Az idősödő Széchenyi István 1857-ben, a döblingi tébolydában veti papírra intelmeit, mert úgy ítéli, fia életvitele nem méltó sem hozzá, sem a nagy múltú családhoz. A könyvben egy apa harcol a fiáért.
Tegnap este, amikor letettem a könyvet bevillant, hogy a napokban találkoztam Széchenyi gróffal. Elkezdtem kutakodni emlékeim között … igen, amikor zsebkendőt vettem elő. A csomagolásban találtam egy füzetet, amely hazai termékek vásárlására ösztönöz. Jómagam tudatosan vásárolom a magyar termékeket, de talán másoknak nem árt a buzdítás. Álljon itt az idézet, amely a füzet első lapján található:
„Akit magyarnak teremtett az Úristen és nem fogja pártját nemzetének - nem derék ember”
Gróf Széchenyi István
Mi köze van ennek Felsőszölnökhöz? Talán semmi, talán sok. Látom a felsőszölnöki vend embert. Érzem a lelkét. Megtapasztalom, hogy milyen.
(2 hete, amikor lent voltunk – hamarosan jön a beszámoló – olyan élményben volt részünk, amelytől én igen elérzékenyültem. )
És látom, hogy pár kilométerrel arrébb hogyan élnek az emberek, milyen lehetőségeik vannak, hogyan segíti az állam a földművest, milyen szabályok vonatkoznak rájuk, hogyan boldogulnak. Hogyan hagyják őket boldogulni, és hogy hogyan fognak össze az emberek.
Biztos vagyok benne, hogy mások is látnak még ebben az országban. Látják a nekik kedves faluban élő embereket, látják rokonaikat, barátaikat, vagy akár saját magukat. Látják országunkat. Biztos mindenkinek meg van a maga Felsőszölnöke, csak keresni kell, vagy csak meglátni azt, ami az orra előtt van …. és ha megtalálta, felteheti magának a kérdést: mi lesz vele 10 év múlva.Aki teheti, vásároljon magyar terméket … okot és érvet egyedül is fog találni rá.
