Felsőszölnök

Felsőszölnöki napjaink ... és gyakran mókás kalandjaink a derék vendek között.

Felsőszölnöki napjaink ... és gyakran mókás kalandjaink a derék vendek között.

2010.02.11. 15:34 kod715

Na, akkor most Bálint vagy Valentin?

 

Nem szeretem az „ámerikai” ünnepeket. Az én válaszom egyértelmű: nekem Bálint, van nekünk rendes kultúránk, és tisztességes ünnepeink.  Köszönöm szépen, de nem kérek a Valentin napra egy szál vörös rózsa és valami különleges bonbon a kedvesnek, viszonzásul pedig egy üveg különleges ital szövegekből, a rózsaszín szívecskékből, a giccses, snassz bóvliból. A házi pálinkát amúgy is jobban szeretem.. J
 
Ünnepelni Felsőszölnökön fogunk. Megfogom kedvesem kezét, megkerüljük birtokunkat, aztán meg aprócska szőlőlugasunkat, hogy a tolvajok és a madarak idén is elkerüljék a tanyát.A hóban megtisztítunk egy kis területet a madarak számára, ahova mindenféle magokat fogunk szórni számukra.
 
A népi hagyomány szerint, ha Bálint-napon hideg, száraz idő van, akkor jó lesz a termés. Remélem így lesz, mert tavasszal indul a kert projekt….

5 komment

2010.02.10. 15:54 kod715

Szombaton vicces fiú leszek....

 

Szombaton bálba megyünk. Bármennyire is ellenünk dolgozott/dolgoznak/dolgozni fognak az elemek…
 
Hetek óta készülődünk.
 
Hétfőn telefont kaptam. Ami rövidített verzióban kb. ilyen volt:
-          Akkor jöttök?
-          Persze, hogy megyünk.
-          Hétvégén lent voltatok? Többen láttak a faluban egy szürke autót.
-          Gondolod, hogy megyünk és nem hívlak? Lehet, hogy láttak egy ilyen autót, de biztos nem a mi autónkat.  Az csak úgy történhetett, hogy akik ellopták, azok lementek vele Felsőszölnökre.
-          Micsoda? Ellopták? Akkor mivel jöttök? Mit csináljuk?
-          Már meglett. Volt egy kisebb autósüldözés, helyszínelés, stb. Jelenleg a rendőrség bürokratikus malmai őrölnek, de már kölcsönkértem egy vasat.
-          Jól van. Lefoglaltam a szobát, rendeltem külön csak magunknak bort. A Te neveden van a szoba, gondoltam azt csak megjegyzed. Intéztem a vasárnapi programot…. Szalámiból, kolbászból van még?
-          Persze, hogy van. A füstöltből meg finom bablevest kaptam.
-          Jól van, akkor jól tart az asszony! Helyes! Te is viseld magad rendesen. De Te mit csinálsz, hogy nem fogy a többi?
-          Beosztom.
-          Nem beosztani kell, hanem megenni! Csütörtökön hívlak.
 
Észrevettétek, hogy egy rövid beszélgetés mennyi mindent elmond?
 
Szóval bálba megyünk, és táncolnom is kell, mert fogadásom van rá. Az én drágám addig mondogatta, hogy soha nem táncolok, míg fogadnom kellett.
Nem szeretek táncolni. A tánciskolában a második óra után a tanárnő – miután jól megtapostam a lábát, melyben némi bosszú is szerepet játszott - azt javasolta, hogy jobb lenne, ha más elfoglaltság után néznék. Szívemből beszélt. Nagyobb kedvem volt a focizáshoz, és az olvasáshoz. Összeszedtem volna én magam, ha a lányok csinosabbak lettek volna. De nem voltak, így engem nem sok minden motivált. Eddig sikerült minden esküvőt, bált, mulatságot megúszni. Tudom, ezt a bált nem fogom. Vicces lesz, de sebaj… Egyszer élünk. Drukkoljatok!

Szólj hozzá!

2010.02.08. 11:41 kod715

Gratulálok!! A leglelkesebb megye: VAS.

 

Lezárult a Megyék Harca első fordulója, összességében közel 60 ezren kattintottak a kérdéseket tartalmazó cikkben.
 
A leglelkesebb megye egyértelműen Vas volt: a nyugat-magyarországi közigazgatási egység minden ötszázadik lakosa szembeszállt a tudományos kérdésekkel, de bátor volt még Budapest, Zala és Veszprém is. A legkevésbé harcos hangulatban ebben a hónapban Jász-Nagykun-Szolnok, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Bács-Kiskun volt, innen csak minden 1200. lakos esett neki a kvíznek.
 
Lelkesedési mutató:
Vas: 2,07
Budapest: 1,77
Zala: 1,69
 
Alig több mint két hét múlva folytatódik a küzdelem. Téma: a show-business világa.
 
A visszaszámlálás megindult. Hajrá Vas megye!
 
eredeti cikk:
 

Szólj hozzá!

2010.02.05. 14:26 kod715

Pesti vagy mi? I. - Smolak

A sorozatban a tudás hiányából, a természettől elszakadt életünkből fakadó bénázásokat, botladozásainkat szeretném megírni, amelyekre ez a mondat illik. A történetek reméljük – eddigi tapasztalatainkban bízva – viccesek, vagy legalábbis mosolyogósak, és mások számára is tanulságosak lesznek. A pesti vagy mi?, eddig egyszer hangzott el. Mielőtt bárki úgy érezné, hogy úgy, mint amikor emberek száján kiszalad: a paraszt, vidéki, tanyasi stb - a jelzősszerkezetekről nem beszélve - szeretném elmondani, hogy nem. Aki mondta az könyékig havas és sáros volt, miközben nekünk segített. Ez a történet lesz majd az egyik.
 
Az első történet még a kályha beüzemelésekor történt. Kiadtam a jelszót: befűtünk és ezzel a lendülettel elkezdtem összeszedni a begyújtáshoz nélkülözhetetlen anyagokat: vékonyra hasogatott fa és jó sok papír.  Biztos, ami biztos alapon. Azonban mielőtt a papírt betömtem volna a kályhába megjelent Szarvas.
-          Mit csinálsz? - kérdezte.
-          Tűzet. Befűtök.
-          Így? Minek az a sok papír? Nem kell hozzá, elég csak a fa.
Értetlenül néztem rá. Én úgy tudtam a tűzhöz papír kell. Otthon a kandallóba is így szoktam begyújtani.
-          Ha nincs papír nem fog meggyulladni, valamitől lángra kell kapjon a fa.
-          Majd ettől.
Szarvas kezében egy kb. fél centi széles, tíz centi hosszú vékony fadarab volt.
-          Mi ez?
-          Smolak.
-          Smolak? Értem. (dehogy értettem) Viccnek nem rossz, de azt Te sem hiszed, hogy ezt most én beveszem. Ha ezt használjuk az életben nem fogunk begyújtani.
Most ő nézett rám értetlenül.
-          De. Mondom, hogy smolak. – mondta a világ legtermészetesebb hangján, mély meggyőződéssel.
-          Mi az a smolak?
-          A smolak, az smolak.
Feladtam…
Szarvas a gyújtósból helyre ki gúlát rakott, majd meggyújtotta a smolakot, amely azonnal lángra lobbant, és úgy égett, mint a zsír. A pálcikát a gúla közepére rakta és becsukta a kályha ajtaját. Pár másodperc múlva elkezdett ropogni a tűz….
 
Mi is az a smolak? Ezt Gábris barátomtól tudtam meg. A smola szlovénül gyantát jelent. A smolak pedig a fenyőfából készült gyújtós. A fenyőtönköt pár évig hagyják száradni az erdőben. Két-három év múlva fel lehet aprítani gyújtósnak… Azóta ha tehetem én is smolakkal gyújtok be.
 
 

5 komment

2010.02.04. 13:58 kod715

Gróf Széchenyi István és a papírzsebkendő.

 

 
 
Mostanában – sok más könyv mellett, hiszen egyszerre legalább 4-5 könyvet szoktam olvasni, és kb. tíz heverészik az ágy mellett arra várva, hogy belelapozzak - Gróf Széchenyi István intelmei Béla fiához című könyvet olvasom újra.  Az intelmek az egyik legősibb irodalmi műfaj, afféle tanító levél, melynek szerzője életvezetési, erkölcsi tanácsokat ad a megszólítottnak. Ilyenek Szent István király intelmei és később Kölcsey Ferenc Parainesis-e is.
 Az idősödő Széchenyi István 1857-ben, a döblingi tébolydában veti papírra intelmeit, mert úgy ítéli, fia életvitele nem méltó sem hozzá, sem a nagy múltú családhoz. A könyvben egy apa harcol a fiáért.
 
