vajon a tintahal friss lesz, avagy sem, igen furcsán nézett. Rendelj nyugodtan. Friss lesz. Igaza volt, amin azért egy kicsit elcsodálkoztam. A magyar tapasztalatokat nem ecsetelném, de ettem már a tengerpart mellett is olyan tintahalat, ami mindennek volt nevezhető csak frissnek nem. Az Ancora - egyike Maribor legjobb éttermeinek - a végére is tartogatott számunkra meglepetést: a számlát. Négyünkre, borravalóval együtt – ami Szlovéniában nem szokás, ha túl sokat ad az ember, akkor szólnak, hogy ez bizony sok – 55€-t fizettünk, ami átszámolva kb. 15.000 Forint. Ilyen minőségű, mennyiségű ételért itthon biztos sokkal többet kellett volna fizetnünk. Az ebéd után nagyot sétáltunk a városban, hattyúkat etettünk, jókat beszélgettünk egy kávéház teraszán.
kérték. A helyzetet gyorsan és jól kezelték. Alig kaptuk meg a földszinten lévő bárban italainkat, már érkezett is a pincér egy tálcával, hogy visszakísérjen minket egy felszabadult asztalhoz. Kiválóan elkészített, friss, bőséges fogásokat tálaltak fel. Gábris arra a kérdésemre, hogy vajon a tintahal friss lesz, avagy sem, igen furcsán nézett. Rendelj nyugodtan. Friss lesz. Igaza volt, amin azért egy kicsit elcsodálkoztam. A magyar tapasztalatokat nem ecsetelném, de ettem már a tengerpart mellett is olyan tintahalat, ami mindennek volt nevezhető csak frissnek nem. Az Ancora - egyike Maribor legjobb éttermeinek - a végére is tartogatott számunkra meglepetést: a számlát. Négyünkre, borravalóval együtt – ami Szlovéniában nem szokás, ha túl sokat ad az ember, akkor szólnak, hogy ez bizony sok – 55€-t fizettünk, ami átszámolva kb. 15.000 Forint. Ilyen minőségű, mennyiségű ételért itthon biztos sokkal többet kellett volna fizetnünk. Az ebéd után nagyot sétáltunk a városban, hattyúkat etettünk, jókat beszélgettünk egy kávéház teraszán.Miközben este hazafelé autóztunk, azon töprengtem: vajon, mennyire hűlt ki a ház? Nem lesz e hideg a lányoknak? Nos, nem volt hideg, a vaskályhában 15cm magasan állt a parázs, az egész házban meleg volt. Köszönhettük mindezt Szarvasnak, aki többször befűtött ezen a napon. Délre várt minket. Mikor átjött beköszönni mi már úton voltunk Mariborba, így nem találkozhattunk. Csomagjainkat azonban látta, így tudta, hogy megérkeztünk. A beköszönéssel többször próbálkozott, minden alkalommal sikertelenül. Azonban ha már ott volt mindig jól megrakta kályháinkat… J
Már az agyban fekve elgondolkoztam azon, hogy milyen könnyedén vészeltük át az első telet, amelytől olyan nagyon féltem. Mikor megvettük a házat dohos szag, vizesek falak, málló vakolat jellemezték. A konyhai nagy modernkályha működésképtelen volt, nem volt semmilyen alkalmatosságunk, amelyet a háló fűtésére tudtunk volna használni. Gondban voltam, hogy a frissen elkészült háló vajon bepenészedik e, avagy sem. Idegesített a víz kérdése is. Ha hideg lesz vajon mikor fogunk azzal szembesülni, hogy elfagytak a vezetékek, vagy szétfagyott a bojler. A bojlerből egész télen nem engedtük le a vizet, mert a leeresztője nem jó. Kockáztattunk, és igazunk volt.
Aztán szépen minden megoldódott:
A dohos szag eltűnt. Ezt több dolognak köszönhetjük: levertük a vakolatot, és felbontottuk a falak mentén a betont, így a falak kitudták szellőzni magukat, gyakran szellőztettünk, és a télen rendszeresen fűtve volt a ház.
Gábris működésbe hozta modernkályhánkat.
