2005 tavaszán a Magyar Olvasástársaság felhívással fordult mindazokhoz, akiknek fontos a népmesék fennmaradása és a mesékben élő bölcsesség továbbhagyományozása, hogy csatlakozzon ahhoz a kezdeményezéshez, amely szerint szeptember 30. – Benedek Elek születésnapja – legyen a népmese napja.
Közeleg szeptember 30, a népmese napja …. Így azok, akik nem szoktak mesélni gyerekeiknek legalább most olvassanak nekik mesét. Olvassunk gyermekeinknek, családunknak, vagy akár saját magunknak mesét. Mert mesét olvasni, mesélni jó!
Nézzünk körül. A világ rohan, senkire és semmire nem jut elég időnk; az értékek viszonylagossá váltak; a biztonságérzetünk minden szinten megrendült – gyermekeink pedig ezt utánozzák. A diszharmonikus világban diszharmonikussá válnak gyermekeink is. Egyszerűen hiányoznak a harmonikus testi-lelki-szellemi fejlődés feltételei. A mese ezt a harmóniát igyekszik visszacsempészni az életükbe. Gyermekeink a mesehallgatás közben átlépnek egy másik világba. A valós világ és a csodavilág között ingáznak, utaznak, álmodoznak. Számukra a mesék óriási segítséget jelentenek. Példát szolgáltatnak az élet eseményeihez, a világ megértéséhez, ahhoz, hogy megtalálják helyüket a világban. Fontos a mai rohanó világban az internet, a dvd,és a tv mellett az olvasás. Mesélni, mesét hallgatni jó! Több okból is: a legfontosabb azonban, ha mesélünk gyermekünknek, együtt vagyunk vele és érzi, hogy fontos nekünk….
Emlékszem, édesapám minden este németül olvasott fel Andersen meséket. A mai napig ezeken a meséléseken alapszik német tudásom. Kedvencem A rendíthetetlen ólomkatona volt. Ezek az esti mesélések meghatározó élményként élnek most is bennem. Próbáljuk megadni mi is gyermekeinknek ezt az élményt. Egy héten át talán mindenki tud naponta 15 percet találni arra, hogy meséljen…. Fel hát a nagy kalandra! Irány Meseország!
Jó mulatást, szórakozást kívánok Mindenkinek!