Tegnap este, amikor letettem a könyvet bevillant, hogy a napokban találkoztam Széchenyi gróffal. Elkezdtem kutakodni emlékeim között … igen, amikor zsebkendőt vettem elő. A csomagolásban találtam egy füzetet, amely hazai termékek vásárlására ösztönöz. Jómagam tudatosan vásárolom a magyar termékeket, de talán másoknak nem árt a buzdítás. Álljon itt az idézet, amely a füzet első lapján található:
 
„Akit magyarnak teremtett az Úristen és nem fogja pártját nemzetének - nem derék ember”
Gróf Széchenyi István
 
Mi köze van ennek Felsőszölnökhöz? Talán semmi, talán sok. Látom a felsőszölnöki vend embert. Érzem a lelkét. Megtapasztalom, hogy milyen.
(2 hete, amikor lent voltunk – hamarosan jön a beszámoló – olyan élményben volt részünk, amelytől én igen elérzékenyültem. )
És látom, hogy pár kilométerrel arrébb hogyan élnek az emberek, milyen lehetőségeik vannak, hogyan segíti az állam a földművest, milyen szabályok vonatkoznak rájuk, hogyan boldogulnak. Hogyan hagyják őket boldogulni, és hogy hogyan fognak össze az emberek.
 
Biztos vagyok benne, hogy mások is látnak még ebben az országban. Látják a nekik kedves faluban élő embereket, látják rokonaikat, barátaikat, vagy akár saját magukat. Látják országunkat. Biztos mindenkinek meg van a maga Felsőszölnöke, csak keresni kell, vagy csak meglátni azt, ami az orra előtt van …. és ha megtalálta, felteheti magának a kérdést: mi lesz vele 10 év múlva.
Aki teheti, vásároljon magyar terméket … okot és érvet egyedül is fog találni rá.

2 komment

2010.02.02. 13:20 kod715

Ebresztő Vas megye!!!!

 
Index
Keressük az ország legokosabb megyéjét
Magyarósi Csaba
2010. január 28., csütörtök 14:14 | Frissítve: 2010. január 28.
Mi Heves megye természetes ellensége Magyarországon? Kész a vidék bizonyítani kulturális fölényét a fővárossal szemben? Képes lesz-e Győr és Sopron összefogni, hogy legyőzze a közös ellenséget, a komáromiakat? És mire jut Budapest, ha magára marad?
 
Pénteken indul a Megyék Harca, az Index egész éven át tartó, kirobbanó sikerű kvízsorozata, ami arra az ősi kérdésre keresi a választ, hogy melyik az ország legokosabb megyéje. Apák és anyák, fiaik és lányaik, testvérek, szomszédok és távoli remeték foghatnak most össze akár magával a mindenkori köztársasági elnökkel, hogy bebizonyítsák, lokálpatriotizmusuk nem volt hiábavaló….
 
2010.02.02
 
update kedd 12:30: a verseny jelenleg nagyon kiélezett, a megyék fej-fej mellett haladnak, de az élen immár stabilan Csongrád áll. Budapest behozta kezdeti lemaradását, Békés vesztett egy kicsit a lendületében, Győr-Moson-Sopron egyfolytában az élbolyban. A legtöbbes Vasnak, Szabolcs-Szatmár-Beregnek és Bács-Kiskun megyének kéne javítania, utóbbi kettőből a lakosságszámhoz viszonyított játékosok száma is nagyon alacsony. A legjobb és a legkevésbé ügyes megye közt azonban alig 0,3 pontos a különbség, tehát még bárki bejöhet az első helyre. Hajrá megyék harca!
 
Ébresztő Vas megye! Péntekig még van időnk! Én már sikerrel kitöltöttem... :-)
 
 
 

1 komment

2010.02.01. 15:56 kod715

Gyertyaszentelő Boldogasszony - február 2.

A katolikus magyar nép erős Mária-tisztelő. Bensőséges kapcsolata az Istenszülővel megmutatkozik ünnepneveinkben (Gyertyaszentelő, Gyümölcsoltó, Sarlós, valamint Nagyboldogasszony, Kisasszony), a Mária-költészetben, a képzőművészeti alkotásokon, vagy régi pénzeinken is. A magyar Mária-tisztelet gyökereit Szent István királyunkhoz vezetjük vissza, az ő országfelajánlásából eredeztetjük. Boldogasszony kifejezésünket sokan a keresztény kor előtti pogány női istenalakra vonatkoztatják. A Boldogaszszony egy ősi asszonyistenség neve lehetett, amelyet valószínűleg Szent Gellért püspök tanácsára alkalmazhattak a térítők Szűz Máriára. A névátvitel jól sikerült, s máig kicsit ünnepélyesebbnek, emelkedettebbnek érezzük a Boldogasszony kifejezést a Szűz Mária névnél.

Mint az ünnep neve is elárulja, ilyenkor szoktak gyertyát szenteltetni a katolikus falvakban. Azért szentelik meg az emberi természetünket jelképező gyertyákat, hogy az isteni Fény kiáradjon és eltöltsön mindenkit. József és Mária ez alkalommal mutatta be áldozatként a két gerlicét vagy galambfiókát. Ekkor szentelték az Úrnak az elsőszülött fiút. Jézus bemutatása a jeruzsálemi templomban előírt vallásos cselekmény volt. Az elsőszülött fiúgyermeket Istennek szentelték a szülők.
 
Az ókori Rómában tavaszkezdő nap volt, fáklyás engesztelő körmenetet tartottak, amelyben a rómaiak körbejárták a város bálványszobrait. Ennek megkeresztelése a gyertyás körmenet ezen a napon. A szentmise a gyertyák megszentelésével kezdődik, majd a gyertyás körmenet következik.
 
A magyar középkorban ezen a napon először a tüzet áldották meg, majd ennél a szentelt tűznél gyújtották meg azután a gyertyákat.
 
A hagyományos, magyar paraszti társadalomban a szentelt gyertya a bölcsőtől a koporsóig elkísérte az embereket. Keresztelésig az újszülött mellett világított, hogy a „pogánykát” ki ne cseréljék a gonosz, rossz szellemek. Amikor a fiatal anya először ment a templomba az ún. egyházkelőre vagy avatásra, szintén szentelt gyertyát vitt a kezében. Gyertyát égettek a súlyos beteg mellett, szentelt gyertyát adtak a haldokló kezébe, „hogy annak fényénél múljon ki a világból”. Szentelt gyertya égett a halott mellett is. Mindenszentek napján és halottak napján, de más nagyobb ünnepeken, húsvétkor és karácsonykor is meggyújtották. Ugyancsak elterjedt hiedelem volt, hogy vihar, égzengés, villámlás és jégeső ellen szentelt gyertyát kell gyújtani. Valószínűleg hasonló védelmi célzattal falaztak szentelt gyertyát az épülő házba is.
 
A szentelt gyertyát a sublótban, ládafiában tartották, vagy szalaggal átkötve a falra helyezték.
 
Általánosan elterjedt időjárás- és termésjósló hiedelmek kapcsolódnak ehhez a naphoz. Közismert a medvével való jóslás: ha ezen a napon kisüt a nap, és a medve meglátja az árnyékát, akkor visszamegy, és még negyven napig tart a hideg. Általában úgy vélik, hogy ha február 2-án jó idő van, akkor későn tavaszodik.  „Ha fénylik gyertyaszentelő, az isiket szedd elő!” – azaz még fűteni kell.
 
No meglátjuk milyen idő lesz holnap....
 

Szólj hozzá!

2010.01.21. 16:59 kod715

Hó- és helyzetjelentés

Most hívtak, hogy 12-14 centiméteres a hó, és a hétvégén biztos nem kell lapátolnom, mert nem fog elolvadni. Ahogy Messzenéző Minyon is mondta kicsi a falu… :-)

Akinek tehát ideje engedi, és kedve van, nyugodtan jöjjön kirándulni, csúszkálni, a havas, gyönyörű táj garantált. Mi is kihasználjuk ezt a hétvégét, és most végre négyen megyünk.
A pálinkás ajánlat erre a hétvégére is érvényes.
 
 
A snapszer csatában 36 ponttal a magyarok nyertek. Ilyen elsöprő diadalt a 8 év alatt még egyik fél sem mondhatott a magáénak. Reméljük a visszavágón is szép eredmény születik. Hajrá Felsőszölnök!

1 komment

2010.01.18. 15:56 kod715

Lementünk szánkózni...

Egy hete elterveztük, hogy a hétvégén megyünk a tanyára és szánkózunk. A héten többször beszéltem a helyiekkel és ellenőriztem a hó helyzetet. Igen van hó, nem látszik ki még a vakodtúrás sem. Gyertek nyugodtan. Bepakoltuk a csúszkákat, zsákokat, meleg ruhákat. Egész héten tervezgettünk, főleg nagyobbik lányunk. Körmenden azonban elkezdtünk aggódni. A tanyára érve pedig igen csak legörbült szájjal álltunk lejtőnk szélén. Ezen bizony nem fogunk szánkózni. A déli lejtő, és az enyhe éjszaka átka utolért minket. Hármunk közül lányunk volt a legkevésbé csalódott pedig ő aztán nagyon neki tud keseredni. Azonnal jött az ötlet: ha nincs, majd csinálunk, építünk magunknak pályát. A bolond pesti ilyenkor szépen előveszi a talicskát, lapátot, és a telek északi oldaláról a délire hordja a havat. Még szerencse, hogy senki sem látott. Lett volna ismét min jókat kacagni: hallottad a pesti csávó havat lapátolt.

