A faluban négy kocsma van. A két legrégebbi kocsma egyike a Závecz, amely a falu Alsószölnök felé eső részén, a régi malom mellett található. A hétvégén, pénteken este hatkor rugaszkodtam el Budapestről. Igyekeztem, hogy Serfi előtt a Záveczbe érjek. Egyedül mentem, így jó tempót tudtam autózni, nyolc óra húsz perckor landoltam. Ennek csak egy hátrányát láttam, mégpedig azt, hogy nagyon éhes voltam. Napjában egyszer esténként szoktam enni, a benzinkúton vásárolt szendvics pedig farkaséhségem csillapítására nem tűnt tökéletes megoldásnak. Sebaj, ha nem elég majd a Záveczben eszek valamit - gondoltam. Ervin a kocsmáros, és a vendégek barátságosan köszöntöttek. Az üdvözlés után megkérdeztem Ervint, hogy mit tudok enni.
- Fránczi adnék én szívesen, de sajnos elfogyott a kenyér.
- Semmi nincs?
- Sajnos semmi.
- Egy kis csücsök se?
- Egy kis csücsök se.
- Azért ezt a szendvicset megehetem itt, amit a kúton vettem? – kérdeztem.
- Ne viccelj már! Csak nyugodtan.
Upssz, akkor éhes maradok. Nem baj volt már ilyen. Ezt is kibírom valahogy.
Olyan jól telt az este, hogy sokáig nem éreztem, hogy éhes vagyok. Jókat beszélgettünk új ismeretségeket kötöttem, csocsóztunk – melyben nem remekeltem - félszemmel néha a TV-t néztük. A csocsózás után megpillantottam egy sakktáblát. Nagyon szeretek sakkozni. Gyermekkoromban édesapámmal minden este játszottunk. A mai napig, ha családi program van, játszunk egy-két partit. A karácsonyi partikat szeretem a legjobban. Ezek az alkalmak azonban kevesek ahhoz, hogy a játéktudás megmaradjon, a sakk szeretete viszont nem múlt el az évtizedek alatt. Azonnal partner után néztem. Szerencsémre Csutkának is volt kedve egy partihoz. Csutka jól sakkozik, jobban, mint én. Az ilyen ellenfelet szeretem. Elmélyülten játszottunk, és egyszer csak rám tört az éhség. Éhes voltam, és nem volt mit tenni ellene.
A Jóisten azonban mindig megsegíti Felsőszölnökön járó kisszolgáját. Most Ervin varázsolt. Nem láttam, hogy mikor, hogyan. A varázslat előkészületeiből semmit sem vettem észre. Az is igaz, ettől varázslat a varázslat. Én már csak azt láttam, amikor Ervin előhúzzta a nyulat a kalapból. A nyúl jelen esetben pedig nagyon finom házikolbász és friss, puha kenyér volt. Jót falatoztunk, és azt sem bántam, hogy Csutkától kikaptam. Kiváló este volt, jól éreztem magamat, és nagyon jólesett, amit Ervin tett.
A jó Kocsmáros jó pszichológus: bölcsen hallgat, néha vigasztal, tanácsot ad, ismeri jól a vendégeit, szokásaikat, és van, amikor varázsolni is tud. Ezért szeretek én a Záveczbe járni. Aki Felsőszölnökön jár, annak azt ajánlom, próbálja ki a Záveczet. A hűsítő, bor, sör, kávé mellé biztos jó szót is fog kapni.
