Felsőszölnök

Felsőszölnöki napjaink ... és gyakran mókás kalandjaink a derék vendek között.

Felsőszölnöki napjaink ... és gyakran mókás kalandjaink a derék vendek között.

2010.10.28. 10:27 kod715

Bénázásom teteje...

Mindenki elnézéset kérem, de rosszul volt a kommentezés beállítva, és rossz emailre mentek az üzenetek is, így nem láttam azokat. Pótolom az elmaradást:

Messzenéző Minyon

Nem írtad, hogy hova került, de őszintén szólva ezt nem érem az egyházban: ha valahol egy pap sikeres és szeretik a hívek, elhelyezik olyan helyre, ahol úgy érzik, nagyobb szükség van egy ilyen lelkészre. Ez valahol jó, de a régi helyre nem gondolnak, hogy ott mennyire megszeretik a hívek, ott mennyire hiányzik, ha elkerül. Ez történt Kisfaluban is a régi pappal. Az újat is kedvelik, de a régit azóta is emlegetik, mert pótolhatatlan.

 
Közelebb került Szombathelyhez… Ezt én is furcsállom, mert régen az volt a szokás – illetve sok ilyen példa van – hogy egy közösséget haláláig szolgált a pap. Az új papot még nem láttam, most hétvégén tervezem, hogy megyek a misére. Eddig azonban mindenki dicsérte. Persze azon is el lehet tűnődni, hogy néha nem árt sem a közösségnek, sem a híveknek egy kis frissesség, változás.
 
Ki Ő? A kék busz elődje?
Igen. Három évig hiba nélkül tette a dolgát. Egy héttel elválásunk után, a motorja bemondta az unalmast, minden előzetes figyelmeztetés nélkül. Mentek vele kb. 100 kilométer. Elvitték a karosszériáshoz, és amikor el akarták hozni, akkor hatalmas füst kíséretében úgy döntött nem megy sehová…. Lehet, hogy valóban van lelkük?
 
Ma a kisebbikem (15 éves) mesélte, hogy az iskolában volt egy rövid megemlékezés, amit bemondtak előre a rádióban. Az osztálytársai közül a legtöbben nem is tudták, mi történt október 6-án. Pedig ez egy nagyon neves (igaz, hogy reál, de ez nem mentség) gimnázium!
 
Képzeld mi történt az egyik gyerek iskolájában! Egész héten a Mint a mókus fenn a fán című idiotizmust énekeltették a gyerekekkel, a következő megjegyzésekkel: Ez milyen kis vidám dal, milyen boldog időszak volt, és a Ti szüleitek is biztos boldogan gondolnak vissza erre az időszakra. Na, én elmagyaráztam a gyereknek, hogy ez nem volt egy vidám időszak… aztán október 22-én jött a hidegzuhany. A forradalomra emlékezett meg az iskola, és mi volt az egyik dal amit előadtak? Igen. Úttörő szerkóba öltöztetett diákok A mint a mókus fenn a fánt énekelték. Behorpadt a fejem rendesen…. Kérdeztem a gyereket, hogy mi volt még. Egy katyvaszt, egy zagyvaságot hallgattam meg, és nem a gyerek értelmi szintjével van a baj…  
 
 
 
Este pedig a " Zéró" eggyütes fog fellépni!
és ha jól hallotam akkor ideén 100 golyó lesz ingyen a paintball pályán:)
Üdv: B.Viktor
 
Na, ezen már sikeresen átestünk… J
 
 
 
 
annamarie
 
Egy apró pontosítást ugye megengedsz? Kormi őriszentpéteri, tehát a vendekhez nem sok köze van. Mindezeken felül a mi cserépkályhánkat is ő rakta, hát mit mondjak? Egy kezdő cserépkályhás is különbet rak. Nagyon rondán van rakva, ezt még a hozzá nem értő is láthatja, ha megnézi. Sokan hasonlóan vélekednek róla. De kívánom, hogy legyen vele szerencsétek.
 
Igen, ő ott lakik, viszont itt is sokat szokott dolgozni, ezért írtam. Sajnálom, hogy a Ti kályhátok nem lett szép. Nálunk a lehetőségekhez mérten szép és jó kályhát rakott. A törött cserepeknél alig látni a törést. A kályha jól szelel és teszi a dolgát. Persze végleges véleményt majd pár év múlva lehet mondani.
 
 
 
 
donald67
Závecz Kocsma:-) határőrként oda jártunk ki, bár mintha kitiltottal volna onnan minket:-)
Remélem a "Fater" nem olvassa, de biztos tudta, hogy a lökött határőrei ott szerzik be a dugi piát:-))))
 
Ez most hogy van? Nógrád megye..., "Nem lakom Felsőszölnökön," Felsőszölnöki lakos vagyok. Ez ellentmondásos.
Elnézést a kötözködésért, de nem egyértelmű, illetve ha nagyon akarom, akkor megfejtem csak lusta vagyok.:-)
Valamikor ott voltam határőr azon a "epukkant helyen". Szentgotthárdi határátkelőhelyről helyeztek oda. Ami HÖR arisztokrata hely volt:-)
És ez a "lepukkant hely" csodálatossá vált, a tájképekkel a csodálatos völgyekkel, a Vend emberekkel( hát érdekesek, nem mindenki szeretett minket) a Noa bor:-) már a sarjaimat is elvittem oda, ahol 1 évet töltöttem, mint határőr a természetjárással.
Gyönyörű hely lett ez a környék számomra, bár 20 év után mentem vissza és az a sok fakivágás elszomorított. Még határsáv volt gyönyörű állapotban volt az egész Jánoshegy érintetlenül Csak a Mami és a papi művelt kertet , na és a Kockaerdőnél volt 1-2 ház. A 80-as évek végen talán 4 autó volt a faluban.
 
Azt mesélik ilyen dugi pia beszerzési hely volt állítólag régen a mi házunk is a Jánoshegyen. Ablakkocogtatás, nyit, kirak, becsuk… J No és másért is szerettek oda járni a vitézek. Kb. két hónapja mentünk át gyalog a határsávon. A régi kövek még rendületlenül állnak, az osztrák piros-fehér póznák nagy része viszont már a földön hever....

4 komment

2010.10.26. 13:15 kod715

Fordulat következik...

 

Egyre kevésbé bírom ezt az agyatlan várost, a benne élő sok zombiról nem beszélve. Hetek óta nem tudom kialudni magam. Leszámítva a tanyán töltött éjszakákat minden hajnalban megébredtem. Ma éjszaka viszont jól aludtam. Egy darabig. Hajnali egykor arra ébredtem, hogy valami dobog az ágy alatt. Az alattunk lakó – itt sípolás következik – gyermekének kétszer már elmagyaráztam, hogy nem tartom felemelő érzésnek, amikor este 11-kor elkezd zongorázni hálószobánk alatt. (Arról nem beszélve, hogy mindig ugyanazt a szerzeményt klimpírozza.)  Megegyeztünk, hogy nyolcig csépelheti a klaviatúrát. Nos, ma este is betartotta a megállapodást. Nem a klaviatúrát verte, hanem a lehajtott zongoratetőn adta elő a már jól ismert darabot. Egy pillanatra eljátszottam a gondolattal, hogy lemegyek és a beígért himbilimbivel fogva történő, kéményen való áthúzást foganatosítom…
Aztán több okból is legyintettem:
A proli az proli, és az is marad.
A tanyára gondoltam, és arra, hogy milyen kiváló dolgunk lesz 5 napig. Csend, nyugalom, békesség... és a legfontosabb, hogy célegyenesbe fordult a felújítás. Péntekre minden kivakolva, kifestve, lepadlózva. Kész lesz a konyha, és nem egy rezsón kell varázsolni. Lesz mosogatónk, világításunk, és nem a hosszabbítókon kell átesni. A szobáknak végre szobaformájuk lesz. Az 5 nap alatt sok dolgunk lesz, azonban ezek a feladatok, ennek az évnek az utolsó simításai. Polcozunk, bútort restaurálunk, függönyt készítünk, takarítunk. Azt a pillanatot várom, amikor a negyedik nap végén, végre leülhetünk a berendezett tisztaszobában. Elővehetünk egy könyvet, társasjátékot, egy üveg pezsgőt, és végre – egy picit - megpihenhetünk, élvezhetjük azt, amit elértünk. Eddig mi voltunk a tanyáért, ebben az 5 napban azonban ezt most megfordítjuk.

Szólj hozzá!

2010.10.25. 14:26 kod715

Ötvennégy éve történt...

 

1956. október 26-án több vidéki városban is sortüzek dördültek, az ÁVH emberei a fegyvertelen tüntető tömegbe lőttek többek között Mosonmagyaróvárott, Esztergomban és Miskolcon is.
 
Ötvennégy éve, október 26-án, délelőtt Mosonmagyaróváron az ipartelepi határőrlaktanya előtt megtorló sortüzet lőttek a zöld ÁVO-sok (határőrök) a vörös csillag levételét követelő, örömittas, Himnuszt éneklő felvonulókra. Az első sortüzet egy semmivel sem indokolható második sortűz követte, sokan hátulról kapták a golyót… és ez még mindig nem volt elég az AVH-s gyilkosoknak. A tömegbe kézigránátokat dobáltak. A sortűz áldozatainak emléktábláján 56 név szerepel: ipari tanulók, középiskolások, főiskolai hallgatók, munkásasszonyok, kubikusok nevei szerepelnek rajta. Az áldozatok, és sebesültek száma azonban valószínűleg nagyobb volt. Már a sortűz másnapján eltérő adatok láttak napvilágot. A megyei napilap 60 halottról számolt be, a Földes Gábor ellen indított perben 1957-ben az ügyész 104 áldozatot említett. A temetésről beszámoló Daily Mail riportere 85 elhunytat és 230 sebesültet említett. Később több szemtanú 107 áldozatot említett.
 
A mosonmagyaróvári sortűz áldozata volt Gyécsek István is, aki 1921. november 14.-én született Felsőszölnökön. Életét egy fejlövés oltotta ki. Élt 35 évet.
 
Isten nyugosztalja az összes '56-os hazafit!

Szólj hozzá!

2010.10.14. 16:39 kod715

Cukkinikrémleves

 

A hétvégén felszedtük az utolsó cukkíniket, így tegnap este krumplis cukkinikrémlevest készítettem.
 
Miből készült: 2 nagy cukkíni, 5 darab burgonya, 2 darab kisebb répa, kevés karfiol, 1 nagy vöröshagyma, 6 gerezd fokhagyma, só, bors, 1 evőkanál tejföl, 8 dl húsleves.
 
A hagymát, cukkinit és a krumplit meghámoztam, apró kockákra vágtam. A cukkini belső részét kivájtam. A hagymát kevés olajon megpirítottam, és még mielőtt lepirult volna hozzáadtam a krumplit, így egy ideig együtt pirultak. Ezután felöntöttem a húslevessel, hozzáadtam a cukkinit, répát, karfiolt, fűszereket, és a passzírozott fokhagymát. Annyi húslevessel kell felönteni, amennyi éppen ellepi a zöldségeket. Addig főztem, amíg az összes zöldség megpuhult, ekkor hozzáadtam a tejfölt, összeforraltam, majd a botmixerrel pürésítettem, amíg megfelelő sűrűségű nem lett. Kétszersülttel tálaltam.
 
Mindenkinek ízlett…

Szólj hozzá!

2010.10.06. 15:50 kod715

"… a mellékelt ítéletek végrehajtására reggel, kellő időben kerüljön sor, hogy az elítéltek elrettentő példaként egész nap közszemlére legyenek kitéve a vesztőhelyen."

 

 
Hajnali három előtt keltem. Barátaink álltak meg nálunk, egy gyors reggelire és kávéra, Erdélybe menet. Egy órát voltak csak nálunk, mert még hosszú út állt előttük. Az útitervben egy kitérő is szerepelt. Aradra. Ma reggel, - az elsők között - felsőszölnöki barátaim rótták le kegyeletüket és koszorúzták meg az emlékművet. Emlékezzünk meg mi is az aradi vértanúkra és vérbefojtott szabadságharcunkra.
 