(ezt a mondatot azért nem kell komolyan venni, a pesti csávót pedig a lehető legmelegebb hangon mondja Gábris barátom, mástól nem tűrném el, neki azonban ez jár)
Igaz, amikor Szarvas átjött rögvest nekem szegezte a kérdést: Te meg mit csináltál a talicskával és a lapáttal? Tudod, a gyerek. Szánkópályát. …. Szóval lapátoltam, talicskáztam, egyengettem. Sikerült is a nagy mű, ami szánkópályának nem volt nevezhető, de csúszkálásra kiváló volt.
 
A Jóisten azonban mindig megsegíti kis szolgáját…. és így is lett. Mondjuk a segítséget egy kicsit túlzásba vitte…
Szombaton megbeszéltük Gábrissal, hogy mise után tüzelünk egyet a pokolban. Kicsit ódzkodtam ettől, mert tudom, hogy az én drágám nem nagyon szereti a kocsmát, kocsmázást, de azért igent mondtam. Próbáltam volna nemet mondani. Szerencsére korán van a mise, így egyedül ment le a faluba. Mise után beültünk a Záveczbe.
(Két régi kocsma őrzi az egykori tulajdonosok nevét: Ladányi- vagy Cziffer-kocsma és a Sulics- vagy Závecz-kocsma. A helyiek szinte kizárólag a Závecz és Cziffer neveket használják.)
A szék még meg sem melegedett, amikor elkezdett szakadni a hó. Persze ismét a témánál voltunk. Rendes autót kellene venned, ezzel nem mész fel a hegyre. Így is lett. Neki iramodtam, aztán szépen visszagurultam az ABC-ig. Kiszálltam és még a kabátomat sem vettem fel, amikor a Kernből ott termett Serfi. Gyere, felviszlek. Nincs nagy dumálás, felesleges kérdés, sallang. Lehet húzni, ugratni a másikat, és jókat nevetni, néha a másikon, néha magunkon, de ha baj van, akkor segítség kell. Ennyi.
Nem tudtunk felmenni. Árokba csúsztunk. Mozdíthatatlanul állt az autó az árokban. Szerencsére baja nem esett.
Majd én tolom- ajánlkoztam.
Eh, traktor kell ide… és 10 perc alatt lett.
(az eh, vagy valami hasonló, tipikus felsőszölnöki szójárás. Általában akkor használják, ha valaki valami butaságot mond, vagy kétségbe von valamilyen állítást, tulajdonságot, képességet)
Mire a tanyára értem a lányok már javában a szalmával kitömött zsákcsúszkával randalíroztak a domboldalban.
Nagyot szánkóztunk, végre megnéztük birtokunk végét, amit eddig még sosem láttunk.
(Gyönyörű, de erről majd egy másik bejegyzésben.)
 
Sétálás közben csörög a telefon: Soprano hívott, hogy mikor megyünk le a Záveczba.
 
Akkor már délután egytől a nyolcéves magyar – szlovén háború újabb ádáz csatája folyt. Snapszer verseny. A versenyen 10 szlovén és 10 magyar versenyző játszik egymás ellen. Az időjárás függvényében december és január vége között tartják a fordulókat. Egyet Magyarországon, egyet Szlovéniában. Mindig a fogadó csapat gondoskodik a másik csapat vendéglátásáról. Szégyenben maradni sem a kártyaasztalnál, sem a fehérasztalnál nem lehet. A verseny késő estébe nyúló jó hangulatú vacsorával, beszélgetéssel záródik.
 
Jó, én háromtól ott vagyok. Nem mehettek el anélkül, hogy nem jöttök be.
 
Bementünk, hiszen korábban már ígértük Gábrisnak is, és egy ilyen kedves invitálásra sem szabad nemet mondani. Biztos voltam benne, hogy Soprano tudja, hogy megyünk, és pont ezért esett nagyon jól, hogy külön telefonált.
Tudni kell róla hogy, ő Felsőszölnök legkiválóbb szakácsa. A késő esti vacsora elkészítése is rá volt bízva. Biztosra mentek a Felsőszölnökiek. Sopranonál a főzésben nincs mellébeszélés. Hajnalig kolbászt töltött, - mert addigra ért be az alapanyag, és házikolbász nélkül nincs vacsora, - marhahúst pácolt, ketchupos hagymát készített, és minden féle finomságot. Még javában folyt a csata, amikor megkérdezte, hogy hogyan szeretjük a bélszínt. Én belekezdtem, hogy csak ne legyen véres, jól átsütve, stb. Jött is a válasz: Eh, nem cipőtalpat kell enni, és elvonult.
Rövid időn belül két hatalmas bélszín és Soprano telepedett az asztalunkhoz. Csendben figyelt minket. Azért ehető ugye? Nagyon finom volt, én életemben ilyen jó bélszínt még nem ettem, és nem csak az íze miatt esett jól. Késő este mikor itthon a megmaradt bélszínt majszoltam jóleső érzéssel gondoltam vissza a hétvégére. Ismét jó dolgok történtek velünk, jó emberek között voltunk. Szeretem ezeket az embereket.
 
Azt nem tudom, hogy a csata hogyan végződött, de a hétvégén biztos kiderül, amikor ismét találkozhatunk felsőszölnöki barátainkkal.

1 komment

2010.01.15. 12:07 kod715

Csúcstúra a Hármashatárra (Túra)

 

Felsőszölnökön a Hampó-völgyben indul a piros háromszögjelzés, onnan, ahol a piros csík a János-hegy irányába indul. A széles völgyben egy darabig aszfaltozott, majd sóderes út vezet a Hármashatár felé. A völgy végénél, balra kell fordulni, a réteket elhagyva – ahol a mi gyerekeink legszívesebben lovat játszanak - az erdős rész következik. Szemet gyönyörködtető fenyvesben, mohás oldalak mellett vezet az emelkedő út. Rövid vízszintes szakasz után, egy meredek emelkedő után érünk fel a 384 m magasságban lévő magyar-osztrák-szlovén Hármashatárra, ahol a Hármashatárkő található. A Hármashatárkő (szlovénül: Tromejnik, németül: Dreilanderecke) hazánk legnyugatabbi pontját is jelzi.

Akinek pedig a túra után van még kedve egy kis gyalogláshoz az nyugodtan jöjjön be hozzánk egy pohár mézes pálinkára, mert lent leszünk a hétvégén. Ha gyerekkel érkezik csúszkát, zsákot hozzon, nehogy lemaradjon tanyasi szánkópályánk kipróbálásáról. 

Csúcstúra a Hármashatárra, január 16.
A Hampó – völgy természeti értékeinek megismerésére, és egy kis kalandozás Szlovén oldalon.
Indulás 10:00- kor a Felsőszölnöki a katolikus templomtól. Táv:8,5km
 
A rendezvényen való részvétel ingyenes!
 
 
Mindenkit sok szeretettel várunk!
 
További információ: Harmatfű Természetvédelmi Oktatóközpont (Őriszentpéter, Siskaszer 26/A)
Tel.: (94) 548-034
E-mail: tourinform.orseg@gmail.com    
Honlap: onp.nemzetipark.gov.hu
 
 
 
 

7 komment

2010.01.14. 13:27 kod715

-21,5 fok, de a szíved meleg

Karácsony előtti utolsó hétvégén jelenésem volt Felsőszölnökön. Na, nem egy szent jelent meg, hanem hetekkel előtte megbeszéltük, hogy szombaton Szombathelyre megyünk mulatni, és nekem, ha törik, ha szakad ott a helyem, kifogás nincs.

 
Szakadt a hó. Nem kicsit. Akkor nagyon.
 
Reggel hív Gábris az én kedves barátom, hogy 3cm hó van, és esik.
Jó, ha van, akkor van.
Jössz?
Megyek.
 
Na, akkor még nem tudtam mire vállalkoztam. Délben tudtam elindulni, és este félhatra értem Szentgotthárdra, máskor, ha kell, két óra alatt teszem meg ezt a távolságot. Hiába a sok lóerő, a téli gumi. A hajtás hátul, a kerék túl széles, hókotrónak még hírét se hallani. Ja, kérem sportautóval nehéz télen jaszkalizni. Küzdelmes volt, de nem bántam meg. Sőt!
Szentgotthárdon jó szóval, házi kolbásszal fogadott Gábris.
Na, pesti ember most már itt vagy, nem gondoltam, hogy eljössz, és ahogy az lenni szokott átvette az irányítást. Ami jó, nagyon jó dolog. Ő az, aki mindenre gondol, mindent előre megszervez, mindent és mindenkit ismer, de mindenekfelett becsületes, és ha mulatni kell igazi úriember.
 
Van egy kérdés: Te, ha kellene, kivel mennél háborúba? Az én válaszom egyértelmű: vele. Ha belegondolunk ez egy nagyon jó kérdés. Akinek kedve van, az gondolja végig, hogy ő kivel menne?
 
Szóval innen kezdve minden zajlott a maga útján, én pedig hagytam magam sodródni az eseményekkel, és tudtam, hogy az este csak jól sikerülhet. Így is lett, nagyon jót mulattunk.
 
Reggel hétre értünk vissza Felsőszölnökre. A hőmérő -21,5C-ot mutatott. Tudtam, hogy bár letolták éjszaka a hegyre vezető utat, esélytelen az autómmal felmenni.
(Ugye sokakban felmerül a kérdés: Hogy? Letolták éjszaka az utat? Amikor pl. náluk két napig nem jött a hókotró inkább megvárták, míg elolvad a hó. Igen. Vasárnap reggel mise, utána pedig a nyugdíjasoknak karácsonyi találkozó volt. A polgármester nem akarta, hogy az öregek hóban botorkáljanak le a hegyről, így tett az ügy érdekében.)
 
