Az elmúlt hetekben – bár ez még a képeken nem látszik – nagy dolgok történtek: elkészült a konyhában az új vízbekötés, a konyha és a tisztaszoba teljes elektromos vezetékezése, a régi beton mindenhol fel lett törve, és alatta a földet 15 centiméter mélységig kiszedtük és nagyméretű kaviccsal feltöltöttük. Az így elkészült tükörre került, a faltól 10 centimétert elhagyva az új beton, amely már kiszáradt, és így kész a hajópadló fogadására. A vakolás részben elkészült. A legproblémásabb a konyhai fal volt, ahová az új munkapult kerül majd. Az egész házban arra törekszünk, hogy lehetőleg minden az eredeti hangulatában legyen felújítva és mindez természetes anyagok felhasználásával történjen, pl. tartozódunk a mázas, színes, nagyméretű kerámialapoktól, az élektől vagy a tökéletesen simított falfelületektől. A konyhai falnak azonban tökéletesnek kell lennie, mert minden milliméter számít. Nyelte is az anyagot, mint az indiai kacsa a spanyol csigát. A munkálatok alatt sajnos többször kellett az elképzeléseinket módosítani – szerencsére nem nagymértékben – mert kiderültek a rejtett hibák. Így küszöböt kell cserélni, nem marathat meg a konyhai beugró kerete, a kályha körüli padlóborításnál is kompromisszumot kell egy kis felületen kötnünk.
A problémák mellett jó híreket is tartogatott számunkra a ház. Kiderült, hogy a konyhai modernkályhánk rendes tégla alapzaton áll. Ráadásul jófajta bikatéglákon. Eddig, ebben még a szakemberek sem voltak biztosak.
(Arról az idióta kályhásról- egyszer ha lesz időm leírom az egész történetet... megérdemelné a kontár, hogy belinkeljem az oldalát - nem beszélve aki még azt sem tudta hogyan épül fel egy ilyen kályha. Le kell bontani az egész kályhát - mondta a tuttit. Mondom neki: Ember nem lesz az úgy jó, mert a kémény a kályhára támaszkodik. A nyakunkba szakad az egész kémény. Az nem lehet- mondta magabiztosan. Két nap múlva telefonált, hogy igazam van. Megnézte a könyvben... Na, akkor - és más dolgai miatt is - döntöttünk úgy, hogy hallgatunk Gábris barátomra és a Vendvidék legjobb mesterével Kormival tárgyalunk kizárólag kályha kérdésekről. De ez egy másik történet.)
Véleményük szerint azért salétromosodott a csempe, mert alulról – az alap hiánya miatt – vizesedett. Valójában a vizesedést a szakszerűtlen betonozás okozta – mint olyan sok helyen a házban. A vályogház halála a beton, műanyag ragasztó, csempe, stb. Tilos a betont a falig kiengedni. Nem tud a padló és a fal kiszellőzni. A most alkalmazott betonozási technikának köszönhetően lesz hol szellőznie a kályha alatti résznek is, így valószínűleg jövőre, amikor megszépül a kályha, ez a probléma nem fog ismét terítékre kerülni
Tehát haladunk, és most, ez a fontos. Ha minden jól megy, a kitűzött határidőre készen leszünk.
Álljon itt néhány kép a munkálatokról.
Konyha. Tisztaszoba. A legendás cementlapok koszosan és az első tisztítás után.... és még ünnepelni is volt időnk.