Gyulai Pál: A hősök sírja
 
Egy sírban, az erdő-szélen,
Háromszáz hős alszik mélyen,
Mély sebekkel eltemetve,
Emlék nélkül, elfeledve.
De lehajlik a zöld erdő,
Rájok élő koszorút sző,
És mint álmaik haragja,
Harsog, zúg a bérc patakja,
Éjfél tájban, sírjok ormán,
Felgyúl néha egy-egy villám,
És felindul a természet,
A menny mintegy leborul,
S mintha volna végítélet,
Mindent egy hang kiált túl.
Mintha trombiták harsognák
Nem veszett el a szabadság,
Az igazság ünnepel!
Lelkünk szélyeljár a légben,
Örök bíró él az égben,
Nem estünk hiába el!
 
Október 6-án az aradi tizenháromra emlékezünk.  Az ítéletek végrehajtását szándékosan erre a napra időzítették. Egy évvel korábban, ezen a napon gyilkolta meg Bécsben, a dühös tömeg Theodor Baillet von Latourt.
Azonban ne felejtsük el, hogy Aradon további három honvédtisztet végeztek ki: Ormai Norbert honvéd ezredest, Kazinczy Lajos honvéd ezredest, Ludwig Hauk alezredest. Lenkey János honvéd vezérőrnagy pedig az aradi várbörtönben halt meg. Ezen a napon végezték ki Batthyány Lajost is, Pesten.
 
A bresciai hiéna, Haynau vérengzése egészen 1850-ig tartott. Számos tisztet felakasztottak, de kivégzés járt a forradalom mellet prédikáló papoknak, a fegyvert rejtegető polgároknak vagy a kormánybiztosi rendeletet kihirdető személyeknek is. Rendszeresek voltak a vagyonelkobzások. Százakat küldött Kufstein, Munkács, Olmütz, várbörtöneibe. Ezrével vitette a magyar honvédeket a Habsburgok olasz és német tartományaiban állomásozó seregeibe. Nem volt kegyelem, irgalom. Nyugodjanak békében hőseink. Soha nem felejtjük el őket!
 
 
Az aradi tizenhárom.
 
Aulich Lajos (1792-1849) Császári tiszt volt, a Sándor gyalogezred alezredese, 1848-ban honvédezredes, 1849-től tábornok. Görgey híve volt, 1849. Július 14-től augusztus 11-ig ő volt az ország utolsó hadügyminisztere.
 
Damjanich János (1804-1849) Szerb határőrcsaládból származott, 1848 nyarán csatlakozott a magyar honvédséghez. A délvidéki sikeres harcok elismeréseként tábornokká nevezték ki. Csapataival nagy sikereket ért el a tavaszi hadjárat során, győzelmeihez nagyban hozzájárult katonai tudása és személyes bátorsága is. Világos után ő is letette a fegyvert a cári csapatok előtt.
 
Dessewffy Arisztid (1802-1849) Középbirtokos nemes, 1839-ig a császári hadseregben szolgált. 1848-ban belépett a Sáros vármegyei nemzetőrségbe, alezredes, majd ezredes lett. 1849-ben tábornokká nevezték ki. A temesvári csata után hadosztályát török földre akarta átvezetni, de Karánsebesnél Liechtenstein osztrák altábornagy rábeszélésére letette a fegyvert. A rá szabott ítélet eredetileg kötél általi halál volt, amelyet kegyelem útján főbelövésre változtattak.
 
Kiss Ernő (1799-1849) Császári tiszt volt, a Hannover huszárezred ezredese. 1848 nyarán felajánlotta szolgálatát a magyar kormánynak. 1848. október 12-én tábornokká és a bánsági sereg főparancsnokává nevezték ki. 1848. december 22-én altábornaggyá, 1849. január 9-én országos főhadiparancsnokká léptették elő.
 
Knézich Károly (1808-1849) A császári sereg tisztje volt, 1848-ban századosként részt vett a délvidéki harcokban. 1849. Márciusától a főseregnél a tavaszi hadjárat során dandárparancsnok ezredesi rangot kapott. A peredi csata után Görgey leváltatta, ekkor Kossuth a felső-tiszai tartalék hadtest parancsnokává nevezte ki.
 
Lahner György (1795-1849) Volt császári tiszt, majd 1848-ban a 3. honvédzászlóalj parancsnoka. 1848 októberében ezredes, hadfelszerelési és fegyverkezési felügyelő lett. 1849 januárjától a nagyváradi fegyvergyár vezetője, a szabadságharc hadiiparának irányítója volt. 1849. Február 6-án tábornokká nevezték ki.
 
Lázár Vilmos (1815-1849) Volt császári tiszt, 1848-ban százados, 1849 februárjától őrnagy, majd ezredesi rangban dandárparancsnok az északi hadseregnél. Betegsége következtében csak 1849 nyarától vett részt a harcokban. Karánsebesnél tette le a fegyvert.
Leiningen-Westerburg Károly (1819-1849) A magyar szabadságharc német származású honvédtábornoka előbb császári tiszt volt, majd az 1848-as harcok idején Damjanich parancsnoksága alatt szolgált. Kiváló katona volt, minden csatában kitűnt személyes bátorságával.
 
Nagysándor József (1804-1849) 1823-tól a császári hadseregben szolgált, 1844-ben huszárkapitányként vonult nyugalomba. 1848-ban a magyar kormány szolgálatába állt, őrnaggyá nevezték ki a Pest vármegyei lovas nemzetőrséghez. Kitűnt a szolnoki, a tápióbicskei, az isaszegi és a váci csatákban. Ezután tábornokká léptették elő. Nagyváradon csatlakozott Görgeyhez, augusztus 9-én Aradra ment és serege maradványaival Schlikkel készült megütközni, de Görgey ebben megakadályozta. Ezután követte a fővezért Világosra, bár nem tartozott Görgey hívei közé.
 
Pöltenberg Ernő (1813-1849) Császári tiszt, majd kapitány volt a Sándor-huszároknál. 1848 nyarán ezredével együtt Magyarországra helyezték, ahol a magyar szabadságharc ügyének híve lett. Kitüntette magát a kápolnai csatában. 1849 áprilisában ezredes lett, június 2-án pedig tábornok. Görgey bizalmasaként ô közvetítette a cári hadsereggel folytatott tárgyalásokat a fegyverletételről. Ennek megtörténte után az osztrákok elfogták és 12 társával Aradon kivégezték.
 
Schweidel József (1796-1849) Császári tiszt volt a Sándor-huszároknál. Ezredét a forradalom kitörése után Bécsből hazavezette. 1848 októberében tábornok lett, Buda visszafoglalása után Pest hadiparancsnoka. A forradalom bukása után letartóztatták és bitó általi halálra ítélték, de végül felesége könyörgésére az ítéletet golyó általi halálra változtatták.
Török Ignác (1795-1849) Az 1848-49-es évi szabadságharc alatt Komárom erődítési munkáit irányította, s 1849 márciusáig ő volt a vár parancsnoka. Júniusban Budán, majd júliusban Szegeden erődítéseken dolgozott. 1849-ben nevezték ki tábornokká.
 
Vécsey Károly (1807-1849) Császári tisztként őrnagyi rangot ért el. 1848 nyarán a magyar kormánynak ajánlotta fel szolgálatait. 1848 decemberétől tábornok, 1849-ben váradi várparancsnok lett. A világosi fegyverletétel idején Temesvárt ostromolta, majd augusztus 21-én ő is letette a fegyvert a cári csapatok előtt.
 

1 komment

2010.09.23. 12:59 kod715

Meseország....

2005 tavaszán a Magyar Olvasástársaság felhívással fordult mindazokhoz, akiknek fontos a népmesék fennmaradása és a mesékben élő bölcsesség továbbhagyományozása, hogy csatlakozzon ahhoz a kezdeményezéshez, amely szerint szeptember 30. – Benedek Elek születésnapja – legyen a népmese napja.

 
Közeleg szeptember 30, a népmese napja …. Így azok, akik nem szoktak mesélni gyerekeiknek legalább most olvassanak nekik mesét. Olvassunk gyermekeinknek, családunknak, vagy akár saját magunknak mesét. Mert mesét olvasni, mesélni jó!
 
 
Nézzünk körül. A világ rohan, senkire és semmire nem jut elég időnk; az értékek viszonylagossá váltak; a biztonságérzetünk minden szinten megrendült – gyermekeink pedig ezt utánozzák. A diszharmonikus világban diszharmonikussá válnak gyermekeink is. Egyszerűen hiányoznak a harmonikus testi-lelki-szellemi fejlődés feltételei. A mese ezt a harmóniát igyekszik visszacsempészni az életükbe. Gyermekeink a mesehallgatás közben átlépnek egy másik világba. A valós világ és a csodavilág között ingáznak, utaznak, álmodoznak. Számukra a mesék óriási segítséget jelentenek. Példát szolgáltatnak az élet eseményeihez, a világ megértéséhez, ahhoz, hogy megtalálják helyüket a világban. Fontos a mai rohanó világban az internet, a dvd,és a tv mellett az olvasás. Mesélni, mesét hallgatni jó! Több okból is: a legfontosabb azonban, ha mesélünk gyermekünknek, együtt vagyunk vele és érzi, hogy fontos nekünk…. 
 
 
Emlékszem, édesapám minden este németül olvasott fel Andersen meséket. A mai napig ezeken a meséléseken alapszik német tudásom. Kedvencem A rendíthetetlen ólomkatona volt. Ezek az esti mesélések meghatározó élményként élnek most is bennem. Próbáljuk megadni mi is gyermekeinknek ezt az élményt. Egy héten át talán mindenki tud naponta 15 percet találni arra, hogy meséljen…. Fel hát a nagy kalandra! Irány Meseország!
 
 
Jó mulatást, szórakozást kívánok Mindenkinek!

Szólj hozzá!

2010.09.21. 13:24 kod715

Ingatlan, ház, tanya, telek keresés a Vendvidéken, illetve az Őrségben.

 

Mielőtt valaki elkezdi ezt a bejegyzést elolvasni, tisztázzunk néhány alapvető dolgot:
1.)   Eddig is, és ezután is nagyon szívesen segítek, de már nem mindenkinek. Ha elolvasta a bejegyzést pontosan tudni fogja, hogy melyik kategóriába sorolja magát.
2.)   Nem célzottan valakinek, vagy valakiknek szól ez a bejegyzés.
3.)   Semmilyen sértődöttség, vagy csalódás nincs bennem.
4.)   A bejegyzés elolvasása után mindkettőnknek könnyebb lesz keresni, és találni is.
5.)   Aki a fentieket nem tudja evidenciaként elfogadni, - állításnak, bizonyításra nem szoruló, nyilvánvaló ténynek - és ennek megfelelően értelmezni a leírtakat, az inkább ne olvassa el a bejegyzést.
 
Az elmúlt közel 2 évben nagyon sok megkeresést kaptam:
- segítsek eladó házat, tanyát, telket, albérletet, munkát keresni Felsőszölnökön, (vagy mindet egyszerre)
- adjak tanácsot, mondjam el a véleményemet.
 
 
Álljon itt néhány kérés, és néhány hasznos információ a keresőknek.
 
Elhatározás – Első kérés.
A segítséget kérő elhatározása erős legyen. Elhatározás legyen, és ne egy vágy, vágyálom, álmodozás.
Az ilyen kezdetű elképzelésekkel:
-          nagyon tetszik a környék, mert már voltam ott egyszer, és jó lenne egy…
-          én szeretném, csak a családom nem…
-          arra gondoltam, hogy milyen jó lenne nekem is ott egy tanya ….
elnézést, de a továbbiakban nem szeretnék foglalkozni, mert az a tapasztalat, hogy felesleges.
 
