Egyszer volt, hol nem volt… Hosszú keresgélés után januárban lesz 2 éve, hogy vettünk egy házat. Egy házat, amit feledni akartak, amiről lemondtak. Egy olyan házat, amelyről ha elmondtuk, hogy milyen lesz – a végére még nem értünk – akkor azt a választ kaptuk, hogy de jó nekünk, mert ők bizony ezt nem tudják elképzelni…. Valahogy így nézett ki belülről, illetve még ilyenebbűl.

Aztán elkezdtük… Volt, hogy villany nem volt, volt hogy az asztalon aludtunk. A tisztaszoba folyamatosan egy lepukkant raktár képében tetszelgett. Főzni egy egylapos rezsón tudtunk. Szóval volt kihívás, volt kaland...

Azonban tudtuk, hogy mit szeretnénk… és szerencsénk volt. Az akarat előtt a sors is meghajolt. Az első pillanatban egy olyan vállalkozóval – és EMBERREL, így csupa nagybetűvel - hozott össze minket, akinek köszönhetően nekünk az építkezés nem nyűg, örökös probléma, kínlódás volt. Amit megbeszéltünk, az úgy lett. Amiben megegyeztünk, az nem változott meg két nap, de 3 hónap múlva sem. Ma ez az ember a barátom. Nagyon kevés embert tartok a barátomnak, nagyon kevés emberről mondom azt, hogy a barátom. Ő az, és remélem, még nagyon sokáig az marad....

Aztán elérkezett végre az a reggel, amire már régen vágytunk. Úgy kávéztunk a kertben, hogy bár az – és maga az épület is - még sok munkát tartogat számunkra, tudtuk végre nekünk is van tisztaszobánk, konyhánk, hálónk. Végre van hova, és mire leülni. Végre azt tervezhetjük, hogy milyen kiegészítőkkel varázsolhatjuk szebbé házunkat. Ezen a reggel talán az égiek is érezték örömünket, és ezt a csodás napfelkeltét küldték nekünk.

Eddig jutottunk idén. Van még pár dolog amit meg kell csinálni: a konyhapult polcait lefesteni, lámpákat felszerelni, a tisztaszobában befejezni a titkos szekrényt, lefesteni az asztal lábának az alját, kipárnázni a székeket, felszögelni a tányérokat, a restaurált székeket lelakkozni és lehet, hogy a hajópadló is más színű lesz. Hosszú a tél… J

Ímhol az eredmény:

 Folytatás jövőre, most szusszanunk egy kicsit .... :-)