Felsőszölnök

Felsőszölnöki napjaink ... és gyakran mókás kalandjaink a derék vendek között.

Felsőszölnöki napjaink ... és gyakran mókás kalandjaink a derék vendek között.

2010.10.06. 15:50 kod715

"… a mellékelt ítéletek végrehajtására reggel, kellő időben kerüljön sor, hogy az elítéltek elrettentő példaként egész nap közszemlére legyenek kitéve a vesztőhelyen."

 

 
Hajnali három előtt keltem. Barátaink álltak meg nálunk, egy gyors reggelire és kávéra, Erdélybe menet. Egy órát voltak csak nálunk, mert még hosszú út állt előttük. Az útitervben egy kitérő is szerepelt. Aradra. Ma reggel, - az elsők között - felsőszölnöki barátaim rótták le kegyeletüket és koszorúzták meg az emlékművet. Emlékezzünk meg mi is az aradi vértanúkra és vérbefojtott szabadságharcunkra.
 
Gyulai Pál: A hősök sírja
 
Egy sírban, az erdő-szélen,
Háromszáz hős alszik mélyen,
Mély sebekkel eltemetve,
Emlék nélkül, elfeledve.
De lehajlik a zöld erdő,
Rájok élő koszorút sző,
És mint álmaik haragja,
Harsog, zúg a bérc patakja,
Éjfél tájban, sírjok ormán,
Felgyúl néha egy-egy villám,
És felindul a természet,
A menny mintegy leborul,
S mintha volna végítélet,
Mindent egy hang kiált túl.
Mintha trombiták harsognák
Nem veszett el a szabadság,
Az igazság ünnepel!
Lelkünk szélyeljár a légben,
Örök bíró él az égben,
Nem estünk hiába el!
 
Október 6-án az aradi tizenháromra emlékezünk.  Az ítéletek végrehajtását szándékosan erre a napra időzítették. Egy évvel korábban, ezen a napon gyilkolta meg Bécsben, a dühös tömeg Theodor Baillet von Latourt.
Azonban ne felejtsük el, hogy Aradon további három honvédtisztet végeztek ki: Ormai Norbert honvéd ezredest, Kazinczy Lajos honvéd ezredest, Ludwig Hauk alezredest. Lenkey János honvéd vezérőrnagy pedig az aradi várbörtönben halt meg. Ezen a napon végezték ki Batthyány Lajost is, Pesten.
 
A bresciai hiéna, Haynau vérengzése egészen 1850-ig tartott. Számos tisztet felakasztottak, de kivégzés járt a forradalom mellet prédikáló papoknak, a fegyvert rejtegető polgároknak vagy a kormánybiztosi rendeletet kihirdető személyeknek is. Rendszeresek voltak a vagyonelkobzások. Százakat küldött Kufstein, Munkács, Olmütz, várbörtöneibe. Ezrével vitette a magyar honvédeket a Habsburgok olasz és német tartományaiban állomásozó seregeibe. Nem volt kegyelem, irgalom. Nyugodjanak békében hőseink. Soha nem felejtjük el őket!
 
 
Az aradi tizenhárom.
 
Aulich Lajos (1792-1849) Császári tiszt volt, a Sándor gyalogezred alezredese, 1848-ban honvédezredes, 1849-től tábornok. Görgey híve volt, 1849. Július 14-től augusztus 11-ig ő volt az ország utolsó hadügyminisztere.
 
Damjanich János (1804-1849) Szerb határőrcsaládból származott, 1848 nyarán csatlakozott a magyar honvédséghez. A délvidéki sikeres harcok elismeréseként tábornokká nevezték ki. Csapataival nagy sikereket ért el a tavaszi hadjárat során, győzelmeihez nagyban hozzájárult katonai tudása és személyes bátorsága is. Világos után ő is letette a fegyvert a cári csapatok előtt.
 
Dessewffy Arisztid (1802-1849) Középbirtokos nemes, 1839-ig a császári hadseregben szolgált. 1848-ban belépett a Sáros vármegyei nemzetőrségbe, alezredes, majd ezredes lett. 1849-ben tábornokká nevezték ki. A temesvári csata után hadosztályát török földre akarta átvezetni, de Karánsebesnél Liechtenstein osztrák altábornagy rábeszélésére letette a fegyvert. A rá szabott ítélet eredetileg kötél általi halál volt, amelyet kegyelem útján főbelövésre változtattak.
 