 
Elképzelés - Második kérés.
Az elképzelések világosak, a lehetőségek pedig korrekten felmértek legyenek.
-          Miért akarja a házat, tanyát? Milyen célra? Hétvégékre, vagy itt akar lakni? Esetleg ezen okok variációja miatt?
-          Mekkorát szeretne?
-          Hol akarja? A faluban? Szomszédoktól távol, vadregényes környezetben?
-          Elég egy kisebb föld, vagy nagyobbra van igény?
-          Mennyi pénzt szán a vásárlásra? Mennyi pénze van most, később vagy folyamatosan a felújításra? (Természetesen nem mások pénztárcájában kívánok kutakodni. Egy ház teljes felújítása – mérettől függően – 6-15 millió Forint. Ez az összeg csökken abban az esetben, ha valaki aranykezű ezermester, és maga csinálja a dolgokat.)
 
A fenti kérdések megválaszolása nagy segítséget jelent mindkettőnknek, illetve pontosan felmérhető az esetleges kompromisszumok száma, pl. amennyiben, nagy területtel, szomszédok nélküli ingatlant szeretne, akkor felejtse el a lebetonozott sztrádát, ami a kertkapuig fut.
A házárak tekintetében nagy a szórás, függően az építési módtól, az állapottól, az elhelyezkedéstől és a tulajdonos kilététől. A házat nem elég „olcsón” megvenni azt modernizálni, felújítani kell. Találunk vályog, tömés, tégla és vegyes technológiával készült házakat is. Mindegyiknek van előnye és hátránya is. A furcsa színű tégláktól, és hogy „agyagba” vannak rakva, nem kell megijedni. Ezek az úgynevezett házilag készített bikatéglák. Aki ilyen házat vesz, nyugodtan alhat, nem fog a fejére dőlni. Az építés módjától függően más és más problémákat és gondokat kell orvosolni, mert gond és tenni való minden házon van! Az elsőre kicsinek tűnő ház lehet meglepetés, mert könnyen csalhatunk a hasznos lakótérrel, hiszen a melléképületek szinte minden esetben megmaradtak a házak körül. Gyakran jobb állapotban, mint a lakóépületek. Ideális esetben a régi parasztházak hosszan elnyúlnak a kert felé, ahol a lakótér és a pajta összeépültek. A pajtát, ha a tetőzet és a falak jó állapotban vannak, átalakíthatjuk lakószobává, ezzel is bővítve a lakóteret. Általában csak olyan telekre adnak ki építési engedélyt, amelyen korábban már állt ház. Olyan hír is járja, hogy az a legjobb, ha egy oldala még áll a háznak.
 
A faluban mindenhol van villany és víz. Legrosszabb esetbe a telekhatáron. Gáz és csatornázás nincs. Van viszont kiváló iskola és óvoda.
 
Egy házat nem elég megtalálni. A házak többsége – általában azok, amelyek a legjobban tetszenek - nem belterületi ingatlan. A házakhoz többségében olyan terület tartozik amely: szántó, rét, gyep, stb, tehát termőföld. Ilyenkor ahhoz, hogy boldog tulajdonos legyen a szerencsés keresgélő, három dolgot kell a Földhivatalhoz beadni. Ezen három dolog hiányában nem jegyzik be a tulajdonjogot: Őrségi Nemzeti Park (H9941 Őriszentpéter, Siskaszer 26/A T: 94/548038) és a Nemzeti Földalap (MNV Vas Megyei Területi Iroda H9700 Szombathely, Berzsenyi tér 2. T: 94/329850 ) lemondó nyilatkozata, igazolás, hogy az előszerződés a faluban kifüggesztésre került, és senki nem kíván elővételi jogával élni. 2002. szeptember 2-i hatállyal a termőföldről szóló törvénynek - egyebek mellett - az elővásárlási jogosultak rangsorára (sorrendjére) vonatkozó rendelkezése is megváltozott. Eszerint termőföld vagy tanya eladása esetén - törvény eltérő rendelkezése hiányában - elővásárlási jog illeti meg a helyben lakó szomszédot, illetve bárkit, aki helyben lakó, ezért az eladó az ajánlat egy eredeti és egy másolati példányát - a kifüggesztésre irányuló kérelemmel együtt - a települési önkormányzat jegyzőjének postai úton, tértivevénnyel kell megküldje, vagy az átvétel dátumát feltüntető átvételi igazolás ellenében átadhatja. A lényeg tehát az, hogy az átvétel dátuma írásos módon igazolható legyen. A jegyző az ajánlatot a beérkezéstől, illetve az átvételtől számított 8 napon belül a polgármesteri hivatal hirdetőtáblájára 15 napra kifüggeszti. A jegyző a benyújtott ajánlat mindkét példányára rávezeti a kifüggesztés, valamint a levétel időpontját. Ezeket csatolni kell a Földhivatalnak.
 
 
Ingatlanosok.
Voala, néhány Őrségi ingatlanokkal foglalkozó oldal. Ha másért nem felmérni a kínálatot, böngészni a lehetőségek között, informálódni kiválóak.
 
 
Aztán okosan és ügyesen!
 
 
Bizalom és a szavak súlya - Harmadik kérés.
Kérem, ne éljen senki vissza a nevemmel, ne „igyon” az én kontómra, ne az én bizalmi tőkémet használja. Az eljátszásához nekem van jogom, én dolgoztam meg érte.
Ahhoz, hogy segíteni tudjak – az esetek többségében - nekem is segítséget kell kérnem helyi barátaimtól, ismerőseimtől. A segítség az információ begyűjtésétől, a telefonszám megszerzéséig, az önzetlen kalauzolásig sok féle lehet. Miért segítenek? Az itt élő emberek jók, másrészt mert ismernek. Természetesen nekik is vannak hibáik és gyarlóságaik. Kinek nincs? Ha magamba nézek nekem nagyobbak és számosabbak hibáim, gyarlóságaim. Ezek az emberek alapvetően nagyon jó emberek. Segítőkészek, ha valamit megígérnek, azt megtartják. Amennyiben nem, annak nyomós oka van, és nem rajtuk múlt a dolog, pl. megígérte, hogy a héten megcsinál valamit, de közbejött egy disznóölés, és így nem volt ideje. A következő héten megcsinálja. Nem azonnali és égető kérdésről van szó. Neki biztos nem, de szerintem a keresőnek sem. Nem ég a ház. (Az más helyzet, tapasztalatból tudom.) Ő nem gondolja, hogy a pesti ezért idegeskedik, vagy megsértődik, hogy na, akkor most mi van, mikor lesz már információ, és szerintem neki van igaza. Nekik is van más dolguk, és az idő is máshogy halad ezen a tájon. Próbáljon meg mindenki csak annyi bizalommal feléjük fordulni, amennyivel ők vannak iránta. Nehéz lesz, de egy próbát biztos megér.
 
 
Szubjektív.
Amikor véleményt mondok valamiről az viszonylagos, az érzésvilágomból, tapasztalataimból kiinduló, elfogult. Kéretik így kezelni. Amikor mi kerestünk, nagyon sok – szerintem több volt, mint 150 - házat néztünk meg az Őrségben, de még Zalában is. Úgy gondolom, van viszonyítási alapom. Ma is látok – két év után – olyan házakat, amiket akkor is hirdettek.
Ami nekem jó ház, az lehet, hogy másnak nem az. Ez fordítva is igaz lehet. Ezzel semmi gond nincs. Számomra. Így, ha valakinek nem tetszik egy ház, azt nem veszem magamra. Én azt tudom megmutatni ami, van, ami eladó.
 
 
Tisztesség – Negyedik kérés.
Elérkeztünk az utolsó kéréshez. Ha időt, pénzt, kapcsolati tőkét nem kímélve már két hónapja önzetlenül segítek – eredményesen - akkor elvárom, hogy az illető ne tűnjön úgy el, mint a nagypapa zsebórája a cigánysoron. Nem kell hálálkodni, hálát rebegi. Szívesen segítek, segítettem. Azonban úgy gondolom az a minimum, hogy megírja, ezért, azért, amazért nem aktuális. Ez, az, amaz történt, stb. Ez így tiszta, tisztességes, nem csak velem szemben, hanem azokkal szemben is, akik a háttérben segítettek neki.
 
 
Kvintesszencia.
Továbbra is mindenki előtt, aki segítséget kér nyitva áll a postaládánk, a portánk és a szívünk ajtaja. Nagyon szívesen segítünk, ha másért nem, akkor azért, hogy minél több jó embernek legyen itt háza, és megmaradjon a falu olyannak, amilyen. 

18 komment

2010.09.14. 17:59 kod715

Haladunk 2. rész

 

Rengeteg minden történt a hétvégén, most azonban csak egy gyorsjelentésre van időm. Elkészült a vakolás, és részben a meszelés.
Korminak köszönhetően újra áll a régi cserépkályha. A kályhát valamikor 1925 és 1935 között Kerécz János, szentgotthárdi kályhás készítette, amiről a kályha fedőlapja informált minket. Amikor megvettük a házat, a kályha igen rossz állapotban volt. Nem volt rendes alapja, és az egyik oldalán a kályhacsempék meg voltak nyílva. Az is igaz, hogy az elmúlt 70 évben valószínűleg nem volt újrarakva.
A beton szépen kiszáradt, jövő hétfőn a tisztaszobában elkészül a hajópadló, és ha minden jól megy a konyhai cementlapok is a helyükre kerülnek. A három betört ablak, hosszú évek után – a házat már betört ablakokkal vettük – ismét új üveget kapott. A neheze a következő hetekben jön. Ez pedig a konyhapult projekt lesz. Bízom a mesterekben, és remélem - mint ahogy eddig is minden problémán, nehézségen játszi könnyedséggel lendültünk át - a konyhapult sem fog ki rajtunk.
 
Álljon itt néhány kép a hétvégi állapotokról.
Szoba. Kályha. Konyha.
 

Szólj hozzá!

2010.09.08. 12:29 kod715

Haladunk

 

Az elmúlt hetekben – bár ez még a képeken nem látszik – nagy dolgok történtek: elkészült a konyhában az új vízbekötés, a konyha és a tisztaszoba teljes elektromos vezetékezése, a régi beton mindenhol fel lett törve, és alatta a földet 15 centiméter mélységig kiszedtük és nagyméretű kaviccsal feltöltöttük. Az így elkészült tükörre került, a faltól 10 centimétert elhagyva az új beton, amely már kiszáradt, és így kész a hajópadló fogadására. A vakolás részben elkészült. A legproblémásabb a konyhai fal volt, ahová az új munkapult kerül majd. Az egész házban arra törekszünk, hogy lehetőleg minden az eredeti hangulatában legyen felújítva és mindez természetes anyagok felhasználásával történjen, pl. tartozódunk a mázas, színes, nagyméretű kerámialapoktól, az élektől vagy a tökéletesen simított falfelületektől. A konyhai falnak azonban tökéletesnek kell lennie, mert minden milliméter számít. Nyelte is az anyagot, mint az indiai kacsa a spanyol csigát. A munkálatok alatt sajnos többször kellett az elképzeléseinket módosítani – szerencsére nem nagymértékben – mert kiderültek a rejtett hibák. Így küszöböt kell cserélni, nem marathat meg a konyhai beugró kerete, a kályha körüli padlóborításnál is kompromisszumot kell egy kis felületen kötnünk. 
A problémák mellett jó híreket is tartogatott számunkra a ház. Kiderült, hogy a konyhai modernkályhánk rendes tégla alapzaton áll. Ráadásul jófajta bikatéglákon.  Eddig, ebben még a szakemberek sem voltak biztosak.
(Arról az idióta kályhásról- egyszer ha lesz időm leírom az egész történetet... megérdemelné a kontár, hogy belinkeljem az oldalát - nem beszélve aki még azt sem tudta hogyan épül fel egy ilyen kályha. Le kell bontani az egész kályhát - mondta a tuttit. Mondom neki: Ember nem lesz az úgy jó, mert a kémény a kályhára támaszkodik. A nyakunkba szakad az egész kémény. Az nem lehet- mondta magabiztosan. Két nap múlva telefonált, hogy igazam van. Megnézte a könyvben... Na, akkor - és más dolgai miatt is - döntöttünk úgy, hogy hallgatunk Gábris barátomra és a Vendvidék legjobb mesterével Kormival tárgyalunk kizárólag kályha kérdésekről. De ez egy másik történet.)
Véleményük szerint azért salétromosodott a csempe, mert alulról – az alap hiánya miatt – vizesedett. Valójában a vizesedést a szakszerűtlen betonozás okozta – mint olyan sok helyen a házban. A vályogház halála a beton, műanyag ragasztó, csempe, stb. Tilos a betont a falig kiengedni. Nem tud a padló és a fal kiszellőzni. A most alkalmazott betonozási technikának köszönhetően lesz hol szellőznie a kályha alatti résznek is, így valószínűleg jövőre, amikor megszépül a kályha, ez a probléma nem fog ismét terítékre kerülni
Tehát haladunk, és most, ez a fontos. Ha minden jól megy, a kitűzött határidőre készen leszünk.
 
