Nagy terveink voltak a hétvégére. Na, ja. Könnyű innen a jó meleg szobából eltervezni, hogy így, meg úgy lesz. Majd jön a segítség, meg lesz gép, amivel lyukat lehet fúrni az oszlopoknak, aztán megcsináljuk. Ültetünk, meg minden. Meg ahogy Móricka elképzeli…
Tegnap felhívtam Gábrist.
- Akkor lesz segítség, meg gép?
- Ha akarod lesz. De mit akarsz csinálni?
- Amit megbeszéltünk, megcsináljuk a kertet.
- A kertet. Azt meg, de nem ezen a hétvégén.
- Miért?
- Mert most éjszaka is -10C volt, olyan fagyott a föld, hogy nem vinné a gép.
Puff neki… Erre nem gondoltam. Ücsörög az ember a melegben, dolgozgat, tervezget. Igaz, hogy hideg van, hidegebb, mint márciusban szokott lenni, de nekem ez már elviselhető. A nagykabátot is elraktam, elég a zakó, ha vásárolni megyek. Arról nem beszélve, hogy az összes könyv azt írja: bizonyos dolgokat februárban vagy március közepén el kell vetni… Ilyenkor döbbenek rá, hogy a városi ember mennyire elszakadt a természettől, mennyire nincs meg az a tudása, amire a jövőben olyan nagy szüksége lenne. Sokat kell még tanulnom….
Nem baj. Megyünk. Van mit csinálni. Rendbe rakom a kamrát, istállót, pajtát …. Készülünk a tavaszra, mert egyszer csak megérkezik már.
