Napok óta tudom, hogy „végre” egyedül megyek a tanyára, mert a család a sárvári wellness hétvége mellett döntött. Nem volt kérdés, hogy ezt nélkülem fogják abszolválni, több okból:
a) komoly ember nem visel rövidnadrágot
b) nincs kedvem a sok prolihoz meg ostoba osztrákhoz
c) ezerszer a tanya..
Reggel a szokásos kávé mellett iszonyatos nyugalom szállt meg, és kimondtam most először itt Budapesten azt, amit csak akkor szoktam, amikor a tanyát megpillantom: Hazaértem, itthon vagyunk.
Hazamegyek.
Megcsinálom a vízelvezetést és kikövezem az árkot. Ez egy dolog. De végre teljesül egy régi nagy vágyam: először fogok a tanyán aludni, és este egyedül lehetek, a ház előtt, miközben lobog a tűz. Erre hónapok óta vágytam.
Kedvesem mindenféle dolgokat akar velem elpakoltatni: serpenyő, kávéfőző, kávé, stb. Ez mind nem kell, mert lényegtelen….