Alapvetően lengén járok, - amiért kedvesem gyakran korhol - decemberig pl. nem hordok kabátot. Nem készültem ekkora hidegre. Sapkám persze nem volt, így kínomban a csomagtartóban talált nagy sálat tekertem a fejemre, és elindultam a hegyre. Kutya hideg volt. Gondolataimba merülve, a lélegzetemet és csendet hallgatva bandukoltam a gyönyörű, nagy, puha fehérségben, amikor egy idős néni rám köszönt. A hegyről igyekezett lefelé. Orgonaszenteléskor már láttam a nénit, és azt is megfigyeltem, hogy jó alaposan megnézett magának minket, de soha egyetlen szót sem váltottunk. Nos, a nagy hidegben bepótoltuk a lemaradást. Beszélgettünk időjárásról, havazásról, hogy melyik házat vettük meg, a megfelelő téli ruházatról – mondjuk kicsit vicces lehetett, hogy fejemen a nagy sállal ebben a kérdésben véleményt mondok – a falubéli barátaimról.
 
A vége pedig viccesre sikeredett:
- A család nem jött?
- Nem. Budapesten maradtak.
- Szóval akkor egyedül van? Az asszony sem jött?
- Nem. Egyedül jöttem.
- Nem haragszik, hogy beszélgetünk?
- Én? Ugyan miért haragudnék? Örülök neki.
- Nem maga. Az asszony.
Erre először nem tudtam mit mondani. Elmosolyodtam.
- Szerintem ő sem haragszik.
- Tudja, én egy ilyen vicces néni vagyok. Na, megyek a misére. Isten áldja.
 
Igazából nem történt egetverő dolog. Két ember találkozott a hidegben.
Kár, hogy sokaknak nem adatik meg - akár csak néha - egy ilyen találkozás, beszélgetés:
„s akkor, könnyebb lenne az élet, akkor kicsit érezném, hogy élek”

1 komment

2010.01.04. 13:09 kod715

Vízkereszt és a házak lelke

A vízkereszti népszokásokból mára már leginkább csak annyi maradt, hogy ekkor szokás leszedni a karácsonyfát. Hagyományosan valóban ekkor ér véget a karácsonyi ünnepkör.

A hagyomány szerint évente egyszer, Vízkeresztkor, újraszentelték a házakat. Szentelt krétával felírták a háromkirályok nevének kezdőbetűjét (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) és az évszámot. Az ajtófélfára fölírt betűk eredetileg nem GMB, hanem CMB voltak, amelyek nem a királyok nevét fedik, hanem egy áldás szavaira utalnak: Christus mansionem benedicat – Krisztus megáldja a hajlékot. Hitték, hogy ez a felirat megvédi a házat a rontás ellen. A régi időkben a házszentelés alkalmával a családok nyilvántartását is elkészítették.
 
A házszentelést mindig megelőzte a nagytakarítás és a meszelés. A házszentelés tulajdonképpen finomerő-szintű nagytakarítás. A nem látható szférában is működnek erők, amelyek éppúgy képesek negatív irányt venni, mint a látható szférában. Ha a házban penészedik a fal, dohos a levegő, pókhálós a sarok, romlott étel marad a hűtőben, azonnal látjuk, érezzük, és rendbe tesszük. A láthatatlan erők ugyanígy képesek „megromlani”, és szintén takarításra szorulnak. Ez a „spirituális nagytakarítás” a házszentelés. Fontos, hogy a házszentelés során a lakás összes helyiségén végigmenjünk, és egyetlen sarkot se hagyjunk ki a szenteltvízzel való meghintésből, illetve a tömjénnel való megfüstölésből. (Ez a nyílászárók sarkaira is érvényes.) A sarkok azok a helyek, ahol leginkább képes megrekedni az erőáramlás, ezt jelzi a pókháló is... A szenteltvíz a legmagasabb szintű szellemi erőt képviseli, ez által képes felemelni, átalakítani bármely negatív, másképpen szólva alacsonyabb szintű erőformát. A vízzel behintették a szobát, az istállót, a kutat és a vetőmagot. Gyógyító erőt tulajdonítottak neki, s ha betegek voltak, ittak is belőle egy kortyot.
 
A házszentelés nem egyszerű népszokás, ahogyan azt sokan gondolják, hanem a keresztényeknek hitükről való tanúságtétel. Áldás forrása, hétköznapjaik, állandó életterük megszentelése, amennyiben tudatosan élik meg. Azoknak is jót tehet egy nagytakarítás, akik nem hisznek, vagy másban hisznek.
 
Az elmúlt napokat én is erre használtam fel. Átgondoltam a dolgokat, számvetést készítettem. Próbáltam ez után a rettenetes év után, - melyben a kaszás, a betegség, az anyagi bizonytalanság, rosszkedv igen gyakori vendég volt - a 2010-es évre felkészülni, illetve átgondoltam, hogy mit kell tennem, ha a következő 10 évben valóban beigazolódik az elméletem.
A hétköznapokon ritkán jut arra idő, hogy „kérdőre vonjuk magunkat”, átgondoljuk meggyőződéseinket, belső mozgatóinkat, erkölcsi iránymutatóinkat, értékrendünket.
 
Még nem végeztem, de azt, hogy hol tartok egy Wass Albert idézet jól szemlélteti:
 
„Vannak házak, melyek olyanok, hogy csak baj és nyomorúság lakhatik bennük. Az ember megpillant egy ilyen házat, és valami furcsa szorongás fogja el. Pedig lehet szép és rendes maga a ház. Hiba nélkül való. Mégis van benne valami, benne vagy körülötte, valami megmagyarázhatatlan. Valami baljóslatú. Valami, ami elszomorítja, és gondolkodóvá teszi az embert, ha elmegy előtte. Az ilyen ház mellett a legjámborabb kutya is rosszkedvűvé, harapóssá válik. Madár soha nem rak fészket az eresze alá. Pele nem költözik a padlására. Mókus elkerüli. Csak patkányok surrannak alatta. Csak a harkály jár rá egy idő múlva, és kopogtatja, fürkészi benne a hibát. És éjszaka baglyok ülnek a tetején. Az ilyen ház bajjal és vesződséggel épül, és ha kivénül és ledől, csalán nő a helyén. Isten tudja, hol van benne a hiba. Talán a fájában rejtőzik valami fojtogató, szagtalan és láthatatlan penész. Valami keserűség, ami megmérgezi a levegőt. A fában talán, amiből építették. De az is lehet, hogy a helyben van a hiba. Gonoszság van eltemetve alatta a földben, és az sugárzik ki folyamatosan, és izzad elő újabb és újabb gonoszságokat. Vagy az erdő olyan ott. A fák, ahogy körülötte állanak. Sötétebbek és mogorvábbak, mint másút. Isten tudja csak. Az is meglehet, hogy az emberekben van a hiba, akik kigondolták és megépítették az ilyen házat. Belőlük surrant át valami sötét és gonosz kísértet a ház falaiba. Nem lehet tudni ezt. De bizonyos, hogy vannak házak, melyekben csak baj és nyomorúság lakik, bárki költözzék is beléjük. Melyeknek láttán valami érthetetlen, furcsa szorongás fogja e1 az embert, s a kedve minden ok nélkül egyszerre elborul. Magányosságszaguk van és baj, gond, szerencsétlenség lapul mögöttük. Vannak ilyen házak, vannak. Aztán vannak megint házak, amelyekben békesség és öröm tanyázik. Ha megpillant az ember valahol egy ilyen házat, egyszerre úgy érzi, mintha hazaérkezett volna. Otthonszaga van a füstnek, mely belőle fölszáll. Nevet az ablaka, s az ajtaja hívogat. Az ember érzi benne a békét és a meleget, mely, mint egy láthatatlan napfény, beragyog mindent maga körül. Az ilyen ház előtt hamarabb olvad el a hó. Tavasztól őszig virágot terem előtte a rét. Az ilyen ház körül a fák barátságosan lehajolnak, és bemosolyognak az ablakon. Az ilyen ház jóvá szelídíti a benne lakó embert. Nyugalmassá, derűssé, bátorrá teszi. Aki építette, hosszú életű lesz és még halálában is érzi a napsütötte fenyőtörzsek illatát, s az örömet, mely elfogta akkor, midőn a bokrétát először tette fel a tetejébe. Az ilyen házat jó szellemek őrzik. Farkas messzire elkerüli. Jól tejelnek a tehenek, egészséges bárányokat ellenek a juhok. Villám nem sújt a közelébe, zsindelyét nem fogja a tűzhely szikrája. Úgy terem benne a kacagás, mint körülötte a virág. Mint küszöbén a napfény.”
 
Én ilyen házat és Hazát szeretnék ...

2 komment

2009.12.01. 12:10 kod715

Felsőszölnöki Mikulás és programajánló.

