Felsőszölnök

Felsőszölnöki napjaink ... és gyakran mókás kalandjaink a derék vendek között.

Felsőszölnöki napjaink ... és gyakran mókás kalandjaink a derék vendek között.

2009.10.14. 12:03 kod715

Úgy kell élnünk, hogy a föld, amit magunk után hagyunk, értékesebb legyen

 

Voltam 2 hete a tanyán, készültek képek is: a gombról, a kicsiről, a befejezett árokról, és a meglepetés első lépéséről.
Kedvesemmel kell egyeztetnem a képek letöltésének ügyében.
Sajnos a meglepetés lehet, hogy csúszást fog szenvedni az időjárás miatt…
Addig is minden kedves – és nem kedves - látogatónak egy érdekes cikk:


Lám, így is lehet!
Pénz nélkül, harmóniában élni


A zselici dombok között van egy falu, ahol az emberek próbálnak másképp élni. Pénz nélküli világot álmodtak, ahol nincs túlóra, téháem, forint-euró árfolyam. A mértéktelen fogyasztás helyett harmóniára törekednek. A természettel, önmagukkal.

Van, amikor a technikának fityiszt mutat az élet. Ez történt velünk Visnyeszéplak felé igyekezve is: a GPS-t felváltotta a kockás papír, amin koordináták helyett a vendéglátónk által elõzõ nap lediktált, szemmel is jól látható tájékozódási pontok sorakoztak. A bányatónál tovább egyenesen, a falerakónál balra, a szerpentin végén lévõ konténernél letérni a földútra, és menni, menni, míg elõ nem bukkan az elsõ ház. Hát, így érkeztünk meg Visnyeszéplakra, a mi Õrségünkhöz hasonló, erdõs-rétes-szeres képet mutató, bájos zselici dombok között megbúvó faluba.

Visnyeszéplak valamikor Visnye község szõlõhegye volt. A faluban a kilencvenes évekre már alig maradt ember, aki tehette, a biztosabb megélhetéssel kecsegtetõ városokba költözött. Üres házak, mûveletlen földek maradtak utánuk. Közben Budapesten, a Mûegyetem klubjában megrendezett táncházas estéken egyre több fiatal hallgatta tátott szájjal a néprajzosok elõadásait a régi falusi életrõl. Aztán egyikük, Horváth Zsolt rátalált Visnyeszéplakra. Õ volt az elsõ, aki megvett egy régi házat, és leköltözött a családjával. A pesti barátok kezdetben csak látogatóba mentek, aztán õk is ottragadtak.
 
Köztük volt vendéglátónk, Máté László és felesége, Piroska is. A fafaragó-pedagógus házaspár 550 ezer forintért vette meg a romos, régi portát, két évig úgy éltek a házban, hogy nem volt villany, víz. Budapesti lakásukat eladták, és fokozatosan rendbe tették a portát: elõbb egy szobát, aztán még kettõt. Bevezették az áramot, kutat fúrattak. Közben a család is gyarapodott: nagyfiúk, Laci már13 éves, Emesét, Benedeket, Enikõt, Leventét követte a most ötesztendõs Virág Erzsi. A takaros porta udvarán ma már tyúkok kapirgálnak, az istállóban tehenek ásítoznak, az ólat belakták a mangalicák, és hamarosan elkészül a karám is, ahol a lovak - Szellõ, Táltos, Madár - és a póni, Mese örülhet majd a szabadságnak.

Az állatok gondozásán kívül is akad munka bõven a többhektáros birtokon: legelõ, erdõ, az errefelé gyümölcsénynek nevezett gyümölcsös és takaros veteményeskert gondoskodik arról, hogy a háziak ne unatkozzanak. Mert a visnyeszéplakiak olyan világról álmodtak, ahonnan nem kell munkahelyre, zsúfolt bevásárlóközpontokba járni. Önellátásra törekednek: a húst maguk termelik , megfüstölik, kolbászt csinálnak belõle, vagy zsírban elrakják. Tejet adnak a tehenek és a kecskék, a háziasszonyok tejfölt, joghurtot, vajat, sajtot készítenek belõle. A ma 120 lelkes kis falu lakói a gyümölcsfákat is nagy becsben tartják, olyannyira, hogy több régi, kihalófélben lévõ, errefelé honos alma- és körtefajtát is megmentettek. Tudják, hogy melyikbõl érdemes lekvárt készíteni, melyiket kell aszalni, és melyikbõl lesz a legzamatosabb pálinka.