Kiss Ernő (1799-1849) Császári tiszt volt, a Hannover huszárezred ezredese. 1848 nyarán felajánlotta szolgálatát a magyar kormánynak. 1848. október 12-én tábornokká és a bánsági sereg főparancsnokává nevezték ki. 1848. december 22-én altábornaggyá, 1849. január 9-én országos főhadiparancsnokká léptették elő.
 
Knézich Károly (1808-1849) A császári sereg tisztje volt, 1848-ban századosként részt vett a délvidéki harcokban. 1849. Márciusától a főseregnél a tavaszi hadjárat során dandárparancsnok ezredesi rangot kapott. A peredi csata után Görgey leváltatta, ekkor Kossuth a felső-tiszai tartalék hadtest parancsnokává nevezte ki.
 
Lahner György (1795-1849) Volt császári tiszt, majd 1848-ban a 3. honvédzászlóalj parancsnoka. 1848 októberében ezredes, hadfelszerelési és fegyverkezési felügyelő lett. 1849 januárjától a nagyváradi fegyvergyár vezetője, a szabadságharc hadiiparának irányítója volt. 1849. Február 6-án tábornokká nevezték ki.
 
Lázár Vilmos (1815-1849) Volt császári tiszt, 1848-ban százados, 1849 februárjától őrnagy, majd ezredesi rangban dandárparancsnok az északi hadseregnél. Betegsége következtében csak 1849 nyarától vett részt a harcokban. Karánsebesnél tette le a fegyvert.
Leiningen-Westerburg Károly (1819-1849) A magyar szabadságharc német származású honvédtábornoka előbb császári tiszt volt, majd az 1848-as harcok idején Damjanich parancsnoksága alatt szolgált. Kiváló katona volt, minden csatában kitűnt személyes bátorságával.
 
Nagysándor József (1804-1849) 1823-tól a császári hadseregben szolgált, 1844-ben huszárkapitányként vonult nyugalomba. 1848-ban a magyar kormány szolgálatába állt, őrnaggyá nevezték ki a Pest vármegyei lovas nemzetőrséghez. Kitűnt a szolnoki, a tápióbicskei, az isaszegi és a váci csatákban. Ezután tábornokká léptették elő. Nagyváradon csatlakozott Görgeyhez, augusztus 9-én Aradra ment és serege maradványaival Schlikkel készült megütközni, de Görgey ebben megakadályozta. Ezután követte a fővezért Világosra, bár nem tartozott Görgey hívei közé.
 
Pöltenberg Ernő (1813-1849) Császári tiszt, majd kapitány volt a Sándor-huszároknál. 1848 nyarán ezredével együtt Magyarországra helyezték, ahol a magyar szabadságharc ügyének híve lett. Kitüntette magát a kápolnai csatában. 1849 áprilisában ezredes lett, június 2-án pedig tábornok. Görgey bizalmasaként ô közvetítette a cári hadsereggel folytatott tárgyalásokat a fegyverletételről. Ennek megtörténte után az osztrákok elfogták és 12 társával Aradon kivégezték.
 
Schweidel József (1796-1849) Császári tiszt volt a Sándor-huszároknál. Ezredét a forradalom kitörése után Bécsből hazavezette. 1848 októberében tábornok lett, Buda visszafoglalása után Pest hadiparancsnoka. A forradalom bukása után letartóztatták és bitó általi halálra ítélték, de végül felesége könyörgésére az ítéletet golyó általi halálra változtatták.
Török Ignác (1795-1849) Az 1848-49-es évi szabadságharc alatt Komárom erődítési munkáit irányította, s 1849 márciusáig ő volt a vár parancsnoka. Júniusban Budán, majd júliusban Szegeden erődítéseken dolgozott. 1849-ben nevezték ki tábornokká.
 
Vécsey Károly (1807-1849) Császári tisztként őrnagyi rangot ért el. 1848 nyarán a magyar kormánynak ajánlotta fel szolgálatait. 1848 decemberétől tábornok, 1849-ben váradi várparancsnok lett. A világosi fegyverletétel idején Temesvárt ostromolta, majd augusztus 21-én ő is letette a fegyvert a cári csapatok előtt.
 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://felsoszolnok.blog.hu/api/trackback/id/tr852350927

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Messzenéző Minyon 2010.10.28. 10:26:19

Ma a kisebbikem (15 éves) mesélte, hogy az iskolában volt egy rövid megemlékezés, amit bemondtak előre a rádióban. Az osztálytársai közül a legtöbben nem is tudták, mi történt október 6-án. Pedig ez egy nagyon neves (igaz, hogy reál, de ez nem mentség) gimnázium!