 

Felsőszölnökön régen nem Mikulások járták a házakat, hanem ijesztgető alakok. Mikulás-járáskor idősebb legények és nős férfiak öltöztek rongyos, kifordított bundába és nadrágba, derekukra hosszú láncot kötöttek, arcukat álarccal fedték el. Korommal bekent kezükben fűzfavesszőből font korbácsot tartottak. Este keresték fel azokat a házakat, ahol tökmagköpesztés vagy tollfosztás volt. Láncaikkal zörögtek és a lányokat kergették. A rossz gyerekeket megverték, a jókat dióval és cukorral ajándékozták meg. Szerencsére ez a hagyomány nem szakadt meg. Minden évben Mikulás és krampusz-jelmezbe öltözött férfiak keresik fel a faluban lakó 14 éven aluli gyermekeket. Gyerek nem maradhat ki az élményből, sőt a fűzfavesszőből font korbácsból a kocsmák vendégei, gyanútlan kerékpárosok, járókelők is részesülnek.

 
 
 
Mikulás napi túra az Őrségi Nemzeti Parkban
2009. dec. 5.
Felsőszölnök
 
Tartson velünk, gyűjtsön élményeket a festői szépségű vendvidéki tájban!
Ízelítő a programból:
- Séta a téli erdőben.
- Látkép a mozaikos tájra.
- A szórvány településszerkezet jellegzetességeinek megismerése.
- Találkozás téli madár vendégekkel.
 
A túra kiindulási és érkezési helye: Felsőszölnök, Kossics József Kétnyelvű Általános Iskola (Templom út 10.)
A túra hossza: 4 km
A túra útvonala: Felsőszölnök Kakasdomb nevű részét járjuk be.
 
A túra időpontja: 2009. december 5., indulás: 10.00
A kiindulási helyre való visszaérkezés várható időpontja: 12.00
Túravezetők: Márkus Ferenc és Szabó Imre
Praktikus tudnivalók: A túravezetés ingyenes.
A túrára mindenkit sok szeretettel várunk!
 

 

Aztán csak óvatosan a Mikulásokkal.... :-)

1 komment

2009.11.30. 17:31 kod715

Felsőszölnökön járt Stirlitz... a hülyeség ragadós.

„Híres” lett a falu:

„Felsőszölnökön bujkált Farkas Péter.
A Bors információja szerint az olimpiai bajnok az osztrák, szlovén, magyar hármashatárnál fekvő Felsőszölnökön és környékén rejtőzött. Éppen azért, hogy szükség esetén könnyen külföldre szökjön. A rendőrség is képben volt, de a rajtaütés valamiért elmaradt.”
 
 
Ekkora ökörséget.
Biztos 664 ember között bujkált.
Biztos egy olyan faluban bujkált, amelyben 2005-ig az összes házszám a Fő utca alatt szerepelt. 2005 után pedig olyan, de olyan sok utcanév lett, hogy csoda! Összesen 11.
 
Farkas Pétert ismerősei rafinált és okos fickónak tartják. Na de ennyire? Igen! Gondolt egy nagyot és elvegyült a felsőszölnököni vendek között. Hol máshol?!
Mikor megérkezett  – hogy senki ne lássa – egy ködös éjszakán, gyorsan átöltözött valami falusi ruhába. Eddig ez rendben is van. Egy kezdő, felkészületlen szökevénynek ennyi elég is lett volna, de nem ám a mi Péterünknek. Ő firnyákos, okos szökevény. Ő tudta, amit Stirlitz, hogy ez bizony nem lesz elég a bujkáláshoz. Főleg nem a vendek között. Már aznap éjszaka elkezdett vendül és szlovénul tanulni. Miből is? Természetesen a magyar – vend – szlovén szótárból, amit a környéken, csak egy helyen lehet beszerezni. (Kicsire nem adunk, nagy meg nem számít.) Reggelre úgy beszélte a másik két nyelvet, mint a magyart.
 
Gondolt is egyet hamarjába, és elindult tejért, kakaós csigért a falu egyetlen boltjába.
Miközben a bolt felé sétált szembejött vele két ember. Vendek - gondolta Farkas Péter. Stirlitz? Nem, egy másik vend. – gondolták a vendek.
Az eseménytelen bevásárlás után - mondjuk a kakaós csiga egy kicsit gyanús volt, mert az nincs - még betért a szemközti kocsmába és megivott egy kávét…
(Egyszer majd elmesélem, hogy ebben a kocsmában milyen volt az én első három látogatásom.) és egy fröccsöt...persze lehet, hogy nem így történtek a dolgok.
 
Két kis szösszenetet szeretnék most csak megemlíteni.
Az egyik alkalommal valaki meglátogatta a tanyánkat. Előre megbeszélt látogatás volt. Kettő percen belül: rendszám felír, látogató kérdőre von, hogy ugyan árulja már el - míg szépen van dolga - mit keres a tanyán. Másik. Nem tudunk úgy megérkezni, hogy ne tudják ismerőseink az érkezés időpontját. Mindegy, hogy reggel hétkor, vagy este tízkor gurulunk be a faluba….
 
Farkas Péter, ne izgulj, a rendőrség képben van, a rajtaütés pedig ismét elmarad. További jó bujkálást. Hogy tud ennyi ökörség nyomtatott formában megjelenni? A "hírt" pedig a többi újság is átveszi...

(Nem) Féltelek hazám!

2 komment

2009.11.16. 16:06 kod715

Végre nem az asztalon aludtam!

 

Sok mindent történt a hétvégén, és ennek a bejegyzésnek is hosszabb előzménye van, de ezeket a dolgokat majd egy másik bejegyzésben írom le. A hétvégén nem sikerült mindent elvégezni, de a legfontosabbat igen. Elkészült a meglepetés. Így most egy képes beszámoló következik..
 
Amikor megvettük a tanyát ilyen állapotban volt a hálószoba.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Levertük a vakolatot, felszedtük a padlót, vezetékeztünk.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Betonoztunk, vakoltunk, és kályha is került.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Festettünk, új hajópadlót raktunk le.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
A hétvégén kályhás, rakodó, takarító, függönyös voltam.
Este a kész szobában, a saját ágyunkban rádiót hallgattam, Faludyt olvastam, úgy ahogy azt elterveztem.
Elalvás előtt pedig elégedetten nagyot sóhajtottam: Végre nekünk is van egy kész szobánk, és most már akkor jövünk, amikor csak akarunk.
 

 

 

 

 

 

 

11 komment

2009.11.12. 17:31 kod715

Az utolsó hajnal.

Holnap ismét egy szokásos hajnal következik. Hetek óta pénteken hajnali négykor indulok, szombaton este pedig jövök vissza. Érzem, hogy ilyen édesen, gyorsan még egy hajnalban sem keltem, mint ezen fogok. Az utolsó simítások jönnek… és végre kész lesz. Sokat terveztem a hétvégére, segítséget is szerveztem: Szarvas és Csózi személyében. Remélem minden úgy lesz, ahogy elterveztem ...

Fényképezőgépet viszek! :-)

2 komment

2009.10.27. 09:56 kod715

Azoknak, akik azt hiszik, egyedül vannak.... honlap ajánló.

http://www.kulturaliskreativok.com/

"Az Amerikai Egyesült Államokban készült egy felmérés. 13 évig tartott. Az eredeti cél az volt, hogy megtudják, milyen arányban van jelen a két nagy politikai erő az amerikai társadalomban. Az eredmény megdöbbentette a kutatókat. Egy eddig ismeretlen, 50 milliós tömeget találtak. A tudósok Kulturális Kreatívoknak nevezték el őket. Az Európai Unióban 100 millióra tehető a számuk. Ezek az emberek szabadon akarnak élni, elutasítják a jelenlegi hatalmi struktúrákat, tudatosságuk folyamatosan nő és egy új gondolkodás és viselkedésformát alakítanak ki. A hatalom által ellenőrzött sajtóban tilos róluk beszélni. Ami közös bennük, hogy azt hiszik: egyedül vannak."

Szólj hozzá!

2009.10.26. 14:28 kod715

Foltos szalamandra.

 Szombaton meglátogatott a szomszédunk, és meghívott egy kis pálinkára, és friss süteményre.

Mosolyogva mondta, hogy reggel a felesége amikor elsétált a ház előtt látta a fényeket, és hogy végre van szomszédjuk. Én pedig mosolyogva invitáltam be a házba, hogy nézd, milyen jó meleg van, mert működik a kályha. Hajnalban keltem, és korán reggel már a tanyán voltam. A meleg persze nem csupán az én művem volt. Mikor megérkeztem éreztem, hogy meleg a csempe. Elmosolyodtam. Tudtam, hogy kinek köszönhetem a meleget. Kitaláljátok? Igen, az én kedves barátomnak, aki még külföldről is irányítani tudja a dolgokat. Mikor szerdán beszéltünk megkérdezte, hogy mikor megyek le. Több perces litániába kezdtem, hogy miért nem tudom pontosan megmondani. Egy ideig hallgatta, aztán kijelentette: Úgyis szombaton fogsz jönni, majd szólok a Szarvasnak, hogy fűtsön be.
Ennyi. Nem kell ezt bonyolítani.
 
Miután szomszédunknak megmutattam, hogy mivel haladtunk a házon, elindultunk hozzájuk. Az akácfáról - erről az istencsapásáról - beszélgetve ballagtunk az erdei úton. A kb. 200 méteres utat 25 perc alatt tettük meg. Nem siettünk, nem rohantunk. Hova? Minek? Ahogy sétáltunk, egy kis mozgó sárga foltra lettem figyelmes. Egy foltos szalamandra haladt az út szélén az erdő felé.
 