Vettünk két öntöttvas kályhát, amivel megtanultunk fűteni. Sokat hezitáltam a vásárlás előtt, hogy mit vegyek. Azt gondolom a lehető legjobb döntést hoztuk. Nagyon gyorsan ad meleget a kályha. Ha jól megetetem, akkor olyan meleget ad, hogy izzad az ember a szobában, hiába van kinyitva a szoba ajtaja a konyha felé. Amíg nem tanultam meg vele fűteni elég sok kritika ért kiscsaládom részéről: Itt olyan meleg van, hogy nem kapok levegőt. Papa nem tudná ezt máshogy csinálni? Stb. Engem is bosszantott, hogy mivel nincs huzamszabályzója nem tudom szabályozni az égést és zabája a fát. Amikor pedig leég, nem tartja a meleget. Aztán ellestem a trükköt Szarvastól: Nem etetni kell a vaskályhát, hanem megdurrantani, a parazsat pedig nem szabad piszkálni, és nem szabad a hamut gyakran üríteni. Amikor a kályha alján van már némi parázs tele kell rakni jó vastag fával. A fa leég és a kályha alján parázzsá roskad össze, ilyenkor ismét meg kell jól pakolni. A művelet háromszori megismétlése után annyi parázs gyűlik össze, ami akár több órán keresztül – volt, hogy reggelig – elég ahhoz, hogy jó meleg legyen a szobában.
A másik hatalmas nagy előnyünk pont az, amitől az elején olyan nagyon ódzkodtam: a ház vályogból van. A vályog kiválóan hőszigetel és tartja a meleget. Akárhányszor voltunk lent, fázni soha nem fáztunk, még a -21C-ban is gyorsan meleget lehetett csinálni a házban. A gutaütött volna meg, ha a hétvégék olyan rövid idejéből, a hideg téglafalak felfűtése rabolta volna az időt, miközben még fagyoskodni is kell.
Aduászunk a nagy téli csatában azonban Szarvas volt. Nélküle biztos, hogy bajban lettünk volna, de legalábbis kellemetlenebbek lettek volna érkezéseink. A hétköznapi befűtések miatt – amire Szarvas szerződött velünk még októberben - nem fagytak el a vízvezetékek, de még a bojler sem, ami pedig bizony a fűtetlen fürdőben van. Érkezésünk előtt pedig mindig telefonáltunk neki. Jeleztük, hogy melyik nap, hány órakor landolunk. Landolásunkkor mindig jó meleg fogadott minket, köszönhetően Szarvas becsületes munkájának. Most, hogy fűteni nem kell az egyezségünket módosítottuk: szellőztetés és a majdani veteményes locsolása lett a feladata. Reméljük ezeket is olyan lelkiismeretesen végzi majd, mint a fűtést. Tudom, hogy Szarvas nem olvassa ezt az oldalt, de úgy gondolom, itt is megérdemli: Köszönjük szépen Szarvas!
Vasárnap a szentgotthárdi fürdőben voltunk. A fürdőben mintegy 1500 négyzetméternyi vízfelület, különleges csúszdák, pezsgőfürdők, szaunák szolgálják a látogatókat. Alapvetően utálom az ilyen helyeket. A természetes vizeket szeretem. Strandra engem elvinni: lehetetlen. Azonban a múltkor nagyon jól éreztem magam az egész napos szaunázáskor, így most én javasoltam ezt programnak. Lehet, hogy ebben az is szerepet játszott, hogy a szaunáknál a kedvenc sörömet mérik… J Annyira jól sikerült a napunk, hogy Gábrisnak még arra is sikerült rávennie, hogy ússzunk le 20 hosszt. Mikor kedvesemnek elújságolta a nagy történést, arca úgy ragyogott mintha most nyerte volna meg az isszoszi csatát… és ebben azért volt is valami. Fogalmazzunk úgy: nem könnyű Katát táncba vinni. Bár semmit nem haladtunk a tanyán, de ezt nem bántam. Jó kis hétvégénk volt. Ami pedig elmaradt, azt ezen a hétvégén pótolni lehet. Főleg akkor, ha marad még időm a kert elkészítése után. Mert ez a nagy feladat vár rám a hétvégén…
Ja! A busz rendes autónak lett minősítve…. J
Gyümölcsoltó Boldogasszony
Március 25-e Jézus fogantatásának ünnepe. Régi magyar nevét, Gyümölcsoltó Boldogasszony napja, onnan kapta, hogy a gyümölcsfákat ekkor oltották és ekkor végezték a szemzést. A néphit szerint ugyanis ezen a napon fogadta méhébe Szűz Mária Jézust, másfelől ekkor indul meg igazán a mezők növényeinek növekedése. A tavasz kezdete, fák, virágok, rügyek éledése, a fogantatás, megtestesülés napja.
Boldogasszony a Napot és Holdat egyaránt tisztelő magyarok Nagyasszonya volt. Akkora hatalommal és befolyással bírt a magyarok hitében, hogy átvette a keresztény egyház is, és Máriával azonosították. Ez alkalmat adott arra, hogy alakjában ősi tartalmak éljenek tovább. A katolikus egyház hagyománya e naphoz köti az Angyali Üdvözletet, Jézus Szentlélektől fogantatásának napját.
