Kevés az időm ezért csak egy gyors bejelentkezés.
A hétvégénk nagyon jól telt. Voltak kalandjaink – pénteken este eltévedtünk a hegyen. A 7-es busz azonban mindenen átvitt minket. Mentünk, mentünk a traktorok által feltúrt, saras, mély nyomvályús úton, míg elértünk egy kidőlt fához. Ott megfordultunk. Az úton visszafelé azon gondolkoztam, ha elakadunk és traktort kell küldeni értünk, akkor lesz min nevetni ismét: a pesti még a terepjáróval is elakad. A vas azonban tette a dolgát, és a talán az én jó néhány éves versenyzői pályafutásom is nyomott valamelyest a latba.
Szombaton a kertet csináltuk Gáborral. Ástunk, kapáltunk, emeltágyásokat készítettünk. Sajnos nem tudtuk befejezni, mert nem volt föld, amivel az ágyásokat feltölthettük volna.
Este misén, körmeneten voltunk. A mise után ott álltunk a templom előtt és arra gondoltam: na, jól bevásároltunk. Ilyen az, amikor két férfi vásárol. Nincs sonkánk. Jöttek ki az emberek a templomból. Mindenkinek a kezében kicsi kosár, abban pedig a megszentelt sonka, és más finomságok. Azonban Felsőszölnök, az Felsőszölnök. Ahogy ott álldogálunk hozzánk lépett Gábris barátom.
Na, pesti ember édesanyám azt üzeni, hogy sokba fog ez neked kerülni.
Már tudtam, hogy valami turpisság van a dologban.
Micsoda? – kérdeztem.
A megszentelt sonka.
Mikor átvettem a külön a számunkra otthon elkészített csomagot, elérzékenyültem. Gondoltak ránk. Tőrödnek velünk. Én még ilyen jóízűen sonkát – pedig az egyik kedvencem – nem ettem. A vacsora után elindultunk a tűzhöz, ahol tíz órára beszéltük meg barátainkkal a találkozót. Nos, e mulatságról most inkább nem számolnék be részletesen, elég az, hogy hajnali négykor sikerült hazaérnem. Jó mulatság, becsületes férfimunka volt. J
Egész héten azon járt a fejem, hogy honnan lesz termőföld. Trágyát már a hétvégén sikerült szerezni, illetve nem én szereztem, hanem a „Jánoshegyi polgármester”: Szarvas. Szarvasnak volt a hétvégén még egy jótéteménye irányunkban. Két hete arról beszélgettünk, hogy jó lenne gyümölcsfákat ültetni, de nem bolti zsiványok fáit, hanem vadalanyokat, amelyeket majd ősszel szépen beoltunk. És lett. Szarvas bemutatott Sándornak, akiben ismét egy kiváló, derék felsőszölnöki embert ismerhettem meg. Embert még nem hallottam ilyen szeretettel, szakértelemmel, szerénységgel a fákról, természetről beszélni.
Termőföld pedig csak nem akart lenni, pedig ettől tettem függővé az egész hétvégémet. Hiába beszéltem mindenkivel. Nincs. Ami van az nagyon homokos. Majd két hét múlva. Stb.
Egészen ma reggelig ez volt a helyzet. Reggel hétkor csörgött a telefon. Gábris volt az.
Van jó és rossz hírem. Melyiket mondjam? – a választ nem várta meg.
- Megnéztem hajnalban azt földet amit tegnap mondtam: nem jó.
- Akkor nem tudom befejezni a kertet.
- Mikor jössz le?
- Ha lett volna föld, akkor hajnalban mentem volna, de így nincs értelme, akkor majd csak a következő hétvégén.
- Föld az nincs, de nyolcra a háznál tudsz lenni?
- Ha kell, akkor igen. Miért?
- Mert szereztem 4m3 feketeföldet, meg 60 méter deszkát, ahogy kérted – mondta nevetve.
Mit lehet erre mondani? J
Holnap hajnali négykor indulás van. Végre befejezem a kertet, elültetem a fákat. Feszített lesz a program, mert szombaton este indulnom kell vissza a választások miatt. Egy 400 kilométeres hajnali autózáshoz nem sok kedvem lenne. Régi szokásomhoz híven én szeretném az urnát nyitni. A szavazást pedig semmi pénzért nem hagynám ki, hiszen régi elméletem: aki nem szavaz, az négy évig ne is beszéljen. Ezt én nem bírnám ki. J
Ha a mostani szavazásra gondolok, akkor egy sor jut eszembe Shakespeare drámájából. Ezt Cézár temetésén mondja Antonius:
Temetni jöttem Caesart, nem dicsérni. Remélem így lesz….
Publikáltam a bejegyzést és megcsörrent a telefon. Gábris volt az. Ott a földed. Most borították le....