Álljon itt néhány kép a munkálatokról.
Konyha. Tisztaszoba. A legendás cementlapok koszosan és az első tisztítás után.... és még ünnepelni is volt időnk.
 
 
 
 

4 komment · 1 trackback

2010.09.07. 14:55 kod715

Reggel egy meghívó várt delejezett üzeneteim között.

 

Korábban írtam már Nusi néniről és Imre bácsiról, akiket kedvességük, tisztességük és a felénk tanúsított szeretetük miatt, a mai napig emlegetni szoktunk. Személyükben, két csodálatos embert volt szerencsénk megismerni. A tavaly eladott házuk, most új életre kel. A régi paplak - melyet évek alatt, (egy romból) szívós, kitartó munkával varázsoltak otthonukká, és a fáradt turisták kedvelt szállásává – ad helyet a Szlovén Tájháznak. A Szlovén Tájház projekt elindítása, és kialakítása - a Ropos Márton által vezetett - Országos Szlovén Önkormányzat érdeme.
 
A Kühár Emlékház („Szlovén gyűjtemény”), mint közérdekű muzeális kiállítóhely működik majd. Az állandó kiállítás kialakításának szakmai vezetését a Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, 9700 Szombathely, Kisfaludy S. u. 9. végzi.
Itt kerül bemutatásra - a volt plébánia meglévő bútorzata mellett - a jelentős szlovén gyűjtemény, tárgyi emlékekkel, régi dokumentumokkal, képekkel és könyvekkel.
 
A Tájház, a paplak utolsó lakójáról Kühár Jánosról - vendül Janoš Kühar - kapta a nevét. Kühár János szülei fölművesek voltak, akik számos gyereket neveltek fel, igen nehéz körülmények között. 1936-tól több mint fél évszázadon át a felsőszölnöki templomot látta el. A falu körében nagyon nagy népszerűségnek örvendett, mert a szegényebb néprétegeket istápolta és gondos nevelést adott a gyermekeknek. Ezenkívül fényképészként is tevékenykedett, hogy a falu történetét megörökíthesse. Mind egyházközsége, mind a szlovénon érdekében tett cselekedetei máig hervadhatatlanok. Misézés közben érte a halál, az oltár előtt….
Arra törekedett - amelyet híres mottója is híven tükröz -  hogy a magyarországi szlovénség és nyelve a vend nyelv fennmaradhasson, mondván: „Szlovének voltunk, szlovének vagyunk, szlovének maradunk – maradjanak azok a gyermekeink is!”
 
A hétvégén ünnepélyes keretek között nyitják meg a Kühár Emlékházat. Akinek kedve és ideje van ellátogatni, eme jeles eseményre, azt bizonyára nagy szeretettel fogadják majd a kiváló felsőszölnöki, és szlovén emberek.
 
Meghívó és program:
 
 
 
Meghívó II.
 
Az Országos Szlovén Önkormányzat Közgyűlése
 
2010. szeptember 11- én (szombat) 15 órai kezdettel
 
Közmeghallgatást – a Kühár Emlékház megnyitó programjának keretében- tart, melyre tisztelettel meghívjuk.
 
Az ülés helye: az Országos Szlovén Önkormányzat székhelye, Felsőszölnök
Napirendi pont:
1. Beszámoló az Országos Szlovén Önkormányzat tevékenységéről
2009.08. 23.- 2010. 08. 22. időszakban
Előadó: Ropos Márton elnök

Szólj hozzá!

2010.08.26. 14:09 kod715

Bujkálásomnak vége!

 

Katonacsaládban nőttem fel. Nem is akármilyenben.
(Abban a több okból is legendás osztálybó - amelyben édesapám is végzett - volt, aki az altábornagyi rangig vitte, a többiek pedig mind jelentős beosztásokból szereltek le. Ma már ezek katonák mind nyugállományba vonultak, azonban előtte a haza szolgálatában - egy hét lakattal őrzött, titkos, zárt világban – az életüket kockáztatták. Sajnos többen hősi halált is haltak, amiért akkoriban nekik nem járt dísztemetés.)
Azonban pontosan ezért belülről ráláttam a dolgokra, amiben természetesen vastagon benne volt a komcsi rendszer működési mechanizmusa. Nem a tehetség a rátermettség volt a legfontosabb – ez nem vonatkozik az előbb említett tábornokra. Semmi kedvem nem volt sorkatonának menni, és ahogy szaladtak az évek egyre kevesebb kedvem volt hozzá. Pedig mindent megtettek az illetékesek annak érdekében, hogy egy ideig náluk vendégeskedjek. Kisebb viadal alakult ki köztem, és a Honvédség között. Édesapám becsületére legyen mondva, hogy az öreg ebben a küzdelemben segítséget nem adott, de nem is gátolta azt, pedig mindkettőt megtehette volna.
 
Kezdődött a dolog azzal, hogy 1990-ben egy keddi napon behívót kaptam, hogy csütörtökön Szombathelyre kell bevonulni. Ja, meg persze. Nem ettem meszet! Szerencsére iskolába jártam, – bár az akkori habókos fejemmel, erről nem értesítettem a hadkieget - így ezt sikerült kivédeni.
A sorozásokra - mert valamiért nagyon akarták a bőrömet - mindig vittem az aktuális iskolalátogatásit és az allergiás papírokat (Valóban az vagyok.)
Ez egy ideig működött is. Katonáék azonban rájöttek arra, hogy sokan így vonják ki magukat a szolgálat alól. Bekeményítettek. Sebaj, az iskolalátogatásival nem tudnak mit kezdeni. Aztán az egyik sorozást éppen hogy megúsztam. Egy nagyon talpig katona, firtatni kezdte a koromat, a papír jogosságát, és a foglalkozásomat. Némi igazsága volt az embernek. Nehezen volt a számára hihető, hogy huszonkilenc évesen, ügyvezetőként, még mindig tanuló vagyok. Megcsapott a bevonulás lehetőségének szaga, így kisebb vita alakult ki köztünk. Aztán megállapodtunk, hogy a papír az papír. A pecsét, az pecsét. A szabály, az meg szabály. A Petőfi laktanyából kilépve tudtam, hogy új taktika kell. Elkezdődött bujkálásom. Megyéről megyére költöztem. Minden hatodik hónapban megváltoztattam a lakcímemet. Érjenek utol, ha tudnak! Sikerült nekik…
 
2002 hajnalán, amikor kijöttem a szavazófülkéből hozzám lépett valaki, hogy ismerem-e őt?
Nem.
Hát ő a postás, és levelem érkezett.
Kitől?
Szépen elővette a három levelet. Ebből kettő ártatlan meghívó volt egy-egy autóversenyre. A harmadik azonban nagyon veszélyesen nézett ki. Pecsét rajta, a sarkán nemzetiszínű zászló. A Hadkiegtől érkezett.
Ajjaj, ez baj!
Mi legyen?
Mondjuk, esetleg nem lehetne azt, hogy nem találkoztunk?
De. Visszaküldjem?
Igen.
Ha jön még, akkor azokat is?
Igen.
 
Így ragadtam egy nógrádi kisfaluban, ahol védelemben részesítettek, ha tetszik elbujtattak, eltüntettek. Soha semmilyen levélről többet tudomásom nem volt…
 
Szerencsére a sorkatonaságot eltörölték, én viszont maradtam. Azzal akartam a falunak meghálálni a segítséget, hogy az utánam járó normatív támogatás hozzájuk folyik be, pénzbe meg úgysem kerülök. Bár gondolom, onnan senki nem olvassa ezt az oldalt, de itt is nagyon szépen köszönöm azt, amit értetem tettek!
 
Mostanra azonban változott a helyzet. Nem lakom Felsőszölnökön, de úgy éreztem, hogy új hazára találtam, fantasztikusan jó emberek között, akiket nagyon szeretek. Szerettem volna hivatalosan is ehhez a közösséghez tartozni, és szerettem volna azt is, hogy mostantól ők lássák hasznomat. Elérkezettnek láttam az időt arra, hogy új lakcímem legyen. Ma hivatalosan is felsőszölnöki lakos lettem! Tudom másoknak ez csak egy lakcímkártya, de nekem ennél sokkal többet jelent….

2 komment

2010.08.18. 15:09 kod715

Búcsú

Hétfőn hajnalban méltó módon búcsúztunk el, ahogy igazi komoly szerelmekhez illik, akik önhibájukon kívül vesznek búcsút egymástól, de tudják, hogy a szerelmük a sírig kíséri a másikat.

Egy idegig csak néztük egymást ... farkasszemet nézve egymással, némán egymás bűvöletében megtorpanva.... ő párás szemekkel, én pedig búsan. A bordák közé szorított szavak nélküli lény némán kapkodott, mert tudta, hogy mit ordíthatna épp, mert éppen tombol a kimondhatatlan oszthatatlan érzelmi kötelék... Érezte ő is egyre hasítóbb szeretetem, és én hogy az ő szeretete az enyémben nő és dagad ... ez volt az a pillanat, amikor tudtuk búcsúznunk kell, és egy mosoly nyugtázta hároméves cinkosságunk erejét, és a vágtázva megtett kilométerek titkát ...
 
Fel hát az utolsó felfoghatatlan csatára, az utolsó nagy vágtára!
.. és utoljára feldübörgött a hathengeres szív, az enyém pedig majd meghasadt ...

 

1 komment

2010.08.13. 12:03 kod715

Szombati program a kerépározást kedvelőknek.

 

A hétvégén rendezik Apátistvánfalván az I. Apát Hotel Kupát, amely egy nyílt kerékpárverseny. A versenyen több korosztályban is lehet indulni. A verseny útvonala végig aszfalton, de gyönyörű környezetben halad.
(Apátistvánfalva, Orfalu, Hársas-tó, Apátistvánfalva; 16,8 km)
Verseny időpontja: 2010. 08.14. szombat 11.00kor.
 
 
Idén teljesen felújították az Apát Hotelt. Tanúsíthatom, hogy a bemutatkozó oldal első szavai teljesen fedik a valóságot: családi szálloda. Egy kiváló, nagyon kedves család üzemelteti, csodálatos környezetben, és kitűnő konyhával. A konyhát magam is többször próbáltam, utoljára a Gábris által titokban szervezett születésnapomon.
 
Mindenkinek jó szívvel ajánlom a programot és a szállodát is!
 
Íme, a link ahol bővebb információ található a versenyről:
 
 
 

 

Szólj hozzá!

