A katolikus magyar nép erős Mária-tisztelő. Bensőséges kapcsolata az Istenszülővel megmutatkozik ünnepneveinkben (Gyertyaszentelő, Gyümölcsoltó, Sarlós, valamint Nagyboldogasszony, Kisasszony), a Mária-költészetben, a képzőművészeti alkotásokon, vagy régi pénzeinken is. A magyar Mária-tisztelet gyökereit Szent István királyunkhoz vezetjük vissza, az ő országfelajánlásából eredeztetjük. Boldogasszony kifejezésünket sokan a keresztény kor előtti pogány női istenalakra vonatkoztatják. A Boldogaszszony egy ősi asszonyistenség neve lehetett, amelyet valószínűleg Szent Gellért püspök tanácsára alkalmazhattak a térítők Szűz Máriára. A névátvitel jól sikerült, s máig kicsit ünnepélyesebbnek, emelkedettebbnek érezzük a Boldogasszony kifejezést a Szűz Mária névnél.
Felsőszölnöki napjaink ... és gyakran mókás kalandjaink a derék vendek között.
2010.02.01. 15:56
Gyertyaszentelő Boldogasszony - február 2.
Mint az ünnep neve is elárulja, ilyenkor szoktak gyertyát szenteltetni a katolikus falvakban. Azért szentelik meg az emberi természetünket jelképező gyertyákat, hogy az isteni Fény kiáradjon és eltöltsön mindenkit. József és Mária ez alkalommal mutatta be áldozatként a két gerlicét vagy galambfiókát. Ekkor szentelték az Úrnak az elsőszülött fiút. Jézus bemutatása a jeruzsálemi templomban előírt vallásos cselekmény volt. Az elsőszülött fiúgyermeket Istennek szentelték a szülők.
Az ókori Rómában tavaszkezdő nap volt, fáklyás engesztelő körmenetet tartottak, amelyben a rómaiak körbejárták a város bálványszobrait. Ennek megkeresztelése a gyertyás körmenet ezen a napon. A szentmise a gyertyák megszentelésével kezdődik, majd a gyertyás körmenet következik.
A magyar középkorban ezen a napon először a tüzet áldották meg, majd ennél a szentelt tűznél gyújtották meg azután a gyertyákat.
A hagyományos, magyar paraszti társadalomban a szentelt gyertya a bölcsőtől a koporsóig elkísérte az embereket. Keresztelésig az újszülött mellett világított, hogy a „pogánykát” ki ne cseréljék a gonosz, rossz szellemek. Amikor a fiatal anya először ment a templomba az ún. egyházkelőre vagy avatásra, szintén szentelt gyertyát vitt a kezében. Gyertyát égettek a súlyos beteg mellett, szentelt gyertyát adtak a haldokló kezébe, „hogy annak fényénél múljon ki a világból”. Szentelt gyertya égett a halott mellett is. Mindenszentek napján és halottak napján, de más nagyobb ünnepeken, húsvétkor és karácsonykor is meggyújtották. Ugyancsak elterjedt hiedelem volt, hogy vihar, égzengés, villámlás és jégeső ellen szentelt gyertyát kell gyújtani. Valószínűleg hasonló védelmi célzattal falaztak szentelt gyertyát az épülő házba is.
A szentelt gyertyát a sublótban, ládafiában tartották, vagy szalaggal átkötve a falra helyezték.
Általánosan elterjedt időjárás- és termésjósló hiedelmek kapcsolódnak ehhez a naphoz. Közismert a medvével való jóslás: ha ezen a napon kisüt a nap, és a medve meglátja az árnyékát, akkor visszamegy, és még negyven napig tart a hideg. Általában úgy vélik, hogy ha február 2-án jó idő van, akkor későn tavaszodik. „Ha fénylik gyertyaszentelő, az isiket szedd elő!” – azaz még fűteni kell.
No meglátjuk milyen idő lesz holnap....
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://felsoszolnok.blog.hu/api/trackback/id/tr591720208
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.