 
A foltos szalamandra a kevésbé ismert állatok közé tartozik, melynek oka kereshető az életmódjában, s hogy életterük egyre inkább csökken a vizes élőhelyek ritkulása, környezetszennyezése miatt. Megfigyelése azért is nehéz, mert napközben csak eső után, nedves időben hagyja el tanyáját, fő mozgási időszaka az éjszaka. Nappalait általában búvóhelyen tölti, mely kisebb üregek, kövek alja lehet. Telelni is ide vonul vissza. Az Őrség területén ismét előfordul annak ellenére, hogy 2-300 méter tengerszint feletti magasság alatt ritka. A tanya 350 méter körül lehet, régóta tervezem, hogy GPS-el megmérem, de mindig elfelejtem... :-)
 
A szalamandra előfordulása, jelenléte egyben jelzi a vizek - patakok, források - tisztaságát.
Kedveli a vizes erdőket, tiszta vizű patakokat, páradús, csendes zavartalan helyeket. Az ember közeledtére először megmerevedik, de aztán szép lassan feloldódik és folytatja útját lomha, szinte lassított felvételnek tűnő mozgással. Mozdulatai lassúak. Mindig az ellentétes oldali lábukat mozdítják, mint ahogy a testük hajlik.
 
A szalamandrák bár gyakran élnek együtt fajtársaikkal, mégsem lehet azt állítani róluk, hogy társas élőlények - az egyik alig törődik a másikkal. Csupán a párzás idején keresik egymást, s miután nászukat megülték, meg is szűnik közöttük minden kapcsolat. Legfeljebb egy alkalmas közös menedékhely, valamelyik kényelmes fekvésű üreg hozza össze őket.
 
 Táplálékuk a lassan mozgó állatok - csigák, földi giliszták, rovarok - sorából kerül ki. Csak élő mozgó állatot fogyasztanak. Változó testhőmérsékletűek testhőmérsékletük a környező víz vagy levegő hőmérsékletétől függ. Hideg időben mozgásuk lelassul, a telet téli álomba dermedve, fagymentes helyeken, mohos sziklarepedésekben vészelik át. Április elején bújnak elő.
 
A Foltos szalamandra az egyetlen valódi szalamandra, mely hazánk területén honos. Rendkívül területhű állat, ezért az élőhely védelme kiemelkedő fontosságú. A számára megfelelő környezet megszűnése, leromlása esetén elpusztul.
 
 
Magyarországon VÉDETT! Vigyázzunk rájuk!

5 komment

2009.10.21. 15:38 kod715

Hatalmas hírem van!

A héten teljes szomorúságban tengettem a napjaimat, mert nem tudunk lemenni a tanyára.

Van valaki, akinek nagyon sokat, vagy ha tetszik, mindent köszönhetek, ami eddig, és ahogyan az történt velünk Felsőszölnökön. Sok mindent lehetne írni róla, de elég most annyi, hogy neki még 265 kilométer távolságból is sikerült kiszednie ebből a szomorúságból.
 
Már három napja mondta nekem a telefonba, hogy minek a kicsi a konyhába? Miért nem csináljuk meg a kályhát? Megbeszéltük, hogy ha megyek le, akkor megnézem, hogy mit lehet tenni. Két napja ismét hívott: Te csináltam egy próbafűtést, de visszajött a füst. Nem volt időm foglalkozni vele, de ha jössz, akkor nézd meg a kéményt, hogy mi tömi el.
 
Ma telefonált az én kedves barátom. Már amikor elkezdte tudtam, hogy nagy "csibészséget" csinált, és nagyon fogok örülni: Viccelve mondta: Sokba fog ez neked kerülni… Működik a nagy kályha! (Ami egy modernkályha.) Kifűti mindhárom szobát. Olyan boldog voltam, amikor ezt meghallottam, hogy örömömben ugráltam.
 
.. és úgy lett kész a kályha, hogy ma elutazik, és az én kályhámon kívül volt neki elég dolga.
 
Nos, ilyen ember az én vend barátom. Örülök, hogy a barátomnak nevezhetem.

 

3 komment

2009.10.21. 13:59 kod715

Virtuális piactér minőségi magyar áruknak

Pár hónapja indult el Magyarország első virtuális piaca, ahol egymásra találhat a kereslet és a kínálat. A webes piac célkitűzése egybecseng a Szociális Bolthálózat elveivel: kihagyni a felvásárlókat és a kereskedőket az értékesítési láncból, megakadályozva ezzel az árak "elszállását."

 

www.piachely.hu

 

Üdvözöljük!

 

A hely ahova érkezett, egy olyan virtuális piac, piactér, ahol megtalálja a magyar élelmiszerek és bio élelmiszerek csaknem teljes kínálatát: friss magyar zöldség, gyümölcs, tejtermék, tojás, hús, méz, tészta, étolaj, fűszer, stb.
Ez egy olyan piac, ahol a legkedvezőbb áron juthat hozzá a szükséges magyar élelmiszerekhez jó minőségben, akár nagyobb tételben is.

Az agrár területre is gondoltunk. A termelőknek lehetővé tesszük, hogy az online piac segítségével a gazdálkodáshoz szükséges vetőmag, palánta, takarmány vagy akár a mezőgazdasági gépek is könnyen hozzáférhetővé váljanak.
A gazdálkodók és őstermelők az internetes piac nyújtotta előnyök és szolgáltatások révén sokkal kényelmesebben, hatékonyabban, közvetlenül el tudják érni a piachely.hu segítségével a potenciális vásárlókat.

A piachely.hu internetes piac egyfajta küldetés is számunkra. Azt szeretnénk elérni, hogy a magyar gazdálkodók és vásárlók számára nyíljon egy új lehetőség arra, hogy saját kezükbe vegyék a folyamatok irányítását, javítva ezzel a magyar élelmiszerek és termékek piaci helyzetét.

piachely.hu csapat

Szólj hozzá!

2009.10.21. 13:37 kod715

Műsorajánló és tipp azoknak, akik nem találtak szállást az Őrségben.

 

Október 24-én, szombaton este 22.30-kor a Kossuth URH-n, az Esti beszélgetés - a Földről című műsorban Gadó György Pál és Rosta Gábor beszélget, a Városi tanya című könyvről, a környezet fenntarthatóságáról, és a sajt felelősségünkről.
 
A műsort én is hallgatni fogom, de sajnos nem a tanyán. A meglepetés csúszik, egyik gyermekem beteg lett, így maradunk itthon. Persze egy napra azért lehet, hogy lemegyek…
Viszont az Őrség tele lesz, szállást találni már hétfőn sem lehetett. Azoknak, akik szállás nélkül maradtak azt javaslom, hogy Szlovéniában keresgéljenek. Az Őrséggel határos régiót Pomurje-nek hívják.
Íme, egy oldal ahol szlovéniai parasztgazdaságok szálláskínálatát lehet megtekinteni.
A keresés eredménye a Pomurje régióra: http://www.turisticnekmetije.si/de/iskanje_ok.asp
 
A szállások valamivel drágábbak, mint az őrségi magánszállások, pl. egy 4 fős ház: 50-80€-ba kerül. Átszámolva ez kb. 3.300 – 5.400 Ft/fő/éjszaka. Remélem valakinek sikerült segíteni.
 
Mindenkinek kellemes hétvégét kívánok!

2 komment

2009.10.14. 12:03 kod715

Úgy kell élnünk, hogy a föld, amit magunk után hagyunk, értékesebb legyen

 

Voltam 2 hete a tanyán, készültek képek is: a gombról, a kicsiről, a befejezett árokról, és a meglepetés első lépéséről.
Kedvesemmel kell egyeztetnem a képek letöltésének ügyében.
Sajnos a meglepetés lehet, hogy csúszást fog szenvedni az időjárás miatt…
Addig is minden kedves – és nem kedves - látogatónak egy érdekes cikk:


Lám, így is lehet!
Pénz nélkül, harmóniában élni


A zselici dombok között van egy falu, ahol az emberek próbálnak másképp élni. Pénz nélküli világot álmodtak, ahol nincs túlóra, téháem, forint-euró árfolyam. A mértéktelen fogyasztás helyett harmóniára törekednek. A természettel, önmagukkal.

Van, amikor a technikának fityiszt mutat az élet. Ez történt velünk Visnyeszéplak felé igyekezve is: a GPS-t felváltotta a kockás papír, amin koordináták helyett a vendéglátónk által elõzõ nap lediktált, szemmel is jól látható tájékozódási pontok sorakoztak. A bányatónál tovább egyenesen, a falerakónál balra, a szerpentin végén lévõ konténernél letérni a földútra, és menni, menni, míg elõ nem bukkan az elsõ ház. Hát, így érkeztünk meg Visnyeszéplakra, a mi Õrségünkhöz hasonló, erdõs-rétes-szeres képet mutató, bájos zselici dombok között megbúvó faluba.

