Itt vagyunk, de már megyünk is….
Tegnap későn este érkeztünk meg, de pénteken délután indulunk vissza. Sajnos nem tehettük meg, hogy erre a két napra is maradunk. Ezt a hétvégét nem terveztük lent tölteni, azonban szerdán reggel elhatároztuk, hogy pénteken ismét neki vágunk az útnak. Az öt nap alatt sokat haladtunk, de valahogy úgy érezzük, hogy az i-re a pontot nem sikerült feltennünk. Pedig készen vagyunk, illetve azt mondhatnánk, hogy kész, eljutottunk addig, ameddig szerettük volna.
(A következő héten részletes, képes beszámolóval szeretnék jelentkezi.)
Kedden este végre a ház volt értünk. Két év után leülhettem a tisztaszobában, és a jó melegben Magyar Nemzetet olvashattam, egy jó pohár bor mellett.
Apropó meleg.
Az öt nap tanulsága a modernkályha és a vályog viselkedésének megtapasztalása volt. Eddig is sejtettem, de most már tudom, hogy milyen egy jó vályogház. Korábban mindig csak 2 éjszakára mentünk, és a hétvégék között 2-3 hét telt el. Szarvasnak köszönhetően mindig meleg fogadott minket, azonban a falak soha nem tudtak rendesen átmelegedni, bár hét közben is volt fűtve, azonban nem minden nap. Az is igaz, hogy soha nem fáztunk, de eme öt nap teljesen más volt. (Egyes vélemények szerint kutya meleget csinálunk. Gábris szerint a pokolban nincs olyan meleg, mint amilyen nálunk szokott lenni. Teszem hozzá, igazuk van.)
Nos, nézzük a hétvégi fűtést, amely a második este egy kisebb lázadáshoz vezetett. Az első este a szokásos módon telt, kellemes meleg fogadott minket a konyhában és a hálóban. Igen, igen ezt Szarvasnak köszönhettük. Ezt a meleget fokoztuk a konyhai nagy modernkályha, és a hálóban lévő vaskályha etetésével. Szombaton folyamatosan tüzeltünk a konyhai kályhában, aminek az lett az eredménye, hogy a teljes házat ezzel az egy kályhával kifűtöttük. Este azonban gyermekem azt kérte, hogy fűtsek be, mert ő bizony fázik, (Akkor még nem tudtuk, hogy bizony bujkál benne egy kis megfázás.) ilyenkor egy apa befűt, és lefekvés előtt még jól megtömi a vaskályhát. Na, ezt nem kellett volna. Ennek lett lázadás a vége… J Éjszaka arra ébredtem, hogy a lányok morogva járkálnak a házban. Ártatlanul megkérdeztem, hogy mi a baj.
Jött is a válasz: Mi, mi? A meleg. Magának nincs melege? Maga, hogy tud aludni ilyen melegben?
Ez igaz volt, és én úgy aludtam, mint a bunda… J
Vasárnap folyamatosan fűtöttem a konyhai kályhában, estére lett is jó meleg, és nem kellett már máshol begyújtani. Teszem hozzá, ha megpróbáltam volna biztos, hogy heves tiltakozás fogadta volna… J Éjszaka már nem kellett felkelnem, és a tűzre raknom. Beállt a ház, tartotta a meleget. Kedden már csak délután és kora este gyújtottam be. Szerdán pedig egyáltalán nem kellett, mert kellemes meleg volt az egész házban. Kitartott a kedd esti befűtés. A falak átvették a meleget, tapintással is érezhetően, a kályha pedig 20 órával azután, hogy befűtöttem még mindig langyos volt. Valószínűleg, hogy előbb is el lehetett volna érni ezt az állapotot, azonban a festés miatt sokat volt nyitva az ablak, illetve folyamatos volt az udvarra való járkálás, mert csak ott lehetett a kosszal járó munkákat elvégezni. A hétvége megerősített benne, hogy bár vannak a vályogháznak hátrányai, soha nem cserélném el egy téglából épült házra, illetve, hogy modernkályhánk házunk főnyereménye. Ha kell gyorsan ad meleget, ha kell főzni lehet rajta, kiváló sültek, sütemények kerülnek ki a kemencékből, jól tartja a meleget, mindent el lehet tüzelni benne, nem egy kényes darab, és még szép is. Ha egyszer 80 év után újra lesz rakva a csempe, akkor pedig gyönyörű lesz… J