2010.08.12. 15:14 kod715

Cukkini

 

 
Tavasszal, amikor kiültettem a cukkini és uborka palántákat nem sok jövőt jósoltam nekik, ezért az egyik emeltágyás szélére ültettük a növényeket Gyulával.  Sokáig nem nagyon volt változás a cukkini állapotában. Aztán amikor bekövetkezett az első elmozdulás az nem a jó irányba történt. Az addig is csenevész palánták még betegebben kezdtek kinézni, pár levél elszáradt, a színük sápadt volt. Négy növényt ki is gyomláltam, a többi ötnek adtam még egy esélyt, és némi csalánlevet.... és meghálálták a törődést. Bőséges és hatalmas termést hoznak. A múlt héten még több olyan növény is volt, amelyik virágzott. Minden héten tudtunk cukkinit szüretelni, és akkora mennyiségben, hogy jut a rokonságnak és a barátoknak is. A termés hetekig friss marad, pedig nem tesszük be a hűtőszekrénybe. Ezen a héten azzal kellett szembesülnünk, hogy az eddigi „átvevőinknek” már a fülén is cukkini jön ki.
Mitévő legyek? Ez is csak egy tökféle. Fagyasszuk le!
Így tegnap cukkinit pucoltam, vájtam, gyalultam, - és mivel a tökféléket eltevés előtt nem kell blansírozni – porcióztam, feliratoztam. Télen kiváló főzelék, krémleves, saláta fog belőle készülni.
 
Két recept cukkinire:
 
Cukkini főzelék
1 nagy fej hagyma finomra vágva
olaj
1 mokkáskanál pirospaprika
1 zöldpaprika
1,5 kg cukkini
1 doboz tejföl
1 e k. liszt
só, bors
ecet
1 csipet cukor
1 csokor finomra vágott kapor
 
A gyalult cukkinit, kicsit be kell sózni, és 1-2 evőkanál ecettel meglocsolni. Fél óráig pihentetni kell, ne tovább mert lusta lesz. Az olajon megdinsztelt hagymához, hozzáadunk egy nagyon vékony csíkokra vágott zöldpaprikát, amivel még néhány percig pirítjuk. A tűzről levéve, kerül rá a  pirospaprika, és fél liter víz, és 2/3-ára befőzzük, ezalatt a hagyma és a paprika is kellően megpuhul. A kinyomott cukkinit a paprikás lébe rakjuk, ha kell, még annyi vizet öntünk rá, amennyi épphogy ellepi. Só, bors, kapor ugrik a löttybe, majd alacsony lángon puhára főzzük. A tejfölből, lisztből és kevés vízből habarást csinál az asszony – mert azt én mindig elrontom - és a főzelékbe keverjük. Te! Nem az asszonyt hanem a habarást! Kiforralás után, egy csipet cukor, só és pár csepp ecettel még ízesítheti, aki akarja…
 
 
 
 
Krémleves
1 hagyma
3 dkg vaj
50 dkg cukkini
bors
6,25 dl húsleves
1,25 dl tejszín
reszelt szerecsendió
2-3 evőkanál vegyes vagdalt fűszer
szeletelt kenyér
Elkészítés:
A tisztított hagymát felkockázzuk, és vajjal összepároljuk. A gyalult cukkinit a hagymához adjuk, sóval, borssal fűszerezve tovább főzzük, 8-10 percig. Jöhet rá a húsleves. Akinek van merülőmixere az azzal pépesítheti. Akinek nincs az így járt, keressen más megoldást a pépesítésre. Fejest ugrik a tejszín, só, bors, szerecsendió. A végén kerül a vegyes fűszer a lábosba. Amíg fő – még kb. 10 perc – küld el a kiskorúakat kenyeret pirítani.
 
Jó étvágyat!

Szólj hozzá!

2010.08.10. 18:28 kod715

Első kapavágás… Ismét hülyének néznek … A sok eszem…

 

 

Első kapavágás…
Ma megtörtént az első kapavágás. A villanyszereléssel elkezdődtek a munkálatok. Amennyiben minden jól megy, akkor a hétvégéig elkészül a vakolás is. Közben a kertben is folyamatosan történnek az események. Tavasz óta csak a ház közvetlen környékén kaszáltam. Ennek több okai is volt: Részben a derekam. Különféle figyelmeztető jelzéseket küldözgetett. Természetesen ezeket a jelzéseket nem vettem figyelembe. Türelmes egy derék azt azért meg kell hagyni. Egy idő után azonban elfogyott a türelem… A vége az lett, hogy nem tudtam kiegyenesedni. Így vészüzemben haladtak a kert dolgai. A másik ok, hogy mindig volt valami más, fontosabbnak ítélt dolog. A harmadik pedig a lusta fejem volt, inkább lementem este a Záveczbe csocsózni, a korai lefekvés helyett. Természetes ilyenkor volt olyan reggel, hogy későn keltem. Most azonban szépen halad majd minden. Szeptember végére remélem, készen leszünk…. J
 
 
Ismét hülyének néznek …
A családi tanács döntése értelmében, a konyhában cementlap lesz lerakva, és deszkából készül el a fal egy részének borítása. Itt jegyzem meg, hogy Ervin már hetek óta mondogatta: Fránczi hagyd a lambériát. Tegyél deszkát. Meglátod milyen szép lesz. Ervin igazad volt…
De vissza a cementlapra. Elmentünk lapot nézni. Kicsit furcsán indult a kapcsolatunk a telepi hölggyel. Utálom az udvariatlan, kelletlen eladókat…
Aztán azért csak megszokta, hogy igen ez a két ember esőben is szeret lapokat nézegetni. Találtunk pár mintát, amelyek beleilleszkedtek elképzeléseinkbe.
- No, és mennyibe kerül?
- 18.000 Ft/m2, ehhez jön a tisztítás, ha kérik. Van aki nem kéri, mert így antikabbnak tűnik. A tisztítás laponként 500 Forint.
- Ahám. Antikabbnak.
(Gyors fejszámolás: 1m2 az 25 lap. 25x500=12.500 Ft. Tehát 1m2=30.500 Ft Szerencse, hogy lehet kapni.)
- És mivel tisztítják meg? Gyökérkefével és vízzel?
- Nem dehogy.
- Valami magasnyomású géppel?
- Nem. Speciális módszerünk van rá.
- Az jó. Nagyon jó.
 
Már előtte is tudtam, hogy itt kicsi a valószínűsége annak, hogy veszünk valamit, de most már egészen biztos voltam benne, mert utálom, ha hülyének néznek. Láttam a keféket és tejes ládákat a csarnok másik felében … csak a „néni” ezt nem tudta. Ennyit a speciális módszerről…
Az én drágám igen elkeseredett, amikor a buszban közöltem a hírt: Ennyi pénzt nem adok ki lapra, mert nincs, és ha lenne, akkor sem. Nem ettem meszet… Itt pedig akkor sem, ha...
 
Szerencsére nem adta fel a dolgot. Keresett, kutatott, telefonálgatott, és a Jóisten megsegítette kisszolgáját! Lesz lapunk. Átvétel után megírom a történetet… J
 
 
A sok eszem…
Szóval deszka.
Gyalult deszka, abból is 15cm széles. Elkezdődött a vadászat. Találtunk jó áron, de ez az örömömben csak az egyik tényező, mert a történet a sok eszem ellenére pozitív …
 
Ott álltam a deszkák előtt és egy pillanatra elgondolkoztam. Ezt én, hogyan fogom Felsőszölnökre levinni? 25 szál, 4 méteres, 2,2 centiméter vastag deszka.
Fránczi, Fránczi a sok eszeddel ezt nem gondoltad végig...
 
Miután kifizettem, és eljöttem tudatosult igazán bennem a probléma.
Majd berakom. Valahogy. Mondjuk.
Biztos csak úgy berakom a 4 méteres deszkákat…
Majd a tetőre!
Ez még a busz tetejének is sok… 100 kilogrammig lehet terhelni.
Marad az utánfutó. Találtam is, de a többsége 3 méteres. Igazából nem nagy kedvem van egy 4 méteres utánfutót huzigálni a hegyre, így 1 métert vágni kell a deszkákból. Szerencsére ez nem okoz semmilyen veszteséget. No, de levágják a deszkát nekem, vagy inkább nem?
 
Telefonáltam, és most sem kellett a helyben csalódnom!
Uram, amikor jön, megmutatja hol vágjuk, és mi pont ott fogjuk levágni.
 
Mindenkinek ajánlom ezt a fatelepet!
Már az elején jól kezdődtek a dolgok.
A telefonban egy nagyon kedves hölggyel beszéltem meg a dolgokat, akinek a hangja fantasztikus.
 
Minden problémán átlendültünk:
Nem tudtam a megbeszélt napon menni, kifizetni az előleget. Semmi gond. Félretettem a kért mennyiséget. Tessék jönni majd holnap.
Több kell, mint amennyit először mondtam. Rendben. Beszélek a fiúkkal és úgy lesz.
Nem gond, ha két hét múlva viszem el? Nem túl jó, mert ezt nagyon keresik nálunk. Főleg a törzsvásárlóink. Tudja nekik meg nehéz megmagyarázni, hogy nincs, amikor itt van. De majd eldugjuk valahová.
 
.. és a telep! Ilyen fatelepet én még nem láttam! Mindenhol rend, tisztaság. A fák gyönyörűen osztályozva sorakoznak az udvaron és a raktárban. A gépek alatt nincs szemét, faforgács. A telepen nincs szétdobált fa, fahulladék, deszka, léc. Látszik, hogy a tulajdonos az tulajdonos, hogy szereti azt, amit csinál, és hogy érti a szakmáját! Örülök, hogy itt vesszük meg a deszkákat:
 
 
Jó helyről, jó helyre kerül a faanyag, és reméljük, sokáig fogja ékesíteni konyhánkat.

Szólj hozzá!

2010.08.06. 16:30 kod715

Megöregedtem….

 

A hétvégén rendet raktunk a paradicsomok között.
 
No, álljunk meg egy szóra, mondja a kedves olvasó, és igaza van. Valóban, pár hónap kimaradt a kert életéből. A kert köszöni szépen jól van, néhány szüreten már átesett: borsó, bab, káposzta, uborka, cukkini, spenót, hagyma, vöröshagyma, kapor, paradicsom, paprika.
 
A kertet Csózival és Szarvassal kezdtük építeni még az ősszel, aztán Gábor barátom segédkezet az emeltágyások kialakításának az elején. A következő fázisban Zsuzsi, Szarvas és Gyula voltak a segítőink. A trágyát Tamásnak, Szarvasnak és Tücsöknek köszönhetjük. Az ültetésben Gyula segédkezett, fűszerezve a dolgot sajátos humorával: Gyula jó lesz így? Majd megmondom, ha kinőtt.
A kert igazi, fáradhatatlan parancsnoka pedig kedvesem.
 
A kert miatt kaptunk hideget és meleget is. Fogalmazzunk úgy voltak kétkedő hangok, de sosem bántóak. Paradicsomot? Azt felesleges, mert megfeketedik. Hát ez nem feketedett meg. Sőt! Igazi dzsungel lett a kis palántákból. A termés bőséges. Száruk, levelük vastag és erős. Kidöntötték a karókat. Így a hétvégén karóztunk, az alsó szárakat levágtuk, hogy szellőzni tudjanak, illetve ritkítottuk a növényeket. Az érett és a leső zöldparadicsomot pedig begyűjtöttük.
 
Aztán voltak vicces hangok is. Na, hol? Persze, hogy a Záveczben. Biztos mindenki ismeri az ilyen finom, baráti csipkelődéseket.
 
Biodinamikus meg bioizé? Ja, ja. Te tudod Fránczi, azért permetezőt vegyél.
 
Meztelencsiga nincs?
(Ez valójában a spanyol csupaszcsiga, amely Ausztriát már elözönlötte.)
Mert az itt lent a faluban mindent lezabál. Ad az majd olyat a bionak, hogy csodájára fogsz járni. Csak ez az indiai kacsa bír vele. Tudod az, amelyik ott szokott legelni.
Nálunk nincs csiga.
Nem baj majd viszünk. Akkor majd lesz neked is. Látod mire jók a barátok.
 