Visnyeszéplak valamikor Visnye község szõlõhegye volt. A faluban a kilencvenes évekre már alig maradt ember, aki tehette, a biztosabb megélhetéssel kecsegtetõ városokba költözött. Üres házak, mûveletlen földek maradtak utánuk. Közben Budapesten, a Mûegyetem klubjában megrendezett táncházas estéken egyre több fiatal hallgatta tátott szájjal a néprajzosok elõadásait a régi falusi életrõl. Aztán egyikük, Horváth Zsolt rátalált Visnyeszéplakra. Õ volt az elsõ, aki megvett egy régi házat, és leköltözött a családjával. A pesti barátok kezdetben csak látogatóba mentek, aztán õk is ottragadtak.
 
Köztük volt vendéglátónk, Máté László és felesége, Piroska is. A fafaragó-pedagógus házaspár 550 ezer forintért vette meg a romos, régi portát, két évig úgy éltek a házban, hogy nem volt villany, víz. Budapesti lakásukat eladták, és fokozatosan rendbe tették a portát: elõbb egy szobát, aztán még kettõt. Bevezették az áramot, kutat fúrattak. Közben a család is gyarapodott: nagyfiúk, Laci már13 éves, Emesét, Benedeket, Enikõt, Leventét követte a most ötesztendõs Virág Erzsi. A takaros porta udvarán ma már tyúkok kapirgálnak, az istállóban tehenek ásítoznak, az ólat belakták a mangalicák, és hamarosan elkészül a karám is, ahol a lovak - Szellõ, Táltos, Madár - és a póni, Mese örülhet majd a szabadságnak.

Az állatok gondozásán kívül is akad munka bõven a többhektáros birtokon: legelõ, erdõ, az errefelé gyümölcsénynek nevezett gyümölcsös és takaros veteményeskert gondoskodik arról, hogy a háziak ne unatkozzanak. Mert a visnyeszéplakiak olyan világról álmodtak, ahonnan nem kell munkahelyre, zsúfolt bevásárlóközpontokba járni. Önellátásra törekednek: a húst maguk termelik , megfüstölik, kolbászt csinálnak belõle, vagy zsírban elrakják. Tejet adnak a tehenek és a kecskék, a háziasszonyok tejfölt, joghurtot, vajat, sajtot készítenek belõle. A ma 120 lelkes kis falu lakói a gyümölcsfákat is nagy becsben tartják, olyannyira, hogy több régi, kihalófélben lévõ, errefelé honos alma- és körtefajtát is megmentettek. Tudják, hogy melyikbõl érdemes lekvárt készíteni, melyiket kell aszalni, és melyikbõl lesz a legzamatosabb pálinka.

- A természet szép lassan megmutatja magát- jegyzi meg László, amikor arról faggatom, hogy született pestiként miként tanultak bele a paraszti életbe. Mondja, hogy a tucatnyi, faluban maradt õslakost is gyakran faggatják a gazdálkodás fortélyairól, és idõnként tudós kertész embereket is meghívnak a faluházba egy kis ismeretterjesztésre. Amúgy mindent meg lehet tanulni, csak hozzállás kérdése az egész, állítják. És tényleg: Piroska ma már magabiztosan nyisszantja el a tyúkok nyakát, elvégre úgy alkudtak meg az urával, hogy a négylábúakat László, a kétlábúakat õ vágja le.

A szántóföldön búza terem, a falunak van egy közös kombájnja, így náluk az aratás is köztösségi mulatság. A legtöbb családnak - így Lászlóéknak is - ott van a konyhai kis famalom a pulton, abban õrlik a gabonát. A hógolyózást követõ kesztyûszárogatásra is alkalmas csikótûzhellyel egybeépített kemencében pedig megsül a házi kenyér. Bár mostanában ritkábban dagaszt és süt Piroska, Kaposvárról hozza a falugondnok a kenyeret, hetente egyszer.

Az energiával is okosan bánnak a itt élõk: Lászlóéknál télen a kemence tûzterében lévõ vaspatkó melegíti és keringeti a vizet, nyáron pedig a tetõn lévõ napkollektor gondoskodik a melegvízrõl. Televízójuk nincs, de nem is hiányzik senkinek, így sem maradnak le semmirõl. Mesélik, hogy Gyurcsány Ferenc távozásának híre is frissiben eljutott hozzájuk, igaz, nem szokványos úton: a szomszéd portáról áthallatszott a pezsgõdurranás... László mesél még a nagy harcok árán megszületett iskoláról, ami szintén nem szokványos módon mûködik. Az iskolaépületbe csak az alsósok férnek be, a felsõsöket a faluban letelepedett, pedagógus szülõk okítják, ki-ki a saját házában. Piroskáék konyhájában is gyakorta van irodalomóra, fizikára pedig átballagnak Zsolti bácsihoz a szomszédba. És még mielõtt bárki felfördülne, hogy mi lesz így ezekbõl a gyerekekbõl, eláruljuk, hogy szinte mindegyiküket felveszik valamelyik neves egyházi gimnáziumba.

Egyesületet is alapítottak a falu lakói, elsõsorban azért, hogy megteremtsék a részönkormányzat, illetve az iskola mûködtetéséhez szükséges jogi hátteret. Meg aztán így pályázhatnak is, okoskodom a magam logikája szerint, mire László rázza a fejét.

- Mi nem pályázunk, mi megcsináljuk, amit akarunk. Nem lenne jó, ha megszoknánk, hogy külsõ erõforrásokra támaszkodunk- magyarázza. A logikus, ám mégis furcsának tûnõ észjárásnak más nyomát is megleljük a házban. Ott vannak például az alkuk. Piroska szeretett volna egy hûtõládát. Az ura nem tapsolt az ötlet hallatán, mondván: úgy kell berendezkedni, hogy ha úgy adódik, áram nélkül is boldoguljanak. Piroska azonban replikázott: László mûhelyében is ott van az elektromos gyalugép. Így aztán megállapodtak: amíg van gyalugép, addig lehet hûtõláda.

A visnyeszéplakiak közül senki nem jár el munkahelyre dolgozni. Amit tudnak megtermelnek, a felesleget elcserélik vagy eladják a környéken. László is faragott már bútort cserépkályháért cserébe, és készített polcot mézért.

Bekukkantunk még a bioméhészkedésbõl élõ Fenyvesi Csabáékhoz, ahol négy gyönyörû gyerek kanalazza a paprikás krumplit a piros zománcos lábas körül, ahol van ugyan csapvíz, mégis mindenki az asztal alatt sorakozó ceglédi kannákból önt magának kútvizet.

Búcsúzáskor eszembe jutnak László szavai: az embernek úgy kell élnie a Földön, hogy a terület, amit maga után hagy értékesebb legyen, mint elõtte...
 


Forrás:
Vas Népe.hu
illetve

8 komment

2009.09.21. 14:06 kod715

Kikerics

 
 
 
Először is szeretnék virágot küldeni a megválaszolatlanul hagyott bejegyzésekért: Annamarienak, Messzenéző Minyonnak, és az én kedvesemnek, aki ezeket a képeket készítette, és természetesen mindenkinek, aki ezt az oldalt látogatja.
(és megköszönni a szüleimnek, és még a szomszéd kutyájának is… :-)) )
 
 
 
 
Az egész hegyen nálunk nyílik egyedül, ilyen mennyiségben az őszi kikerics, illetve most már a szomszédhoz – Zoltánékhoz - is átterjedt. Az őszi kikerics leveleit tavasszal, de virágját ősszel hozza, így ő nem a természet ébredését köszönti, hanem a téli álomra szenderülő tájat színesíti, no és persze a mi tanyánkat.
  
 
A kikericsek latin neve, a Colchicum a Kolkhiszból (Colchis) származik, egy kisázsiai ókori város nevéből. A legenda szerint a kolkhiszi királylány, Medea járatos volt a varázsszerek előállításában (a rossznyelvek legendás hírű boszorkánynak tartották), és többek között kikericset is felhasznált – mérgek készítésére. Egyszer olyan bájitalt kavart, amellyel apósát akarta megfiatalítani. Ehhez kilenc éjszakán át gyűjtött hegyi virágokat használt, és e keverék lehullott cseppjéből sarjadt az őszi kikerics.
 
 
 
A történetből nem nehéz kitalálni, hogy a kikericsek mérgezőek, no de nem is az ízükért szeretjük őket. A növény népi neve árulkodó, a kikirics, kükörics, kükirc vagy kükerc még csak becézésnek tűnik, de a kutyadöglesztő már magáért beszél… A természet azonban bölcsen úgy intézte, hogy a legelő állatok felismerjék, és mintha tisztelegnének egyszerű szépsége előtt – elkerülik a kikericset. A növény minden része tartalmazza a colchicin nevű anyagot, amely erős méreg: légzés- és szívbénulást okoz. Megállítja viszont a daganatos sejtek osztódását, így sikeres ellenszer lehet, csak kérdés, hogy van-e olyan arány, amely még nem mérgező a szervezetre, de már hatásos a rákos burjánzás ellen.
 
Ja, a tanyán is történtek dolgok, remélem holnap lesz időm leírni... nagy újságok vannak:
-         megvettük a kicsit és a köpcöst
-         új delej született
-         gomb is került, bár még a kabát kicsit leharcolt…
 

3 komment

2009.09.14. 16:44 kod715

Tudta?

