A vízkereszti népszokásokból mára már leginkább csak annyi maradt, hogy ekkor szokás leszedni a karácsonyfát. Hagyományosan valóban ekkor ér véget a karácsonyi ünnepkör.
A hagyomány szerint évente egyszer, Vízkeresztkor, újraszentelték a házakat. Szentelt krétával felírták a háromkirályok nevének kezdőbetűjét (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) és az évszámot. Az ajtófélfára fölírt betűk eredetileg nem GMB, hanem CMB voltak, amelyek nem a királyok nevét fedik, hanem egy áldás szavaira utalnak: Christus mansionem benedicat – Krisztus megáldja a hajlékot. Hitték, hogy ez a felirat megvédi a házat a rontás ellen. A régi időkben a házszentelés alkalmával a családok nyilvántartását is elkészítették.
A házszentelést mindig megelőzte a nagytakarítás és a meszelés. A házszentelés tulajdonképpen finomerő-szintű nagytakarítás. A nem látható szférában is működnek erők, amelyek éppúgy képesek negatív irányt venni, mint a látható szférában. Ha a házban penészedik a fal, dohos a levegő, pókhálós a sarok, romlott étel marad a hűtőben, azonnal látjuk, érezzük, és rendbe tesszük. A láthatatlan erők ugyanígy képesek „megromlani”, és szintén takarításra szorulnak. Ez a „spirituális nagytakarítás” a házszentelés. Fontos, hogy a házszentelés során a lakás összes helyiségén végigmenjünk, és egyetlen sarkot se hagyjunk ki a szenteltvízzel való meghintésből, illetve a tömjénnel való megfüstölésből. (Ez a nyílászárók sarkaira is érvényes.) A sarkok azok a helyek, ahol leginkább képes megrekedni az erőáramlás, ezt jelzi a pókháló is... A szenteltvíz a legmagasabb szintű szellemi erőt képviseli, ez által képes felemelni, átalakítani bármely negatív, másképpen szólva alacsonyabb szintű erőformát. A vízzel behintették a szobát, az istállót, a kutat és a vetőmagot. Gyógyító erőt tulajdonítottak neki, s ha betegek voltak, ittak is belőle egy kortyot.
A házszentelés nem egyszerű népszokás, ahogyan azt sokan gondolják, hanem a keresztényeknek hitükről való tanúságtétel. Áldás forrása, hétköznapjaik, állandó életterük megszentelése, amennyiben tudatosan élik meg. Azoknak is jót tehet egy nagytakarítás, akik nem hisznek, vagy másban hisznek.
Az elmúlt napokat én is erre használtam fel. Átgondoltam a dolgokat, számvetést készítettem. Próbáltam ez után a rettenetes év után, - melyben a kaszás, a betegség, az anyagi bizonytalanság, rosszkedv igen gyakori vendég volt - a 2010-es évre felkészülni, illetve átgondoltam, hogy mit kell tennem, ha a következő 10 évben valóban beigazolódik az elméletem.
A hétköznapokon ritkán jut arra idő, hogy „kérdőre vonjuk magunkat”, átgondoljuk meggyőződéseinket, belső mozgatóinkat, erkölcsi iránymutatóinkat, értékrendünket.
Még nem végeztem, de azt, hogy hol tartok egy Wass Albert idézet jól szemlélteti:
„Vannak házak, melyek olyanok, hogy csak baj és nyomorúság lakhatik bennük. Az ember megpillant egy ilyen házat, és valami furcsa szorongás fogja el. Pedig lehet szép és rendes maga a ház. Hiba nélkül való. Mégis van benne valami, benne vagy körülötte, valami megmagyarázhatatlan. Valami baljóslatú. Valami, ami elszomorítja, és gondolkodóvá teszi az embert, ha elmegy előtte. Az ilyen ház mellett a legjámborabb kutya is rosszkedvűvé, harapóssá válik. Madár soha nem rak fészket az eresze alá. Pele nem költözik a padlására. Mókus elkerüli. Csak patkányok surrannak alatta. Csak a harkály jár rá egy idő múlva, és kopogtatja, fürkészi benne a hibát. És éjszaka baglyok ülnek a tetején. Az ilyen ház bajjal és vesződséggel épül, és ha kivénül és ledől, csalán nő a helyén. Isten tudja, hol van benne a hiba. Talán a fájában rejtőzik valami fojtogató, szagtalan és láthatatlan penész. Valami keserűség, ami megmérgezi a levegőt. A fában talán, amiből építették. De az is lehet, hogy a helyben van a hiba. Gonoszság van eltemetve alatta a földben, és az sugárzik ki folyamatosan, és izzad elő újabb és újabb gonoszságokat. Vagy az erdő olyan ott. A fák, ahogy körülötte állanak. Sötétebbek és mogorvábbak, mint másút. Isten tudja csak. Az is meglehet, hogy az emberekben van a hiba, akik kigondolták és megépítették az ilyen házat. Belőlük surrant át valami sötét és gonosz kísértet a ház falaiba. Nem lehet tudni ezt. De bizonyos, hogy vannak házak, melyekben csak baj és nyomorúság lakik, bárki költözzék is beléjük. Melyeknek láttán valami érthetetlen, furcsa szorongás fogja e1 az embert, s a kedve minden ok nélkül egyszerre elborul. Magányosságszaguk van és baj, gond, szerencsétlenség lapul mögöttük. Vannak ilyen házak, vannak. Aztán vannak megint házak, amelyekben békesség és öröm tanyázik. Ha megpillant az ember valahol egy ilyen házat, egyszerre úgy érzi, mintha hazaérkezett volna. Otthonszaga van a füstnek, mely belőle fölszáll. Nevet az ablaka, s az ajtaja hívogat. Az ember érzi benne a békét és a meleget, mely, mint egy láthatatlan napfény, beragyog mindent maga körül. Az ilyen ház előtt hamarabb olvad el a hó. Tavasztól őszig virágot terem előtte a rét. Az ilyen ház körül a fák barátságosan lehajolnak, és bemosolyognak az ablakon. Az ilyen ház jóvá szelídíti a benne lakó embert. Nyugalmassá, derűssé, bátorrá teszi. Aki építette, hosszú életű lesz és még halálában is érzi a napsütötte fenyőtörzsek illatát, s az örömet, mely elfogta akkor, midőn a bokrétát először tette fel a tetejébe. Az ilyen házat jó szellemek őrzik. Farkas messzire elkerüli. Jól tejelnek a tehenek, egészséges bárányokat ellenek a juhok. Villám nem sújt a közelébe, zsindelyét nem fogja a tűzhely szikrája. Úgy terem benne a kacagás, mint körülötte a virág. Mint küszöbén a napfény.”
Én ilyen házat és Hazát szeretnék ...