Majd jön a vaddisznó.
Jól megcsináltuk a kerítést. Az aljára rönköket tettünk.
Rönköket? Annak mindegy, ha jön, akkor jön. Tehetsz oda olyan rönköt, amilyet csak akarsz.
 
Na, Fránczi milyen a termés?
Szép a káposzta.
Nyúl nincs?
Nincs nyúl.
Csak nem látod.
Lehet, de zárjuk a kertet.
Zárhatod azt. Akkorát tud az ugrani, hogy még a kertet is átugorja.
Ha nincs, akkor majd viszünk azt is, és amikor legközelebb jössz, akkor nem lesz káposzta, viszont lesz két szép hízott nyulad.
A férfinak ilyenkor állnia kell a sarat, és ha tud, akkor vissza csipkelődik. Ezekből szokott a legjobb nevetés kikerekedni.
 
Annyi azonban tény, hogy mikor barátaim meglátogatnak, mindig megnézik a kertet, és elismerőleg bólogatnak… J
 
No, de vissza az eredeti tárgyhoz. Megöregedtem…  (nem kell komolyan venni) J
 
Úgy döntöttünk, hogy a zöldparadicsomból, savanyúság, és saláta lesz télire.
Elbattyogtam a közértbe beszerezni a szükséges dolgokat: ecet, szalicil, babérlevél, cukor, stb. Szépen kipakoltam mindent a kasszánál a futószalagra. Ahogy ott álldogáltam az előttem álló férfi által kipakolt dolgokra vetődött tekintetem, és ekkor belém villant: ez maga a vég. Öreg lettem, és szépen lassan elkezdtem egy Sziámi dalt dúdolni:
 
Már nem vagy a régi, mert már nagyon régi vagy
Régi lábon jársz, a fejedben régi agy
Régi a kezed, régi az arcod is
Tartod magad, régi minden tagod akkor is
 
Hogy lettél te egyszerre csak ennyire régi?
Hogy lehet így élni? Hogy lehet így élni?
 
Régi lábon jársz, régi cipő azon
Persze, lehet, hogy új, de idejemúlt fazon
Régi, régi a dumád, régiek a trükkjeid
Régi vagy, nemrég még új voltál pedig
 
Otthon elmeséltem a történetet az én drágámnak:
Képzelje, állok a sorban, kipakolva ez sok eltevéshez való dolog, amikor arra leszek figyelmes, hogy mit pakolt ki az előttem álló, hozzám hasonló korú férfi.
Mit?
Egy üveg pezsgőt, és egy doboz óvszert. Én meg a szalicilt.
Elkezdtünk nevetni. A nevetésünk akkor érte el tetőpontját, amikor kedvesem így szólt:
Miért nem kérdezte meg tőle: Nem cseréljük el a mai programunkat?
 
 
Este arra gondoltam: nekem sokkal jobb dolgom van, még így szalicilostól is.. J
 
A paradicsomot eltettük. Akinek pedig kedve van hozzá, szintén zöldparadicsomot eltenni, annak álljon itt két variáció:
 
Ecetes zöldparadicsom
1.
Hozzávalók: 2 kg paradicsom, 1 l víz, 6 dkg só, 1 dl 20%-os ecet, 5 babérlevél, szegfűszeg, szegfűbors, koriander, mustármag, fekete bors, 1 g nátriumbenzoát (vagy szalicil).
Elkészítése: Azonos méretű paradicsomokat válogatunk, jól megmossuk, majd üvegekbe rakjuk. A vízbe beletesszük a sót és a fűszereket, kb. 30 percig forraljuk. A tűzről levéve hozzáadjuk az ecetet és a tartósítószert. Amikor kihűlt a lé, ráöntjük a paradicsomra, és az üvegeket légmentesen lezárjuk.
 
2.
Erre a célra a legalkalmasabbak a nem gerezdes, sima felületű paradicsomfajták.
Elkészítése: Egyforma nagy, egyenletesen zöld, egészséges, szár nélküli, nyomódástól mentes és legalább dió nagyságú paradicsomokat válasszunk ki savanyításra. Alapos mosás után a paradicsomot üvegekbe rakjuk. Minden 1 liter felöntéséhez 8 dl víz, 5 dkg só, 2 g szemes bors, 2 g szegfűbors, 1-2 szem szegfűszeg, 4-5 db babérlevél szükséges. Az oldatot felforraljuk, majd a tűzről levéve, hűtés közben 1,5 dl 20 százalékos ecetet és 1 g benzolsavas nátriumot adunk hozzá. Az oldatot csak kihűlés után öntjük az üvegekbe rakott paradicsomra, majd celofánnal lezárjuk.
 
Egészben tartósított nyers paradicsom
Hozzávalók: 1 kg paradicsom (piros vagy zöld), 3 dl borecet, 8 dkg cukor, 6 gerezd fokhagyma, 3 babérlevél, 1 csomagnyi tartósító, 5-6 mustármag, só.
Elkészítése: Az azonos nagyságú paradicsomokat alaposan megmossuk, a kocsányos részét éles késsel kivágjuk. Az ecetbe beletesszük a fokhagymagerezdeket, a mustárt és a babérlevelet. Sóval, cukorral ízesítjük és felforraljuk. A tűzről levéve belekeverjük a savanyúságtartósítót. A paradicsomokat üvegekbe rakjuk és ráöntjük az elkészített, kihűtött lét. Légmentesen lezárva hűvös, sötét helyen tároljuk.
 
Főtt zöldparadicsom-saláta
1.
Hozzávalók: éretlen, zöld paradicsom, tetszés szerinti mennyiségben, kilogrammonként: 1 nagy fej vöröshagyma, 3 dkg só, a lé minden literjéhez: 3 cl 10%-os ecet, 5-10 dkg kristálycukor, 1 csokor friss kapor. Egyszerűen elkészíthető.
Elkészítése: A paradicsomot megmossuk, csumáját éles kiskéssel kikanyarítjuk, húsát felszeleteljük. Hozzákarikázzuk a megtisztított és megmosott vöröshagymát. Tálba tesszük, rászórjuk a sót, és jól összeforgatjuk. Befedve 24 órán keresztül állni hagyjuk, közben többször megforgatjuk. Másnap vízzel, ecettel, cukorral salátalevet készítünk, felforraljuk, majd apránként beletesszük a hagymás paradicsomot. Éppen csak egy pillanatig forraljuk, ezután szűrőkanállal kiszedjük, lecsöpögtetjük, és tiszta, kiforrázott üvegekbe tesszük. A paradicsom leszűrt, sós levét hozzáöntjük az ecetes léhez, újra felforraljuk, végül rátöltjük az üvegekre. Csak lazán kötjük le. Másnapig várunk, hogy beszívja a lé egy részét. Utánatöltünk egy keveset az ecetes léből (éppen fedje el a paradicsomot), végül szorosan, légmentesen lekötve a kamrába tesszük.
 
2.
A paradicsomot keresztben 1/2 cm-es karikákra vágjuk, 5 kg paradicsomra 1 kg hagymát számítunk, amit szintén karikákra vágunk. Nagy tálba helyezzük és megsózzuk (1 kg anyagra 3 dkg só). Így hagyjuk állni 24 óráig. Másnap ecetes levet készítünk 3 l víz, 1 l enyhe ecetarányban, 10 dkg cukorral. A levet felforraljuk, és a hagymás paradicsomot részletekben

1 komment

2010.07.30. 14:42 kod715

Falunapi beharangozó.

 

Mivel az oldalra sokan úgy jutnak el, hogy valamelyik keresőben a „2010 Felsőszölnök falunap” szavakat írják be, legyen itt szíves tájékoztatásul a dátum, és azok az információk, amelyek jelenleg a birtokomban vannak. Végleges és részletes programot a következő hétre ígérnek az illetékesek.
Idén a falunap 2010. augusztus 22. lesz, és a hagyományoknak megfelelően a misével veszi kezdetét.
 
Programok:
Rábatótfalusi tánccsoport előadása és kulturális műsorok
Gyerekeknek: légvár, csúszda, kézműves foglalkozások.
Paintball.
Foci kupa.
Latin táncbemutató.
Móka, kacagás, jókedv, amíg bírjuk… mi is csak hétfőn megyünk haza… J

1 komment

2010.07.29. 18:01 kod715

Elkezdtük ….

 

Belekezdtünk a következő fázisba, hogy pontosan mekkorába azt még nem tudjuk, de vasárnap kiderül. A terveinkben a szoba és a konyha felújítása szerepel. A konyha biztos, a szoba egyelőre még kérdés. Pénz kérdés…. J
 
A konyha végleges terve igazából már köszönőviszonyban sincs az először elképzelt változathoz képest. Más az elrendezés, a színvilág, a felhasználandó anyagok köre. Nehezen adtam a derekam. Indultunk az ilyen mondatoktól: Kizárt. Na, olyan biztos nem lesz. Stb. Aztán olyan lesz… J  A női szakasz, kitartó munkával győzedelmeskedett, és az eredmény nekem is nagyon tetszik. Az is szerepet játszott engedékenységemben, hogy – bár szeretek főzni – a konyha női birodalom.
 
Aztán megállapodásra jutott a családi tanács, és itt kezdődtek a gondok. Elkezdtük összegyűjteni a szükséges dolgokat, és ismét szembesültem azzal a ténnyel, hogy bolondnak néznek.
 
Lassan két évtizede olyan dolgokat keresek a boltokban, ami nincs. Csak néhány példa írok most le. Amikor legombolható nyakú inget keresek, akkor az nincs. Így van ez a bokacipővel, nadrággal, táskával, karácsonyfadísszel, lámpával, csapteleppel, asztallal, és még sokáig sorolhatnám. A válasz mindig azonos: nem divat, ilyet senki nem keres, ilyen színben nincs, ilyenkor? ebben az évszakban?, stb. Aztán pár év múlva lesz. Pont olyan amilyet kerestem. Sőt. Divat lesz olyat hordani, olyat venni, olyannal berendezni a lakást. No, most senki ne gondolja, hogy valami divatdiktátor vagyok, aki mindig a többiek előtt jár. Ellenkezőleg. Kedvesem szerint egy kockafej vagyok. Nekem farmert, cipőt venni pl. lehetetlen. Nem csak azért mert nincs, hanem azért, mert ha első ránézésre nem olyan amilyet megszoktam és szeretek, egyszerűen nem próbálom fel. Természetesen kisérve a: "belőlem hülyét nem csinálunk" kijelentéssel. Nem, vagy nehezen veszek meg olyan dolgokat, amelyek nem illenek bele az általam elfogadott és használt dolgok közé. Már nem érdekel, hogy bolondnak néznek, és kifizetnek egy olyan válasszal, hogy nem divat. Engem nem a divat érdekel. Nem a divat mondja meg, hogy ki vagy, kiferdítve a Neurotic számot. Most is így jártunk.
 
Az ember azt gondolja, hogy jó áron, 10x10-es antik felületű csempéhez, hozzá szegőhöz olyan egyszerű hozzájutni, mint egy pofonhoz az indián kocsmában. Hát nem.
A legenyhébb válasz ez volt: nincs. Erre mi mindig azt szoktuk mondani magunk között: Ja, me soha nem is vót. Ha meg vót, akkó de má meg mikó!
Aztán volt ilyen is: Miiiiilyen? 10x10-es? Hát, az már nem divat. A nagyméretű, minimal design a divat. (Erre még lesz itt egy kis megjegyzés.)
 
A kudarcok után úgy döntöttünk: nem lehet ez sem halott, sem döglött ügy. Megoldjuk, hiszen két döglött ló közül mindig a másiké a döglöttebb, és ha, nem tudsz utolérni egy halott lovat, akkor te is halott vagy.
 
Találtunk. 7290 Ft/m2, szegő nincs hozzá, 6 hétre szállítva. Persze… Meg ahogy Móricka elképzeli….
 
