-         Megérkezés.

-         Oda a szombat.

-         Annamarie és Laca meglátogatása Kercán.

-         Vasárnapi munkálatok.

-         Amikor ismét rácsodálkozol arra, hogy milyen is egy igazi vend.

 

 

Pénteken este tízkor érkeztem meg a tanyára. Sötétben, a nagy fűben botorkálva elég küzdelmes volt az út a kapcsolószekrényig. Hiába volt három hete kaszálva a természet visszafoglalt mindent. Miután a szokásos feladatokat megcsináltam: villany, víz, ablakok, stb., kiültem a ház elé egy söröcske kíséretében. Körülöttem sötétség, csak két gyertya világított, előttem a völgyünk némán hallgatott. Felnéztem az égre és csodát láttam. Milliárdnyi csillag, és több tucat csillagköd ragyogott felettem. Rácsodálkoztam a világra, és egyszer csak csoda történt. Hónapok óta feszíti az idegesség a mellkasomat. Olyan érzés mintha a teljes II. ukránfront ülne rajta. Egyik pillanatról a másikra ez a nyomás eltűnt. Régen éreztem ilyen nyugodtnak magam. Megnyugodott a lelkem, az eszem és a testem. A ház előtt töltött óra minden pillanata erőt adott, éreztem, ahogyan fokozatosan nyerem vissza a régen elillant erőm.

 

A tisztaszobában egy asztal, a csupaszfalak, a részben felbontott betonpadló és a kinyitható ágy fogadott. (Az ágynak külön története van. Igyekszem pótolni.)

Nem voltam lehangolt, vagy szomorú a szegényes berendezés miatt. Örültem és boldog voltam. Végre! Itt az első éjszaka. A ház nyitott ablakain keresztül szabadon áramlott a Vendvidék tiszta, párás levegője. Megszámoltam a sarkokat, jó koránra felhúztam az órát, hogy láthassam majd a hajnali párát, ahogy a völgyből felszáll, és olyan jót aludtam amilyet hónapok óta nem.

 

Folytatás következik….