 

 

Ma reggel elkezdtem egy bejegyzés szerkesztését, ami sajnos elveszett. Bosszankodás helyett küldök mindenkinek egy virágot!
 
A fenyérgamandor nevű növénynek Felsőszölnök az egyetlen magyarországi előfordulási helye. Tímár Gábor fedezte fel 1997-ben a határsávban.
 
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából:
Elterjedése
A fenyérgamandor Közép- és Délkelet-Európában fordul elő. Nyugat-Európa egyes részein és a Brit-szigeteken meghonosodott. Magyarországon csak a Dunántúl nyugati részén, a Vendvidéken található meg.
 
Megjelenése
A fenyérgamandor kúszó gyöktörzsű, 30-60 centiméter magas, elágazó szárú, kellemetlen szagú, évelő növény. A zsályához hasonló 3-7 centiméter hosszú, levelei nyelesek, szíves vállból tojás alakúak, hálózatosan ráncosak, csipkés szélűek. Szőrük rövid, molyhos.
Az 1-1.5 centiméter hosszú virágok egyesével-kettesével helyezkednek el a levélhónaljakban, és megnyúlt, egyoldalra néző álfüzéreket alkotnak. A párta halvány zöldessárga; a csésze sisak alakú, kétajkú, a felső ajak szélesebb, kerekded, egyetlen nagyobb foggal, az alsó ajaknak 4 rövid foga van.
 
Életmódja
A fenyérgamandor napfényes erdők (tölgyesek, erdeifenyvesek), erdőszélek, fenyérek lakója. Mészkerülő, ezért kizárólag savanyú talajokon fordul elő.
A virágzási ideje július-szeptember között van.

2 komment

2009.09.09. 15:16 kod715

MEGJELENT!!!!

 

Szolgálati közlemény: végre megtaláltam a jelszót, így tudok bejegyzést produkálni…
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Már nagyon vártam, és végre megjelent
Rosta Gábor: A VÁROSI TANYA - Szemléletváltás a válság idején című könyve!
 
 
 
 
 
 
 
 
Gáborral egy olyan társaságban találkoztam ahol - kedvesemen kívül - én egy embert ismertem, és őt sem elég jól. Nem ígérkezett nagy durranásnak az este…. és akkor jött az én kedvesem, hogy itt van a másik „örült” felem. Beszéljek vele, mert biztos jól megértenénk egymást. Kérdeztem, hogy miről beszéljek? Olyan választ kaptam, amire nem számítottam. Egész este beszélgettünk. Kiderült, hogy a világ dolgait hasonlóképpen látjuk, sok dologban azonos a véleményünk.
 
 
Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet! Egy nagyszerű ember, hiánypótló könyve!
 
.. és, hogy mi köze ennek Felsőszölnökhöz, és az erre az oldalra látogatókhoz?
Aki ismer, az elsőre azonnal tudja a választ. A második kérdésre, pedig íme egy idézet az előszóból, majd a teljes előszó:
 
„Ez a könyv nem csak a városi embereknek szól; sokan élnek a városokat körülvevő agglomerációban, mezővárosokban, községekben, falvakban: számukra is tanulságos lehet a kötet egy-egy fejezete. Ők is meríthetnek ötleteket belőle, melyek által egyre inkább természet közeli, energiatakarékos és önellátó életet kezdenek élni.”
 
 
 
„Számos előjelét láthatjuk a nehéz idők eljövetelének, a több évtizedes prosperitás után fordulni látszik a történelem kereke. A jólét és a szegénység mindig egymást váltogatták a történelemben, miért is gondoltuk-gondoljuk azt, hogy az elmúlt évtizedekben megszokott gazdasági növekedés örökké tart majd? A kőolajra és földgázra alapozott civilizációnk feléli a természetes tartalékokat, az energiahordozók apadása pedig kihatással lesz − és már ma is kihatással van − életünk minden elemére. A nyugati fejlődési modell és civilizáció működése a fosszilis energiahordozóktól függ: az étel, amit megeszünk, a ruha, amelyet viselünk, a közlekedés és a szállítás, a fűtés, a közszolgáltatások, a civilizációs jólét minden elemében megtalálható a kőolaj szerepe. Ahogy a kitermelés elérte a maximumot, az üzemanyag és a földgáz egyre drágább lesz, mind többe kerülnek majd a fogyasztási javak, az eddig követett gazdasági modell, és vele együtt szociális rendszereink is összeomlanak.
 
Az előre megjósolt olajkrízist viszont megelőzni látszik egy ennél is nyilvánvalóbb és érezhetőbb változás, mégpedig a hitelválságból kinövő gazdasági válság. Nap mint nap nő a munkájukat elveszítők száma, a családok és az államok eladósodása soha nem látott méreteket öltött, egyre inkább szűkülnek a fogyasztásra épülő gazdaságok, az átlagemberek egyre kevesebbet költenek, mind többek számára jelent reális veszélyt a munkanélküliség, az elszegényedés és a kilátástalanság. Az eddig követett liberális gazdasági modell megbukott; a kérdés az, mekkora árat kell fizetniük az átlagembereknek e kísérlet kudarcáért, ahogy a múltban is nekik kellett drágán megfizetniük a félresikerült társadalmi-gazdasági kísérletek árát. Ahogy pazarlóak vagyunk az energiahordozókkal, hasonlóan tékozlóan bánunk a környezetünkkel, a növény- és állatvilággal. Az intenzív növénytermesztés, a műtrágyák, a gyomirtók és növényvédő szerek tönkretették a földet, a vizet és a levegőt; genetikailag manipuláljuk a növényeinket, túltenyésztettük az állatainkat, a természet egyensúlya megbomlott − bármilyen hatalmas is Gaia, ezt az emberi pusztítást már nem képes elviselni. Parazitái lettünk a Földnek, amelyen élünk. A bolygó számára lassan nincs más választás: vagy Ő, vagy Mi. Talán vele együtt megmaradhatunk mi is, de ahhoz meg kell változtatnunk a hozzá, illetve a környezetünkhöz való viszonyunkat.
 
Az elkövetkező évek történéseinek megértéséhez talán az 1929-es világgazdasági válság lehet az előképünk, de a helyzet mégsem lesz ugyanaz − minden másképp fog alakulni. Mi magunk vagyunk ugyanis mások: sokkal sérülékenyebbek lettünk, sokkal magasabbak az igényeink, sokkal inkább Függünk a civilizáció „vívmányaitól”, ezért elképzelhetetlen számunkra, hogy a mainál egyszerűbb körülmények között éljünk, szerényebbek legyenek a vágyaink és a szükségleteink. A 20. században elért fogyasztási szint most tűnik el; olyan változás előtt állunk, amely elképzelhetetlen volt akár néhány évvel ezelőtt is. Nagyszüleink átvészeltek számos konfliktusos időszakot: világháborúkat, forradalmakat, diktatúrákat és ostromokat. Mégis túléltek, mert megvolt a képességük alkalmazkodni, elfogadni a megváltozott helyzeteket, megtalálni az új szemléletet és cselekvési módokat a túléléshez. Mi ebben vagyunk szegények: a változtatás, a túlélés képességében. Saját gyengeségeink: a kényelmességünk, a szolgáltatásoktól való függésünk, az előrelátás és hosszú távú tervezés hiánya, egészségtelen életmódunk és legfőképp a változtatásra való képtelenségünk. Az egyéni utak megtalálása, egy egészen másfajta szemlélet kialakítása az elkövetkező évek túlélésének a záloga: nem az államtól várni a segítséget, hanem kisebb közösségekben létezni, a mainál sokkal inkább összhangba kerülni a környezettel, a természettel, és így túlélni az átalakulási időszakot. Az új életszemlélet pedig nem szólhat másról, mint az önellátásról, a takarékosságról és a környezettudatosságról.
 
A városi élet alapvetően egészségtelen, koncentráltan van jelen benne számos természetidegen elem: az emberek zsúfoltsága, a zöld területek és természetes vizek hiánya, a környezetszennyezés, a légszennyezés és a zajterhelés. Betegei vagyunk a városnak, mely tönkreteszi egészségünket, megöli kapcsolatainkat, elveszi emberségünket. A városi tanya lehet az oázis, amely békét és függetlenséget hoz a szellemnek, egészséget és a túlélés lehetőségét a testnek. Ez a könyv nem csak a városi embereknek szól; sokan élnek a városokat körülvevő agglomerációban, mezővárosokban, községekben, falvakban: számukra is tanulságos lehet a kötet egy-egy fejezete. Ők is meríthetnek ötleteket belőle, melyek által egyre inkább természetközeli, energiatakarékos és önellátó életet kezdenek élni. Az önellátó tanya elképzelése nem csak a vidéki élet sajátja: elérhetjük ezt városban, falun, bárhol − csak rajtunk áll. Mindenkinek a saját útja a szemléletváltás − ahogy nincs két egyforma kert,nincs két egyforma életstratégia sem. Az egésznek a lényege a változtatási készség, a változó körülményekhez való alkalmazkodás képessége, mindenekfölött
pedig a pozitív hozzáállás és a jövőbe vetett hit.”
 
www.avarositanya.hu - ismertető + sok hasznos és érdekes dolog!
 
Ja, voltam tegnap a tanyán…. Híradás remélem holnap!

2 komment