.... illetve elnézést Lizzie. Az egész család így hívja az első perctől kezdve, így kénytelen voltam fejet hajtani a női szakasz előtt. Négy nő, férfit győz. Azzal vigasztaltam magam, hogy hívónévnek azért ez jobb.
Hatalmas meglepetés Lizzie. Korábban németjuhászom volt – amiről azért az általános nézet az, hogy okos kutyák – de Lizzie, így is komoly meglepetéseket okozott. Mielőtt végleges döntést hoztam mindent elolvastam a fajtáról. Hittem is, meg nem is az olvasottakat. Bennem volt a kisördög. Persze, persze…. biztos nem elfogult senki.
Mondjuk az is igaz a makacsságról nem sokat írtak. Lizzienek egy „hibája“ van: makacs, amit a fejébe vesz, annak bizony úgy kell történnie. Ilyenkor Jászai Mari-díjas alakításokat ad elő, melynek címe: Lizzie, a süket ír farkaskutya. Ezt leszámítva, amit remélem, idővel elfelejtünk, csodálatos élmény egy ilyen kutya.
Az első naptól kint végzi a nagydolgát, pedig nem szobatisztaként hoztuk el. A kicsivel még akadnak gondok, de az esetek 80%-ban minden rendben van. Elsőre megértette, hogy a konyhába, fürdőbe, és a hálókba nincs bejárás. Lefekszik a helyiség előtt. A konyha egy légtérben van a nappalival, ott a burkolatváltásnál áll meg. A múlt hétvégén lent voltunk Felsőszölnökön. A 2x280 kilométeres utat nyavalygás, hiszti és anélkül tette meg, hogy az autóba piszkított volna.
Az ételét csak akkor kezdi el enni, ha előtte az utasításnak megfelelően leült, nyugodt, megadó állapotban van, és megkapta az engedélyt. Az engedély hangok és mutatás hármasából áll. Bármelyik hiányzik nem nyúl a táljához. Nincs örültködés, viháncolás. Az asztaltól nem koldul, nem „néz” a tányérunkba. Amíg a falkavezér eszik, addig szépen nyugodtan vár a sorára.
A nyakörvet kb. 1 perc, a pórázt kb. 5 perc alatt szokta meg. Nem akarta levenni, letépni. Nyugodtan engedelmesen tűri, amikor felrakom rá.
Természetesen azért a falka hierarchia, és a falkaösztön működik. A lányokat nem veszi még elég komolyan, inkább játszópajtásnak tekinti őket. Ehhez kapcsolódik a következő történet. Lizzie „szekálta” Dorkát, illetve a papucsát. Folyamatosan elvette – szerencsére a cipőket nem bántja, pedig az orra előtt is szokott lenni – elcsente, és rágta. Amikor Dorka belátta, hogy nem bír vele segítséget kért. Elvettem az éppen aktuális áldozati papucsot, és a párjával együtt letettem a szoba közepére, ezután alkalmaztam az egyik játékunkból ismert mozdulatot és parancsot: Enyém. Kétszer – nagyon finoman – tett rá kísérletet, hogy a papucs közelébe férkőzzön. A két határozott „enyém” kijelentés után lefeküdt a papucstól 60 centire, én pedig elmentem a konyhába. A papucsa és a kutya is a helyén maradt. Ezután Mariann felhúzta a papucsokat, elsétáltunk a kutya orra előtt, és tőle 1 méterre leültünk, majd lábunkat lógatva beszélgettünk. Mikor ezt meguntuk, konstatáltuk, hogy működik az enyém parancs… J
Alapvetően békés, nyugodt kutya. Természetesen van, amikor ő is megőrül, hiszen még gyerek, és még nem mehetünk vele az utcára, így nem tudom rendesen lemozgatni. Azt azonban már most látom, hogy valóban különleges élmény egy ír farkaskutyával együtt élni.
Az első napon:
és most:
