A sorozatban a tudás hiányából, a természettől elszakadt életünkből fakadó bénázásokat, botladozásainkat szeretném megírni, amelyekre ez a mondat illik. A történetek reméljük – eddigi tapasztalatainkban bízva – viccesek, vagy legalábbis mosolyogósak, és mások számára is tanulságosak lesznek. A pesti vagy mi?, eddig egyszer hangzott el. Mielőtt bárki úgy érezné, hogy úgy, mint amikor emberek száján kiszalad: a paraszt, vidéki, tanyasi stb - a jelzősszerkezetekről nem beszélve - szeretném elmondani, hogy nem. Aki mondta az könyékig havas és sáros volt, miközben nekünk segített. Ez a történet lesz majd az egyik.
Az első történet még a kályha beüzemelésekor történt. Kiadtam a jelszót: befűtünk és ezzel a lendülettel elkezdtem összeszedni a begyújtáshoz nélkülözhetetlen anyagokat: vékonyra hasogatott fa és jó sok papír. Biztos, ami biztos alapon. Azonban mielőtt a papírt betömtem volna a kályhába megjelent Szarvas.
- Mit csinálsz? - kérdezte.
- Tűzet. Befűtök.
- Így? Minek az a sok papír? Nem kell hozzá, elég csak a fa.
Értetlenül néztem rá. Én úgy tudtam a tűzhöz papír kell. Otthon a kandallóba is így szoktam begyújtani.
- Ha nincs papír nem fog meggyulladni, valamitől lángra kell kapjon a fa.
- Majd ettől.
Szarvas kezében egy kb. fél centi széles, tíz centi hosszú vékony fadarab volt.
- Mi ez?
- Smolak.
- Smolak? Értem. (dehogy értettem) Viccnek nem rossz, de azt Te sem hiszed, hogy ezt most én beveszem. Ha ezt használjuk az életben nem fogunk begyújtani.
Most ő nézett rám értetlenül.
- De. Mondom, hogy smolak. – mondta a világ legtermészetesebb hangján, mély meggyőződéssel.
- Mi az a smolak?
- A smolak, az smolak.
Feladtam…
Szarvas a gyújtósból helyre ki gúlát rakott, majd meggyújtotta a smolakot, amely azonnal lángra lobbant, és úgy égett, mint a zsír. A pálcikát a gúla közepére rakta és becsukta a kályha ajtaját. Pár másodperc múlva elkezdett ropogni a tűz….
Mi is az a smolak? Ezt Gábris barátomtól tudtam meg. A smola szlovénül gyantát jelent. A smolak pedig a fenyőfából készült gyújtós. A fenyőtönköt pár évig hagyják száradni az erdőben. Két-három év múlva fel lehet aprítani gyújtósnak… Azóta ha tehetem én is smolakkal gyújtok be.