.. aztán lett! Itt: alomfurdoszoba.hu/
 
Mindenkinek ajánlom a helyet. Nagyon kedvesek. Este hatkor simán fogadtak minket. Már az elején jól indultak a dolgok. Értették a humorunkat: Mi vagyunk a bolondok, akik a 10x10-es lapok miatt jöttek…
Türelmesek. Türelmesek és kedvesek még akkor is, amikor kiderül, nem mi leszünk az évszázad üzlete. Semmi változás a hozzáállásukban… és az árak? Nos, annyiból vettük meg a csempét, a szegőket, és a díszítő elemeket amennyibe csak a fényes szegő – tehát nem olyan amilyet mi kerestünk – került volna az egyik multinál. Szállítás: 2-3 hét.
 
Visszatérve a „nem divat” válaszra. A cég 10.000 olyan embert kérdezett meg, arról, hogy milyen stílusú fürdőt, konyhát szeretne, akik éppen ilyen munkálatok előtt álltak. Mit válaszolt ezen emberek döntő többsége? Minimal nem kell. Nagyméretű csempe nem kell. Ami viszont tetszik és kell: az a rusztikus…. Puff neki… ennyit a divatról…. J

Szólj hozzá!

2010.07.28. 16:44 kod715

Amikor az egyházközség együtt sír….

A felsőszölnöki Keresztelő Szent János templom falán van egy márványtábla, amelyen szépen fel vannak sorolva a korábbi plébánosok nevei. Minden név mögött két dátummal. A feltüntetett dátumok a plébánosok lelki-pásztorkodási idejének a kezdetét, és végét jelölik. Most az egyik név mögé a 2010-es évet kell bevésni. Merkli Ferenc plébános úr, utolsó felsőszölnöki, vasárnapi miséjét celebrálta a hétvégén.

Merkli Ferenc a szomszédos Szakonyfaluban született, szlovén szülök gyermekeként. Szívügyének tekintette a szlovén nyelv megőrzését, azt hogy az évszázadok alatt kialakult és igazi kincset jelentő imádságok és egyházi dalok az utókor számára megőrződjenek. Nagy tudású ember. A romai Kollegium Germanicum et Hungaricum-ban is tanult (római Német-Magyar Kollégium), melynek falai között tanult pl. Dr. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek úr, és Dr. Veres András megyéspüspök úr is. Sokat tett a faluért. Oroszlán része volt abban, hogy tavaly ismét megszólalhatott, a 40 éve hallgatásra ítélt templomi orgona. Sok zarándoklat, előadás, kiváló hitoktatás, törődés, fáradhatatlan munka fémjelzi tevékenységét Felsőszölnökön, Alsószölnökön, Szakonyfaluban, és Apátistvánfalván.

.
 
Az utolsó mise szombaton este téma volt a Záveczban. Az Atyáról – mert a háta mögött így hívja a falu, van egy másik neve is, de ez maradjon most titok – mindenki szeretettel és elismerőleg szólt. Fájó szívvel mentem vasárnap én is a misére. Ahogy közeledett a mise vége, egyre több zsebkendő került elő. Először az asszonyok vették elő, aztán lassan a férfiak is. A búcsúbeszédet elsőként szlovénul, aztán magyarul hallgathattuk meg. Én szlovénul semmit nem értek, de nekem is könnyes lett a szemem, annyira emberi volt a szavak hangzása. A mise végén, a templom bejáratánál mindenkivel kezet fogott, és pár szó kíséretében személyesen búcsúzott el a plébános úr.
 
Az én búcsúm egy emlék leírása. Merkli Ferenc nemcsak lelkész, hanem igazi kultúrember, aki a valláson és az irodalmon keresztül szemléli és éli meg a világot. Tavaly novemberben együtt ünnepeltük Gábris születésnapját. A kandalló mellett egész este nevettük, beszélgettünk, olyanok voltunk, mint egy nagy olasz család a filmekben, csak arra a kb. 30 percre lett csend, amikor könyvekről beszélgettem a plébános úrral. Később többen mondták, hogy ez is filmbe illő jelenet volt: Na és azt olvastad? Hát hogy a manóba ne! Nekem ez meg az a kedvencem. Hu, azt én is szeretem, emlékszel belőle erre meg arra? Na, és mi a véleményed róla? Záporoztak a könyvcímek, kérdések, válaszok, vélemények. Fergeteges, hatalmas élmény volt számomra a beszélgetés egy ekkora elmével, és az, amit ez a nagy tudású, nagyon művelt, igen jó kedélyű ember megmutatott magából. Serfivel a mai napig emlegetni szoktuk ezt a jelenetet.
 
Büszke lehet rá a falu, hogy ilyen papja volt, és biztos vagyok benne, hogy hálás szívvel fognak gondolni az együtt töltött közel 10 évre. A Jóisten áldását kérjük további életedre.

1 komment

2010.06.29. 12:44 kod715

Amikor egy Főállású Angyal is fél…

 

Ennek a bejegyzésnek közvetlenül nincs köze – véleményem szerint közvetve pedig igen sok - Felsőszölnökhöz, bár akiről szól, szerepelt mát itt a blogban. Gáborral kezdtük el építeni a kertet. A Vodafone Magyarország hirdette meg a Főállású Angyal programot. A nyílt pályázati rendszerben kiválasztott nyertesek, vállalják, hogy szaktudásukkal egy éven keresztül segítik az általuk kiválasztott nonprofit szervezet munkáját.
Gábor a Kortárs Építészeti Központtal együttműködve közösségi kertek kis szigeteit szeretné létrehozni a város szövetében, amelyek újraéleszthetik az urbánus közösségeket és emberibbé varázsolhatják a helyet, ahol élünk..                                                        
 
Interjú Gáborral:
 
 
Vodafone Főállású Angyal eredményhirdetés:
 
 
Gábor oldala pedig:
 
GRATULÁLOK GÁBOR!!!!

Szólj hozzá!

2010.06.13. 21:45 kod715

Pesti vagy mi?

Már nem számozom… J és a mondat nem hangzott el, de a sorba tartozik.

Ennek a bejegyzésnek lehetne más is a címe. Mondjuk: Aki egyszer megnyerte magának, vagy ez: Ismét megtanítottak valamire.

Nos, az előző bejegyzésben írtam a fűkaszáról, most is ennek kapcsán ragadtam billentyűzetet. Szombaton a 30 fokban kaszáltam. Én kaszálásnak hívom, Gyula inkább azt mondja: lerágták a nyulak a füvet. Szerintem minkét állítás sántít egy csöppet, és mindkettőben van igazság. A nagy kaszálásban arra lettem figyelmes, hogy Öcsi jön az úton. Ez nekem furcsa volt, mert ő lent lakik a faluban, tőlünk egy jó kilométerre. Örültem a látogatásának. Elkezdtünk beszélgetni. A téma a kaszálás volt. Öcsi kérdezett, én válaszoltam. Aztán lassan megvilágosodtam. Öcsi nem véletlenül került a tanyánkra, és nem véletlenül kérdezett a kaszáról, kaszálásról.

A szomszédban volt és hallotta a gépet, ahogy nyüglődöm vele. Nem tetszett neki a hangja. Ez volt az elsődleges ok. Aztán ahogy bejött a tanyára több okot is talált. Szakértő szemével gyorsan felmérte a művemet, és a kaszát. Mindenen volt mit igazítani, és az igazat megvallva okítani való is akadt bőven. Türelmes és kedves leckét kaptam kaszálásból: ilyen füvet nem ilyen fejjel kaszálunk, hogyan kell a damil hosszát állítani, hogyan kell a damilt levágatni a géppel, hogyan, és mivel tisztítja az ember a légszűrőt, hogyan tartjuk a kaszát, stb. Mikor átszerelte a kaszát, jött a próba, és utána a verdikt: nem jó az alapjárat. Ez így nem pörög, ha sok a gáz lefullad. Nem lehet vele dolgozni. Be kell állítani. Öcsi addig állítgatta, és próbálgatta a kaszát a derékig érő fűben, amíg nem találta tökéletesnek. A kasza projekt után beszélgettünk egy jót, megmutattuk a házat, kertet, megvitattunk pár dolgot.

 
.. és az eredmény? Délután sokkal könnyebb volt kaszálni… J Bár úgy gondolom, Öcsi nem olvassa ezt az oldalt, de a köszönet itt is megilleti. Köszönöm szépen a segítséget, és a hasznos tanácsokat!

Szólj hozzá!

2010.06.10. 17:34 kod715

Csókoltatom…

azt a proli turistát, aki ellopta a hasogató fejszém. Hét hónapig használtuk. Jól szolgált. Mindig a farakás mellett, a nyitott pajtában hagytuk, hogy legközelebb is kéznél legyen…

Nem azért bánt a dolog, mert kár ért – a tízezer forintot költse gyógyszerre.
Nem azért, mert időt kell áldozni az új fejsze beszerzésére. …
 
Amikor észrevettem döbbenten álltam. Nagyon szomorú lettem. Bármikor mentünk Felsőszölnökre soha nem fordult meg a fejemben, hogy mire megyünk le. Hétközben soha nem gondoltam arra, hogy vajon idegenek meglopnak, avagy sem … Tudtam és tudom, hogy a helyiek jó emberek, figyelnek ránk és a házra is. Semmi baj nem történhet. Egy fejsze persze nem a világvége, és nem ez bánt a legjobban. Hanem az, hogy aki elvitte a fejszét nem tudhatta, hogy nem helyi lakos fejszéjét emeli el. Lopni bűn. Olyan faluban lopni, ahol ilyen rendes emberek élnek: többszörös bűn.
 
Milyenek is ezek az emberek? Két hete elromlott a fűkaszám, a nagy buherába az alapjáratot is sikerült igen rendesen eltekergetnem rajta. Vasárnap volt. Minden zárva. Gyula biztatott: Eh, semmi gond, vannak többen is a faluban akik értenek hozzá. Így Gyulával felkerekedtünk. Az első két helyen nem jártunk szerencsével, mert a kiszemelt mesterek nem voltak otthon. Tanácstalanul álltunk, amikor Gyulának eszébe jutott egy lehetséges megoldás. Gyerünk Lézerhez! Lézer természetesen megállapította, hogy mi a baj. A gyújtógyertya hol adott szikrát, hol nem. Új gyertya kell.
 
A kaszát hátrahagytuk és elindultunk Szentgotthárdra, Rábafüzesre.
Bejártuk az összes benzinkutat, de olyan gyertyát amilyen nekünk kellett volna, nem találtunk. Lemondtam a kaszálásról…
 
Aztán úgy alakult, hogy azért csak lett nagy izzadás…
 
Amíg mi gyertya után kajtattunk hazaért Öcsi, és Lézerrel közösen megoldották a problémát. Tettek egy gyertyát a kaszába, és beállították az alapjáratot. Honnan lett gyertya? A kapálógépükből. Kivették, és odaadták egy vadidegennek, történetesen nekem, akivel előtte egy szót sem beszéltek. Azt gondolom, ehhez több hozzáfűzni való nem kell… Köszönöm szépen a segítséget itt is!
 
Nos, jó egészséget kívánok a fejsze új tulajdonosának, és remélem megértette, felfogta ostoba fejével ennek a bejegyzésnek a lényegét. Tudom, ez nagy kihívás lesz a számára … de talán egy próbát megér.
Ha esetleg a szégyenig is eljut, ne adj Isten tovább, akkor szívesen meghallgatom a mondanivalóját, egy pohár pálinka mellett ... miután visszarakta a fejszét a helyére….

3 komment

2010.05.13. 12:41 kod715

A Závecz kocsma.