- A természet szép lassan megmutatja magát- jegyzi meg László, amikor arról faggatom, hogy született pestiként miként tanultak bele a paraszti életbe. Mondja, hogy a tucatnyi, faluban maradt õslakost is gyakran faggatják a gazdálkodás fortélyairól, és idõnként tudós kertész embereket is meghívnak a faluházba egy kis ismeretterjesztésre. Amúgy mindent meg lehet tanulni, csak hozzállás kérdése az egész, állítják. És tényleg: Piroska ma már magabiztosan nyisszantja el a tyúkok nyakát, elvégre úgy alkudtak meg az urával, hogy a négylábúakat László, a kétlábúakat õ vágja le.

A szántóföldön búza terem, a falunak van egy közös kombájnja, így náluk az aratás is köztösségi mulatság. A legtöbb családnak - így Lászlóéknak is - ott van a konyhai kis famalom a pulton, abban õrlik a gabonát. A hógolyózást követõ kesztyûszárogatásra is alkalmas csikótûzhellyel egybeépített kemencében pedig megsül a házi kenyér. Bár mostanában ritkábban dagaszt és süt Piroska, Kaposvárról hozza a falugondnok a kenyeret, hetente egyszer.

Az energiával is okosan bánnak a itt élõk: Lászlóéknál télen a kemence tûzterében lévõ vaspatkó melegíti és keringeti a vizet, nyáron pedig a tetõn lévõ napkollektor gondoskodik a melegvízrõl. Televízójuk nincs, de nem is hiányzik senkinek, így sem maradnak le semmirõl. Mesélik, hogy Gyurcsány Ferenc távozásának híre is frissiben eljutott hozzájuk, igaz, nem szokványos úton: a szomszéd portáról áthallatszott a pezsgõdurranás... László mesél még a nagy harcok árán megszületett iskoláról, ami szintén nem szokványos módon mûködik. Az iskolaépületbe csak az alsósok férnek be, a felsõsöket a faluban letelepedett, pedagógus szülõk okítják, ki-ki a saját házában. Piroskáék konyhájában is gyakorta van irodalomóra, fizikára pedig átballagnak Zsolti bácsihoz a szomszédba. És még mielõtt bárki felfördülne, hogy mi lesz így ezekbõl a gyerekekbõl, eláruljuk, hogy szinte mindegyiküket felveszik valamelyik neves egyházi gimnáziumba.

Egyesületet is alapítottak a falu lakói, elsõsorban azért, hogy megteremtsék a részönkormányzat, illetve az iskola mûködtetéséhez szükséges jogi hátteret. Meg aztán így pályázhatnak is, okoskodom a magam logikája szerint, mire László rázza a fejét.

- Mi nem pályázunk, mi megcsináljuk, amit akarunk. Nem lenne jó, ha megszoknánk, hogy külsõ erõforrásokra támaszkodunk- magyarázza. A logikus, ám mégis furcsának tûnõ észjárásnak más nyomát is megleljük a házban. Ott vannak például az alkuk. Piroska szeretett volna egy hûtõládát. Az ura nem tapsolt az ötlet hallatán, mondván: úgy kell berendezkedni, hogy ha úgy adódik, áram nélkül is boldoguljanak. Piroska azonban replikázott: László mûhelyében is ott van az elektromos gyalugép. Így aztán megállapodtak: amíg van gyalugép, addig lehet hûtõláda.

A visnyeszéplakiak közül senki nem jár el munkahelyre dolgozni. Amit tudnak megtermelnek, a felesleget elcserélik vagy eladják a környéken. László is faragott már bútort cserépkályháért cserébe, és készített polcot mézért.