És hogyan kapcsolódik össze Gyümölcsoltó Boldogasszony és a nőnap?
Kedvesem szerint: van egy pár rigolyám. Én máshogy hívom őket: elvnek, értékrendnek. Pl. nem szeretem azokat a szavakat, amelyekben a nemzetközi szó szerepel. Tapasztalatom az, hogy ezekből a dolgokból túl sok jó nem szokott kisülni. Mindig idegenkedtem a nőnaptól, ettől a hagyomány nélküli dologtól. Az ünneplés bevezetése Clara Zetkin kommunista, nőjogi harcos nevéhez köthető. Én száműztem a nemzetközi nőnapot otthonomból és életemből. Azonban a lelkiismeretem nem hagyott nyugodni, no és kedvesem is morgolódott egy keveset. Töprengtem vajon mit tegyek. Ünnepelni én biztos nem fogok, de valahogy azért csak jó lenne a lányoknak is kedveskedni, kedvükben járni. Ne érezzék úgy, hogy őket megfosztották valamitől. Aztán megtaláltam, amit kerestem, egy felhívást, amit nők tettek közzé: „ezentúl a Nők-napja Gyümölcsoltó Boldogasszony napján, március 25-én legyen”. No, ennek igen megörültem. Lehet ünnepelni, kedveskedni ráadásul egy ilyen szép napon.
Így ír erről Lukács atya: A magyar nő mindig a Boldogasszonyban látta nőiességének örök példaképét, és ezért tisztelte is őt a magyar férfi mindig úgy, mint a Boldogasszonynak részére küldött földi mását. Európa népeinél pedig szinte közmondásszerű lett a „lovagias magyar nép" elnevezés. A lovagoknak éppen az volt egyik vállalt főtulajdonságuk: a Nőtisztelet. A férfi az erő, a nő a szív. És ezen az egységen a Boldogasszony Őrködik."
Nem sokkal szebb, igazabb ez így? Mi ezért ünnepelünk ekkor. Remélem, hogy egyre több férfitársam csatlakozik majd ehhez a „renitens” ünnepléshez.
Néhány szokás, ami Gyümölcsoltó Boldogasszonyhoz köthető:
Ez a nap a fák szemzése, a gyümölcsoltás napja, amikor teremtő módon termővé teszik a gyümölcsfákat.
Ekkor használták fel a február 10-én levágott, és a pincében tartott oltóágakat. A reggeli mise után, aki tehette indult a gyümölcsösbe oltani. A régi szőlő- és gyümölcsgazdák azt vallották, hogy „az ember ilyenkor Szűz Máriával olt almát.” A magyar nyelvterületen él az a hiedelem, hogy azt a fát, amit ilyenkor oltanak nem szabad letörni vagy levágni, mert vér folyna ki belőle.
Szeged népe szerint a szemzett fából nem jó másnak adni, mert ezzel a termést odaadnák. Ugyanitt a méhek mézelő kedvét serkentették a kaptár elé állított gallyal.
A meddő asszonyok sem maradtak tétlen, föltétlenül a férjükkel háltak ezen a napon.
A pásztorok is ehhez a naphoz kötik a tavasz kezdetének egyik pillanatát: „Gyümölcsoltó indítja meg a mezőt a növekedésre. Gyümölcsoltó előtt, ha vasharapóval húzzák is kifelé a füvet, akkor se gyün ki a fődbül. De ha elmúlt gyümölcsoltó, akkor, még ha kalapáccsal verik vissza, akkor is eljön.”
A hal is felveti már magát a vízben, mondták a halászok. Vörösbort ittak, kukoricát pattogtattak ezen a napon, hogy a fák vére növekedjék, és a rügyek kipattanását elősegítsék. Időjárásjóslás ehhez a naphoz is kapcsolódott.
Bácsszőlősön a békákat figyelték. Ha ezen a napon megszólaltak, úgy vélték, még negyven napig hideg lesz.
Gyümölcsoltó Boldogasszony hozza haza az énekesmadarakat is. A gazdák ezen a napon kitárt istállóajtóval fogadták Isten madarát, a fecskét.
E hagyományok sora mind a tavasz, az élet megindulására utal. Máig élő hagyomány, hogy aki Gyümölcsoltó napján ezerszer elimádkozza az „Üdvöz légy Mária, malaszttal teljes…” kezdetű imádságot, annak teljesül jó célért esdő kívánsága.
Programajánló
Gyümölcsoltó Boldogasszony nyomában…
Jó szórakozást kívánok mindenkinek!