 

A faluban négy kocsma van. A két legrégebbi kocsma egyike a Závecz, amely a falu Alsószölnök felé eső részén, a régi malom mellett található. A hétvégén, pénteken este hatkor rugaszkodtam el Budapestről. Igyekeztem, hogy Serfi előtt a Záveczbe érjek. Egyedül mentem, így jó tempót tudtam autózni, nyolc óra húsz perckor landoltam. Ennek csak egy hátrányát láttam, mégpedig azt, hogy nagyon éhes voltam. Napjában egyszer esténként szoktam enni, a benzinkúton vásárolt szendvics pedig farkaséhségem csillapítására nem tűnt tökéletes megoldásnak. Sebaj, ha nem elég majd a Záveczben eszek valamit - gondoltam. Ervin a kocsmáros, és a vendégek barátságosan köszöntöttek. Az üdvözlés után megkérdeztem Ervint, hogy mit tudok enni.
- Fránczi adnék én szívesen, de sajnos elfogyott a kenyér.
- Semmi nincs?
- Sajnos semmi.
- Egy kis csücsök se?
- Egy kis csücsök se.
- Azért ezt a szendvicset megehetem itt, amit a kúton vettem? – kérdeztem.
- Ne viccelj már! Csak nyugodtan.
Upssz, akkor éhes maradok. Nem baj volt már ilyen. Ezt is kibírom valahogy.
 
Olyan jól telt az este, hogy sokáig nem éreztem, hogy éhes vagyok. Jókat beszélgettünk új ismeretségeket kötöttem, csocsóztunk – melyben nem remekeltem - félszemmel néha a TV-t néztük. A csocsózás után megpillantottam egy sakktáblát. Nagyon szeretek sakkozni. Gyermekkoromban édesapámmal minden este játszottunk. A mai napig, ha családi program van, játszunk egy-két partit. A karácsonyi partikat szeretem a legjobban. Ezek az alkalmak azonban kevesek ahhoz, hogy a játéktudás megmaradjon, a sakk szeretete viszont nem múlt el az évtizedek alatt. Azonnal partner után néztem. Szerencsémre Csutkának is volt kedve egy partihoz. Csutka jól sakkozik, jobban, mint én. Az ilyen ellenfelet szeretem. Elmélyülten játszottunk, és egyszer csak rám tört az éhség. Éhes voltam, és nem volt mit tenni ellene.
 
A Jóisten azonban mindig megsegíti Felsőszölnökön járó kisszolgáját. Most Ervin varázsolt. Nem láttam, hogy mikor, hogyan. A varázslat előkészületeiből semmit sem vettem észre. Az is igaz, ettől varázslat a varázslat. Én már csak azt láttam, amikor Ervin előhúzzta a nyulat a kalapból. A nyúl jelen esetben pedig nagyon finom házikolbász és friss, puha kenyér volt. Jót falatoztunk, és azt sem bántam, hogy Csutkától kikaptam. Kiváló este volt, jól éreztem magamat, és nagyon jólesett, amit Ervin tett.
 
A jó Kocsmáros jó pszichológus: bölcsen hallgat, néha vigasztal, tanácsot ad, ismeri jól a vendégeit, szokásaikat, és van, amikor varázsolni is tud. Ezért szeretek én a Záveczbe járni. Aki Felsőszölnökön jár, annak azt ajánlom, próbálja ki a Záveczet. A hűsítő, bor, sör, kávé mellé biztos jó szót is fog kapni.
 

2 komment

2010.05.07. 09:30 kod715

Kaszáló verseny és nárcisz túra

 
Kaszáló verseny Selo-ban
 
A Selo-i énekkar minden évben megrendezi a kaszáló versenyt, kézi kaszákkal. A rendezvényt a Goričko területe kulturális örökségének megőrzéséért rendezi az énekkar. Idén a Goričko Tájvédelmi Park is elfogadta a meghívást és bemutatja a „Harmóniában a tájjal” című projektet és népszerűsíti a természetbarát gyepgazdálkodást.
A versenyre 2010. május 16-án, délelőtt 10 órakor kerül sor Selo-ban, a futball-pálya melletti réten.
 
A verseny három kategóriában zajlik majd:
1.       Férfiak – 60 éves korig
2.       Nők – nincs korlát az életkor tekintetében
3.       Veterán férfiak és nők
 
A kaszálandó területek 7 x 7 méteresek a férfi kategóriában, a másik két kategóriában pedig 7 x 5 méteresek. Minden területet 1 méter széles biztonsági zóna vesz majd körül.
 
 
Szabályok, pontozás és jelentkezés
 
Az egyes kategóriák indulói egyszerre kezdik meg a versenyt a bírák indítására. De a verseny indítása előtt minden induló nevét felolvassák. Aki a nevét hallja kaszáját a magasba emeli, majd mikor végzett a terület kaszálásával, azt ismét a kasza magasba emelésével jelzi.
A sérülések elkerülése érdekében a versenyzők közt egy-egy kimért terület kimarad. A kaszálás módjában csupán a balról jobbra haladó kaszálási irány kötött. A versenyzők közül pontozással választják ki a győzteseket. A bírák a kaszálás minőségét és időtartamát pontozzák 1-től 10-ig terjedő skálán. A legalacsonyabb pontszámot szerző versenyző győz.
 
Jelentkezési szándékukat kérjük, jelezzék Igazgatóságunknak az alábbi elérhetőségeken, mi pedig továbbítjuk azt a szervezőknek!
 
 
 

 

 
 
 

 

Szólj hozzá!

2010.05.05. 13:40 kod715

Flórián nap - egy régi szokás most is él

 

Sok minden történt az elmúlt hetekben, nagy munka után vagyunk, de most ha megkésve is másról napról fogok írni.
 
(Minnyon nem felejtettelek el. Próbálom pótolni mielőbb a dolgot! Kérlek, ne haragudj!)
 
Flórián római katonatiszt volt Noricumban, a mai Ausztriában. Diocletianus uralkodása idején szenvedett keresztény hitéért vértanúságot. Legendája szerint, amikor Florianus megtudta, hogy az Enns-parti Laureacumban (Lorch) elfogtak 40 keresztényt, maga is megvallotta hitét. Aquilinus bíró megbotoztatta, s arra ítélte, hogy nyakában malomkővel az Enns hídjáról lökjék a folyóba. Tetemét egy sas őrizte mindaddig, amíg el nem temették. (A „sas”, a római légiók felségjelvénye, maga Aquilinus hadbíró lehetett, hisz a neve is azt jelenti „olyan, mint a sas”.)
 
Flórián a tűzoltók és kéményseprők védőszentje. A legenda szerint már gyermekkorában megmentett egy égő házat az elhamvadástól. Úgy is szokták ábrázolni, amint római tiszti egyenruhában egy cseber vízzel egy hozzá képest pirinyó házacska vagy városka tüzét kioltja. Amint ez várható, a tűzzel dolgozók (tűzoltók, serfőzők, fazekasok, pékek, kéményseprők) védőszentje lett, de a gyakori tűzesetek miatt a barokk kortól kezdve már minden tehetősebb polgár házának homlokzatán fülkébe állították szobrocskáját. Neve napján népszokásai is a tűzzel kapcsolatosak. Egyes falvakban ekkor nem raktak tüzet, kenyeret nem sütöttek, a kovácsok sem dolgoztak, másutt viszont épp ezen a napon gyújtottak új tüzet, ősi módon: például két fadarab összedörzsölésével. Flórián-napon sok helyütt férfi rakott tüzet a konyhában. A Lendva vidéki községekben ezen a napon tüzet sem raktak, Göcsejben ősi módon gyújtottak tüzet. Napkelte előtt valamely élő fa vastagabb száraz ágán kötelet vetettek át, és ezt a két végénél fogva addig húzogatták, míg tüzet nem fogott a fa. Aznap az egész falu erről gyújtott tüzet. Babot, borsót a hiedelem szerint nem jó Tüzes-Flórián napján ültetni kukoricát viszont igen, mert akkor bőtermő lesz.
 
Felsőszölnökön 1925-ben született meg – a körjegyző kezdeményezésére – az önkéntes Tűzoltó Egyesület 34 taggal, majd 1939-ben újjáalakult. Önkéntes Tűzbiztosító Egylet már a huszadik század elején is működött a faluban. Tagjai aratás és cséplés idején éjszakánként egy tűzoltószekerce „segítségével” őrködtek, amit házról házra vittek. A falut tűzvédelmi szempontból két részre osztották. A soros tűzőr este tíztől reggel öt óráig viharlámpával járta a házsorokat. Éjfélkor jelentkeznie kellett a bírónál vagy a csendőröknél. Másnap délelőtt jelentést kellett tennie az éjszakai eseményekről, a fokost pedig tovább adta a szomszédnak. Ennek a tradíciónak szerencsére nem szakadt vége. Jelenleg is működik Felsőszölnökön Önkéntes Tűzoltó Egyesület, nem is akármilyen! Az egyesületnek jelenleg 25 tagja van, és három felújított gépjárművel rendelkezik, melyeket jómagamnak is volt szerencsém megcsodálni. Kedvencem a TAM5500-as. Ez egy V6-os, léghűtéses diesel motorral szerelt, öszkerékmeghajtású csoda masina. Végsebessége 85km/h, és ami az egész megyében egyedülálló benne, hogy 5,5m3 vizet tud szállítani. Az egyesület nemcsak a tűzoltási és kárelhárítási feladatokban vesz részt, hanem a településfejlesztésben, illetve a helyi rendezvények lebonyolításában is. Ezt magam is tanúsíthatom. Felsőszölnökön nincs rendezvény tűzoltó nélkül.
 
Akik kíváncsiak ezekre az állhatatos, bátor, embertársaik megsegítésére szövetkezett férfiakra azoknak ajánlom ezt a linket:
 
 
Régen a fából épült boronaházakra nem lehetett biztosítást kötni, ezért szervezték meg a faluban a tűzbiztosító egyletet. Minden háztulajdonos tagja lehetett. Egy fertálytól hat fertályig lehetett biztosítani. Minden év május 4-én, Flórián napján fizették be a tagok a biztosítási díjat. Egy fertályért (negyed) egy pengőt kellett fizetni. Ha valakinek leégett a háza, akkor minden tagnak annyi segítséget kellett nyújtania, ahány fertállyal részesült a biztosításból. Akinek több fertálya volt, több segítséget is kapott. A segítség formáját a tűzbiztosító egylet vezetői határozták meg: fuvar, tetőléc, zsúpkévék vagy munkavégzés.
Ez a régi szokás – más formában - de a mai napig él, és a hétvégén most már én is teljes jogú részese lehettem.
A hétvégén szedték a Flórián pénzt. Ez egy csekély összeg, amit minden háztulajdonos megfizet. Ha a faluban káresemény következne be, akkor ebből a keretből kapna a károsult gyorssegélyt. Erre már volt példa. Az én véleményem szerint ez egy kiváló, az együvé tartozást erősítő, más falvak által is követhető dolog.
 
Vasárnap reggel az első utam a kocsmába vezetett. No, nem egy fröccsre, hanem leróni a Flórián pénzt. Az asztalnál az egyesület elnöke baráti kézfogással fogadott, ami meg kell mondanom igen jól esett. Tavaly amikor befizettem az éves díjat, akkor a régi tulajdonos befizetései alá vezették be az én teljesítésem. Mivel megtanultam, hogy a helyiek továbbra is a ház régi neve alapján azonosítanak be minket – pl. amikor Gábor barátommal a miséről mentünk fel a hegyre, és fel akartunk venni valakit, hiába mondtuk, hogy a kereszthez megyünk, addig nem szállt be, amíg nem tisztáztuk, hogy melyik ház a miénk - idén előre mondtam a ház régi nevét, hogy ne kelljen keresgélni. Ez viszont most nem volt jó ötlet, jó kis keresgélés lett belőle. Sehogy nem találtuk. Aztán meglett. Meglettem. A könyvben áthúzva szerepelt a régi tulajdonos neve, és felett gyöngybetűkkel ott állt a nevem. Az igazat megvallva erre igen büszke lettem. Olyan nagyon örültem ennek, hogy a tűzoltóktól való búcsúzkodásom kissé sutára sikeredett. Az autóba ülve arra gondoltam, hogy a falu ismét egy kicsit jobban befogadott, és ez milyen jó dolog is….
 

1 komment

süti beállítások módosítása