Bekukkantunk még a bioméhészkedésbõl élõ Fenyvesi Csabáékhoz, ahol négy gyönyörû gyerek kanalazza a paprikás krumplit a piros zománcos lábas körül, ahol van ugyan csapvíz, mégis mindenki az asztal alatt sorakozó ceglédi kannákból önt magának kútvizet.

Búcsúzáskor eszembe jutnak László szavai: az embernek úgy kell élnie a Földön, hogy a terület, amit maga után hagy értékesebb legyen, mint elõtte...
 


Forrás:
Vas Népe.hu
illetve

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://felsoszolnok.blog.hu/api/trackback/id/tr221449415

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

annamarie · http://amihazunk.blog.hu 2009.10.14. 13:29:02

Kedves Uram! :-)
Nem érjük el telefonon... mi a dörgés felétek?

Messzenéző Minyon 2009.10.14. 17:02:01

Ez az utolsó gondolat, ez nagyon szép. De jó lenne, ha mindenki így gondolná... És elsősorban "fönt" kéne, hogy ez legyen a fejekben.

nyulica32 2009.10.14. 18:12:24

Nagyon egyetértek a gondolkodás móddal.
Én 32, a párom 35 éves és hasonlóak a hosszú távú elképzeléseink.
Őrségi kirándulásaink, gombászásaink alkalmával ismerkedtünk meg eme gyönyörű vend faluval.
Tapasztalatunk a benne élőkkel: csodálatos emberek!
Most voltunk lent hétvégén és láttuk a kikericses tanyát...:)))
Reméljük nem sokára nekünk is sikerül egy hasonlót megszerezni.
Mondanom sem kell,nem akartunk visszajönni pestre!
Még nincs házunk, mégis mindig úgy érezzük, oda HAZA megyünk!

Sok sikert a szépítgetéshez, élmény lehet!!!

kod715 2009.10.15. 11:53:49

@annamarie: Azert csak sikerult beszelni! Ha minden jol megy akkor 23-26 kozott talalkozunk is... :-)

kod715 2009.10.15. 12:04:28

@nyulica32: Nagyon orulok hogy megneztetek a tanyat! Remelem almat ettetek a farol! Ha segitseg kell szoljatok. Tudok egy elado hazat, illetve fotolgatjak hogy esetleg eladjak. Nem igazan publikus, nem hirdetik (nem is fogjak meghirdetni) es nagyon megvalasztanak hogy kinek adjak el. Egy regei valyog haz a kert 20 eve nem latott vegyszert. Nagyon jo emberek lakjak a hazat. Ha erdekes lehet akkor szoljatok.

nyulica32 2009.10.15. 14:35:50

@kod715:
Minden érdekel, hátha ránk vár...:-)
sok-sok házat-telket megnéztünk már és területileg felsőjánoshegyben gondolkozunk.
Ott is szoktunk megszállni, a vadkörtefás kulcsosházban.
Fantasztikus látni, ahogy az osztrák hegyek felől közeledik a zivatar!
Almát nem szedtünk, csak egy kis gombát /meg is ettük vacsira/meg egy nagy kosár gesztenyét.Falubéli ismerősünknél /aki mindig lelkesen idegenvezet a hegyekben/ eltöltöttünk egy felejthetetlen estét, kertjükben minden földi jóval, tyúkokkal és egyéb jószággal.Természetesen amint tudunk ismét megyünk, szívesen találkoznánk veletek is, ha épp otthon vagytok :-)

kod715 2009.10.15. 15:10:47

@nyulica32: A haz a hegyen van az alsojanoshegyen ... 23-26ig lent vagyunk ha minden jol megy ... mondjuk szallasunk meg nincs de majd lesz... ;-) valamelyik nap a haznal leszunk tobbet sajnos nem mert a gyerekek a hidegben nem birnak... akkor a szomszedban laktok mindig... :-))) kicsi a vilag!

nyulica32 2009.10.15. 15:21:49

@kod715:
"kicsi a világ"...bizony az:-)
Lehet akkor hétvégén dolgozom, de majd megpróbálom valahogy megoldani.
Köszi a válaszokat, jelzem ha megyünk.
Addig is kiváncsian olvassuk a lelkünket melengető történeteket!
süti beállítások módosítása