Először is szeretnék virágot küldeni a megválaszolatlanul hagyott bejegyzésekért: Annamarienak, Messzenéző Minyonnak, és az én kedvesemnek, aki ezeket a képeket készítette, és természetesen mindenkinek, aki ezt az oldalt látogatja.
(és megköszönni a szüleimnek, és még a szomszéd kutyájának is… :-)) )
Az egész hegyen nálunk nyílik egyedül, ilyen mennyiségben az őszi kikerics, illetve most már a szomszédhoz – Zoltánékhoz - is átterjedt. Az őszi kikerics leveleit tavasszal, de virágját ősszel hozza, így ő nem a természet ébredését köszönti, hanem a téli álomra szenderülő tájat színesíti, no és persze a mi tanyánkat.
A kikericsek latin neve, a Colchicum a Kolkhiszból (Colchis) származik, egy kisázsiai ókori város nevéből. A legenda szerint a kolkhiszi királylány, Medea járatos volt a varázsszerek előállításában (a rossznyelvek legendás hírű boszorkánynak tartották), és többek között kikericset is felhasznált – mérgek készítésére. Egyszer olyan bájitalt kavart, amellyel apósát akarta megfiatalítani. Ehhez kilenc éjszakán át gyűjtött hegyi virágokat használt, és e keverék lehullott cseppjéből sarjadt az őszi kikerics.
A történetből nem nehéz kitalálni, hogy a kikericsek mérgezőek, no de nem is az ízükért szeretjük őket. A növény népi neve árulkodó, a kikirics, kükörics, kükirc vagy kükerc még csak becézésnek tűnik, de a kutyadöglesztő már magáért beszél… A természet azonban bölcsen úgy intézte, hogy a legelő állatok felismerjék, és mintha tisztelegnének egyszerű szépsége előtt – elkerülik a kikericset. A növény minden része tartalmazza a colchicin nevű anyagot, amely erős méreg: légzés- és szívbénulást okoz. Megállítja viszont a daganatos sejtek osztódását, így sikeres ellenszer lehet, csak kérdés, hogy van-e olyan arány, amely még nem mérgező a szervezetre, de már hatásos a rákos burjánzás ellen.
Ja, a tanyán is történtek dolgok, remélem holnap lesz időm leírni... nagy újságok vannak:
- megvettük a kicsit és a köpcöst
- új delej született
- gomb is került, bár még a kabát kicsit leharcolt…