Felsőszölnök

Felsőszölnöki napjaink ... és gyakran mókás kalandjaink a derék vendek között.

Felsőszölnöki napjaink ... és gyakran mókás kalandjaink a derék vendek között.

2009.11.30. 17:31 kod715

Felsőszölnökön járt Stirlitz... a hülyeség ragadós.

„Híres” lett a falu:

„Felsőszölnökön bujkált Farkas Péter.
A Bors információja szerint az olimpiai bajnok az osztrák, szlovén, magyar hármashatárnál fekvő Felsőszölnökön és környékén rejtőzött. Éppen azért, hogy szükség esetén könnyen külföldre szökjön. A rendőrség is képben volt, de a rajtaütés valamiért elmaradt.”
 
 
Ekkora ökörséget.
Biztos 664 ember között bujkált.
Biztos egy olyan faluban bujkált, amelyben 2005-ig az összes házszám a Fő utca alatt szerepelt. 2005 után pedig olyan, de olyan sok utcanév lett, hogy csoda! Összesen 11.
 
Farkas Pétert ismerősei rafinált és okos fickónak tartják. Na de ennyire? Igen! Gondolt egy nagyot és elvegyült a felsőszölnököni vendek között. Hol máshol?!
Mikor megérkezett  – hogy senki ne lássa – egy ködös éjszakán, gyorsan átöltözött valami falusi ruhába. Eddig ez rendben is van. Egy kezdő, felkészületlen szökevénynek ennyi elég is lett volna, de nem ám a mi Péterünknek. Ő firnyákos, okos szökevény. Ő tudta, amit Stirlitz, hogy ez bizony nem lesz elég a bujkáláshoz. Főleg nem a vendek között. Már aznap éjszaka elkezdett vendül és szlovénul tanulni. Miből is? Természetesen a magyar – vend – szlovén szótárból, amit a környéken, csak egy helyen lehet beszerezni. (Kicsire nem adunk, nagy meg nem számít.) Reggelre úgy beszélte a másik két nyelvet, mint a magyart.
 
Gondolt is egyet hamarjába, és elindult tejért, kakaós csigért a falu egyetlen boltjába.
Miközben a bolt felé sétált szembejött vele két ember. Vendek - gondolta Farkas Péter. Stirlitz? Nem, egy másik vend. – gondolták a vendek.
Az eseménytelen bevásárlás után - mondjuk a kakaós csiga egy kicsit gyanús volt, mert az nincs - még betért a szemközti kocsmába és megivott egy kávét…
(Egyszer majd elmesélem, hogy ebben a kocsmában milyen volt az én első három látogatásom.) és egy fröccsöt...persze lehet, hogy nem így történtek a dolgok.
 
Két kis szösszenetet szeretnék most csak megemlíteni.
Az egyik alkalommal valaki meglátogatta a tanyánkat. Előre megbeszélt látogatás volt. Kettő percen belül: rendszám felír, látogató kérdőre von, hogy ugyan árulja már el - míg szépen van dolga - mit keres a tanyán. Másik. Nem tudunk úgy megérkezni, hogy ne tudják ismerőseink az érkezés időpontját. Mindegy, hogy reggel hétkor, vagy este tízkor gurulunk be a faluba….
 
Farkas Péter, ne izgulj, a rendőrség képben van, a rajtaütés pedig ismét elmarad. További jó bujkálást. Hogy tud ennyi ökörség nyomtatott formában megjelenni? A "hírt" pedig a többi újság is átveszi...

(Nem) Féltelek hazám!

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://felsoszolnok.blog.hu/api/trackback/id/tr371564272

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Messzenéző Minyon 2009.11.30. 21:18:45

Ez nagyon tetszett, köszönet a vidám percekért! Ugyan a hírt most, itt hallottam először, valószínűleg megszűrte a szelektív hallásom.
De ez amit írsz, így igaz minden kis közösségben: mi is jártunk úgy, hogy a vendégeink már előttünk megérkeztek és két szomszéd ugrott nekik. :))

kod715 2009.12.01. 12:34:03

@Messzenéző Minyon: Mi választunk falut, de így a falura erőltetjük magunkat, a falunak nem hagyjuk meg a választás lehetőséget. (bár szerintem ez a jövőben változni fog azokban a falvakban ahol gondolkozó lakosok vannak.) Azonban a falu is véleményt mond: elutasít, jóváhagyja jelenlétünket, befogad, vagy testvéri szívvel ölel keblére minket. Azt, hogy melyiket kapjuk, jórészt rajtunk múlik.
süti beállítások módosítása